Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 130–131.

1945. április 28. szombat

Az egész hét a váltakozó hangulatok, a csüggedés és az égig szárnyaló reménység érzéseivel volt tele. Éjjel felébredek már két órakor. Ilyenkor reám nehezedik a kilátástalanság, magyar sorsunk reménytelensége, a menetelő magyar munkaszolgálatosok, a letartóztatottak, a népbíróság elé állítottak arca és sorsa. Mintha éppen a múlt esztendő áprilisa–májusa ismétlődne meg – csak fordítva. Akkor láttam vagonokba rakott zsidó családokat, amint búsan néztek ki a Kelenföldi pályaudvaron. Az is megbosszulta magát – ebből sem jön ki a végén jó. Akkor érlelődött már bennem a tiltakozás az embertelenség ellen – most is érlelődik. Akkor sem lehetett a tényeket tisztán látni, ma sem lehet még, hogy kit, miért tartóztatnak le. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 133.

1945. május 1. kedd

Az első szabad május jelszavával vonult fel Budapest és Pest-környék népe Budapest utcáira. A ház- és tömbmegbízottak útján, s bizonyosan a szakszervezetek útján is előre értesítették a lakókat, hogy kötelesek reggel fél hatig a megjelölt kiindulási pontokon megjelenni. A megfélemlítésnek enyhe eszközeivel is éltek a pártok, hogy a nagy demonstrációt megrendezzék – amely, úgy látom, teljes mértékben sikerült is. Budapest népét kihozták az utcára, és a felvonulásba belesodorták, akár akarta, akár nem akarta. A tömeghipnózis nagy napja volt ez. Az eucharisztikus kongresszus óta nem mozgott ekkora tömeg az utcákon. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 134.

1945. május 6. vasárnap

A német hadsereg felbomlóban. Hitler halála hírét közlik, Mussolini kivégzését [is említik]. A háborúnak végén vagyunk. Irtózatos elgondolni is, mit éltünk át hat év alatt, mi minden pusztult el és ment tönkre, s mi az utolsó félévben lettünk a háború rokkantjai. Miért nem lehetett elkerülni s miért nem lehetett megakadályozni a háború kitörését? Tegnap jött a hír, az egyik újságban [írták], és a külföldi rádió is közölte, hogy kormányzónk él – angol [valójában amerikai – a szerk.] fogságba esett. (Pest)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 13.

1944. december 27. szerda

Lili ágyban, én kanapén, jól aludtunk [a] jéghideg szobában, de sok takaró alatt, félig ruhásan 8-ig. Öltözni átmegyünk [a] Sigray-házba, mert ott valamivel melegebb van. A budapesti hídfőcsata nagy erővel tombol. [A] rádió bemondja, hogy du. 5-től senki utcára nem mehet. [A] hatalmat a nyilas párt vette át, s minden karhatalom nekik van alárendelve?! Reggelre a villany kialszik, úgy látszik, találatot kapott. Mi lesz itt este, mikor már 4-kor sötét van? Rettentő szűken vagyunk! (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 16.

1944. december 28. csütörtök

4-5 köz[öt]t épp Lilivel [a] szobánkban olvasgattunk, s a kis Bálint nálunk aludt, egyszerre óriási robaj, s máris szaladt begyulladva Pepák – […] állítja, [hogy a] ház […] fele beomlott. Maritta beront a gyerekért, s mennek az óvóhelyre. Én ki az udvarra, minden telve üvegcseréppel és tetőcseréppel. A déli traktus tetője közepén nagy lyuk tátong, ott jött be a lövedék a Ricsováry-lakás konyhájába. Fölrohanok, csak dr. Fejér van ott, nyugodtan jön ki – nincs semmi baj –, családja a pincében. Mindenünk átvisszük az udvari részre. Épületkár csakis a jelzett tetőrészlet és a Ricsováry-lakás konyhájának a mennyezete – de ezenkívül csak üvegkárok, de az tetemes! (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 19–20.

1945. január 2. kedd

Éjszaka több robbanás hallatszott. Reggelre kiderült, hogy szemben [a] Coburg-ház és a Bástya sétány kaptak [találatot]. [A] Pálffy-lakás szemben lévő ajtaján és Zsiga lakásában rettentő [a] pusztulás. De. [délelőtt – a szerk.] Lilivel Zsiga lakásán próbáltuk a menthetőt menteni. Napról napra tarthatatlanabb a helyzet. De. pokoli bombázás, levegőből, ágyúból. Kitűnt, hogy éjjel egy 6. találatot kaptunk – a garage. Estefelé Zsiga magából kikelve átrohan. [A] Lamotte-házat egy légibomba teljesen összedöntötte, csak épp az életüket tudták megmenteni. Zsiga az 54-esben kapott egy óvóhelyet a házmesternél. A vár további bombázása folyik. Már ép ház nincs. Víz fogytán van, holnaptól fogva nem lehet mosakodnunk. Hová jutunk! Zsiga ma [a] törmelék közt [a] holmiját össze akarta szedni. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 21.

1945. január 6. szombat

Vízkereszt. De. [délelőtt – a szerk.] aránylag nyugalom, távoli harci zaj. Lilivel rendbe tettük, kisöpörtük Irma lakását. Ebéd után ugyanazt kezdtük Zsigánál, egyszerre csak nagy repülőbúgás, menekülés [a] pincébe. 3 óriási csattanás, minden megremeg. Még nem tudni, hova vágott, valószínű [célpont a] Mátyás-templom és [a] Coburg-ház. Két litánia. Az Isten meghallgatott – a ház csöndesen leégett. A bombáknál a csendőrök kisütötték, hogy ártalmatlanok, mert a gyújtókészülék kiesett belőlük, mind a 3 az utca közepén. A pánik lassan elült. Maradunk az odúnkban. Hírek: a németek agyonlőttek 2 orosz parlamentert! Ezért vad támadást fogunk kapni. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 24–25.

1945. január 10. szerda

10-kor jön Kátay plébános, 14-en gyónnak. Majd óvóhelymegáldás s szentáldozás. Kedves kis beszéd – megkapó – katakomba. Nemzetőr: jön a német felszabadító hadsereg. Ellenkező hír: Kispestet és Soroksárt [az] oroszok elfoglalták. Lilivel [a] 10-esben, kissé jobban a betegek. [A] 12-esben jól vannak. [Az] Úri utcában 50 orosz foglyot kísérnek. Lamotte-ék jönnek, vizet hoznak, náluk két órát működött a vízvezeték. Dísz téren villany, nálunk sem egyik, sem másik. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 28.

1945. január 16. kedd

Csendőrök jönnek Pestről – romhalmaz –, 100 emberük közül 15 maradt. [Az] oroszok [a] Kálvin tér[en], [a] Múzeum körúton vannak. [A] németek állítólag észak felé, a Duna mindkét partján fognak kitörést próbálni. Akkor a Völgy utcai házunk, ha még ezideig áll, biztosan elpusztul, s benne mindenünk, ami van!! Egy élet emlékei s minden vagyonunk… Du. 3-kor nagy ribillió. Repülőtámadás, mely már egész de. tartott, sűrűsödött, és 5-6 kíméletlen bomba esett ránk, az óvóhely megremegett. Rémes volt, később kisült, hogy az Úri utcai […] és az 54-es kaptak [találatot]. [A] prímás[i palota] is, állítólag két halott. Soká tartott még megnyugodnunk. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 29.

1945. január 17. szerda

Egész nap nem lehetett kimozdulni, annyira bombázták a repülők a várat. Sok találat a közelben. Este a telepes rádiónk azt mondja, hogy az oroszok foszforral lövik Pestet, s az lángokban áll, innen csak a vörös eget lehetett látni, de már 9 felé az is elapadt. Továbbá állítja, hogy a Vértestől északra német csapatok haladnak jól előre kelet felé – az itteni német katonák föltétlen bíznak a fölmentésben. (Budai Vár)