A magyar kormány végre Budapestre érkezett, és a mai nap megtartotta Pesten az első minisztertanácsot. Istenem, ha sorsunkat a magunk kezébe adod, tudunk-e eléggé élni az alkalommal? Vagy csak [a] látszatért van mindez? Mi van rólunk megírva [a] sors könyvében? Merre fejlődik az európai népek sorsa – és hazánké? Szovjet tagállam felé, vagy más fordulat is lehetséges? A szovjet tagállammá való tételünkig még sok mindennek össze kell törni nálunk és bennünk. Vagy a gyomrunkon keresztül el lehet végezni menetrendszerű pontossággal mindent? Minthogy nem vetettek az országban, állat nincs, gép alig van, és csak a szovjet az egyetlen, aki megközelíthet bennünket, igen könnyen hihető, hogy az ájult, elalélt, meggyötört, igazi lelkületében megnyilatkozni nem tudó, mert sem szabadsággal, sem bátorsággal nem rendelkező nemzet sodródtatik tovább, tovább. De nem halt meg azért a magyar lélek. Rólunk a jövő télen gondoskodni kell valakinek, mert akkor következnek el a legnehezebb hónapok. De még októberig sok minden történhetik. (Pest)