A törökdúláshoz hasonlítható háborús károk az egyházakat is súlyosan érintették. Hogy képet kaphassunk a pusztulás mértékéről, az egyházi tisztségviselők által írt dokumentumokat, elsősorban a plébániai Historia Domusokat, és a püspökök kérésére adott plébánosi háborús kárjelentéseket kell fellapoznunk.

A szigetközi település Győr és Mosonmagyaróvár között félúton fekszik. A Khuen-Héderváry-kastélyban a második világháború alatt először a német nagykövetség költözött be, majd a szovjetek, akik hadikórházat működtettek itt – és a falu plébániáján is. A hédervári plébános főleg a kastélykápolnát ért veszteségeket részletezi.

Esztergom Szent István-város helyi lelkészének beszámolójából is kitűnik, milyen heves harcok folytak Esztergomban és környékén. A Mária Valéria-híd középső három nyílását 1944. december 26-án robbantották fel a visszavonuló német csapatok. Ugyanezen a napon a szovjet haderő elfoglalta az érseki székhelyet, melyet 1945. január 7-én a német és magyar csapatok visszafoglaltak. A harcok 1945 márciusában értek véget.

1944 telén a Börzsöny északi lejtőin fekvő község súlyos harcok kereszttüzébe került. A szovjet bevonulás pedig itt is templomfosztással, iratmegsemmisítéssel és általános „zabrálással” járt együtt. A kárjelentés készültekor a legnagyobb gondot az építőanyag beszerzése és a munkaerő hiánya okozta, Drégelypalánk plébánosa is a károk enyhítésén fáradozott.

Letkés, az Ipoly partján fekvő település 1944 decemberében heves harcok színhelye volt, a lakosságot kitelepítették a szomszédos községekbe. A visszavonuló német csapatok december 20-án felrobbantották az Ipoly hídját. Csaknem egy héten keresztül tartottak a harci cselekmények, melyek során a falu nagy része, a szőlőhegyen álló Szent Orbán-kápolna, valamint a lelédhídi kápolna is elpusztult. Ipolykiskeszi, mely ma Szlovákiához tartozik, szintén megszenvedte a harcokat. A címben is kiemelt „Sztalin-orgona” (Katyusa) a szovjet rakéta-sorozatvető köznyelvi elnevezése volt.

A Nógrád megyei település plébánosa rendkívül részletes beszámolót ad, nem csupán az egyházi épületeket ért károkról, de az események egymásutánjáról is. Beszámolójából pontos képet kaphatunk, hogyan is zajlott egy-egy település bevétele, mit élhettek át az ott lakók, miként lehetett életben maradni ilyen embertelen körülmények között.

A Komárom-Esztergom megyei település plébánosa a környék falvainak helyzetéről is tudósít nagyon röviden, s kéri, káplánját mielőbb helyezzék el Bajnáról, mert erkölcstelen viselkedése méltatlan. Az sajnos a vizsgált dokumentumokból nem derül ki, pontosan mi volt a káplán vétke, sem az, hogy elkerült-e végül a faluból más szolgálati helyre.