Hosszú vonat állt meg [a] házunk előtt a villamossínen, telve innen menekülő magyar katonákkal. Mozdony húzza. Pár nappal később így szállítottak lőszert a Duna-partra, telitalálatot kapott, s az egész környék összes ablakait bezúzta a légnyomás. Hűvösvölgy felől az éjszaka orosz tankok látogattak le a Széna térre. A Pest felé visszavonuló tüzéreknek konyhánkon meleg levest főztünk, és csoportokban 300 embernek kiosztottuk. Hét nógrádi katona is meggyónt, megáldozott. Az egyházközségi kultúrházból viszont elvitték a szegények összes élelmét. Házunk újabb és újabb belövéseket kap. Katonáink bizalmasan megmondják, hogy 15 km-nyire vagyunk a nehézágyúktól. Tehát a halálvonalban. (Buda, Krisztinaváros)

Repülőfőhadnagyot részesítettünk elsősegélyben. Feleségével akart kirepülni az ostromlott területről, a Vérmezőről, amit most futárgépek repülőtérnek használnak. A gép azonban a túlterhelés következtében lezuhant. Teljes erővel tombol a légi harc, új és újabb harci zajokat kell megkülönböztetnünk és megszoknunk. Az iskolánál felszerelt aknavető pukkanós, köhögős rikácsolását hamar felismerjük, de az ágyúk gránát- és bombalövedékei, a küldött és érkező belövések, a légelhárító és gépágyú golyószóróinak különféle hangjai zavarba hoznak. Kérdezzük is a mechanikában jártasabb és tehetségesebb férfiakat: ez a mi lövésünk volt-e? Mire megszületik még a bombazáporban is a szellemi embert annyira jellemző humor: „A mienk az, kedves nővér, akár adjuk, akár kapjuk.” (Buda, Krisztinaváros)

A repülőgépágyúk tüzelése a konyhaszolgálatot életveszélyessé teszi. Az ilyen eshetőségre az óvóhelyen felállított tűzhelyen a lakók főznek. A nővérek, bár félnek, de helytállnak. Az ügyeletes kopog be ablakunkon, ha jönnek a repülők. Akkor ők is leszaladnak. Az Új Szent János Kórháznál és a Fillér utcában házról házra folyik a harc. A lakásokat, üzleteket feltörik és kirabolják. Utána felgyújtják. (Buda, Krisztinaváros)

Egymás után jönnek az óvóhelyet kérők. Délelőtt német katonák érkeztek autókkal és kocsikkal Pestről. A 129-es udvar is tele van velük. A 125-ös udvarra is belöktek egy kis szekeret, a kapualjban egy trénkocsi áll. Hátrább egy lovas fogat indulásra készen, éjjel-nappal nyeregben vártak itt hetekig. Kezdetben még abrakot kaptak, később szénát, majd korpát és szalmát, aztán semmit. Budán nem volt takarmány tárolva, és szegény lovak is megszenvedték a folyton szűkülő ostromgyűrűt. Az összes kapunak éjjel-nappal nyitva kellett lenni. (Buda, Krisztinaváros)

Megelevenedik az utca. Mindenki tele tüdővel szívja a napsugaras, friss levegőt. Délig álltak sorban az udvarunkon vízért. A második emeletről eltűnt kedves Emília nővér oda rejtett 45 db tojása. (Buda, Krisztinaváros)

A Vöröskereszt-kórház udvarán Csaba f[ő]t[isztelendő] úr 17 halottat temetett el, volt köztük kéthetes is. A fagyos földben, folytonos pergőtűz alatt nehéz volt megásni a sírokat. Az asztalosok csak élelemért hajlandók koporsót ácsolni. A rádió a honvédelmi miniszter üzenetét közvetíti, hogy a főváros népe még csak 24 órát tartson ki. Kantner Gizi tagunk kiszökött a gettóból, és egy éjszakát a Gömbös Gy[ula] úti otthonban tölt. (Buda, Krisztinaváros)

A tabáni partrészen, a Krisztina körúton az egyik bérház ötödik emeletébe fúródott egy repülőgép. Vajon mi lett a pilótával? Hol siratja az édesanyja? Az Alagút u[tca] 1. sz[ámú] ház is telitalálatot kapott… Délután kedves Franciska nővér bábszínházat rendezett a gyermekeknek, amit a felnőttek is élveztek. Mint utolsó éves óvóképzős rendszeres nevelésben és szórakozásban részesítette az óvóhelyre szorult gyermekeket. Sok kívánatos egészségi és lelki jó szokást gyakoroltatott velük. A kis Gáspár Jóska rendetlenkedett. Mit csinálsz, ha kiteszünk az óvóhelyről? Akkor megtámadom a házat, volt az önérzetes válasz. (Buda, Krisztinaváros)

Rettenetes hóvihar van, hosszú sorban állnak az emberek az udvarunkon vízért. A Naphegy utcából, az Istenhegyi útról, sőt a várból is lejönnek. A parancsnok tartja fenn közöttük a rendet. Orvosok, kisgyermekes anyák, öregek előnyben részesülnek. Katonaesküvő volt kápolnánkban. Anyakönyvi hivatal Budán nincs. Az új pár vacsorája egy darab kenyér lenne, egy hét óta nem ettek főtt ételt. Kedves Paula nővér volt a házasságrendező. Nagy a hideg, fűtetlen helyeken mínusz 9 fok. (Buda, Krisztinaváros)

Péter, a 10. sz[ámú] légósegélyhely ápolója attól fél, hogy ha katonák között találják az oroszok, hadifogolynak elviszik őket is. Ajánlottuk, hogy a két ápolónő szaladjon át ez esetben a civilekhez, a két férfi pedig jöjjön át a közös óvóhelyre. Szentmise alatt a házfelügyelő ajtaját szakította ki egy gránát, átütötte a falat, tönkretette Nagy kamarás fürdőszobáját és a vasrácsot. A kertben csak úgy röpködnek a kis szárnyas aknák. Kráter kráter mellett van. A bokrok mind elpusztultak, a fáknak a felét ki kellett vágni, annyira sérültek voltak. 11 órától szünet nélkül lőttek bennünket, a reggelit is lent fogyasztottuk el, ebédre pedig egy szeletke kenyér és szalonna volt. (Buda, Krisztinaváros)

A sebesültek élelem, fűtés és ápolás hiányában meghaltak. Napokig hallottuk fájdalmas üvöltésüket, azután mind erőtlenebbek voltak, végül elhallgattak, mind megfagytak. A Déli pályaudvar hídját is felrobbantották. A Bors utcában óvóhelyről óvóhelyre folyik a harc. A vészátjárókon menekülnek. Újból lángszórókkal ijesztgetnek. Ha utcai harcok lesznek, mindenkinek át kell jönni a fő óvóhelyre. Délután Csaba főtisztelendő úr tartott szentbeszédet. Új vonások jelennek meg lelkünk arculatán: a szomorúság, a fájdalom, de a bizakodás és a reménység is. Bármit tartogasson is számunkra a Jóisten, egyet biztosan tudunk, mert Ő mondta: elég neked az én kegyelmem. (Buda, Krisztinaváros)