Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. március 29. csütörtök

Augsburgban ismét van egy kis várakozási idő. Most a szét nem bombázott városrész előtt állunk meg. A hatalmas pályaudvaron kis villamos targonca szállítja a csomagokat. Még pótkocsit is akasztanak utána. A vezető harsányan kiabál: Vorsicht! [Magyarul: Vigyázat!] A mi katonáink is kerítenek egy kiskocsit. Megrakjuk csomagokkal, és az átszállóhelyre toljuk. Jó magyarjaink hamar „lefordítják” a figyelmeztetést: Porzik! – kiabálják nagy vígan. A németek félre is húzódnak. (Augsburg, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 5. csütörtök

A délutáni séta valahogy feloldotta bennem a napok óta tartó lelki feszültséget. Este a tantervet olvasgatom. Otthon soha nem volt rá időm. Szeretném, ha Isten szerencsésen hazasegít, újra az első év komolyságával végezni a tanítást. A sok, rám sózott munka egy részét majd lerázom. A családomnak, otthonomnak és az iskolának szeretnék több időt szentelni. Milyen mesebeli álomnak tűnik: együtt lenni a barátságos otthonban, beszélgetni, rádiót hallgatni, játszadozni a gyerekekkel, dolgozgatni a magam örömére, nyugodtan élni. Szeretnék a békés időben teljes munkakedvvel dolgozni úgy, hogy ne a kurta eszű felettesek rágják számba gyatra mondanivalóikat. Szeretném, ha nem kellene mindig futásra készen lenni, ha a terveimhez szükséges eszközöket, anyagokat beszerezhetném. Esténként ilyen gondolatokkal foglalkozom. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 6. péntek

Délután fél 5-ig gépelem százados úr anyakönyvi lapját. Utána a megismételt húsvéti tarkaestre megyek el. A közérzetem pocsék, mégis élvezem a változatos műsort. Néhány órára elfelejtem, hogy katona vagyok. Dr. Duna hadapród kedves és szívhez szóló beszédet mond bevezetésül. Utána Mécs- és Sajó-költemények. A rideg valóság, füstbement vágyak, a magyar sors tragikuma cseng. […] A műsor második része humoros. Bohócjelenet, bűvészkedés, bábjáték, parodizálás, monológ[ok] peregnek. […] Az ilyen jelenetek aztán kiválóan alkalmasak a katonaélet visszásságainak kipellengérezésére. A beavatottak élvezik a célzásokat. Van bábjelenet is. Ubul és komája cserkészből katonává öregedett, és elmondja véleményét a helyzetről. A sok idegenbe szakadt magyar lélegzet-visszafojtva hallgatja a műsorszámokat. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 14. szombat

Negyed 6-kor kimegyek. Utána úgy tűnik, mintha nem is aludtam volna, amikor háromnegyed 6-kor Géza fölébreszt. Megtartom az ébresztőt. Kiosztom a reggelit. Bőségesen jut mindenkinek, még az itt lézengő nyilasoknak is. Az orosz megszállás elől tömegesen menekültek át, akiknek vaj van a fejükön. Persze az általános felfordulást igyekeznek felhasználni azok is, akik más okokból látták tanácsosnak elhagyni a meleg talajt. Két polgári ruhást őriz itt egy katona. A nyilasokon látszik, hogy a tűz körül melegedők közül valók. Nagyszerű ruha, majdnem új bakancsok. Arcuk harcias, de a harctér helyett otthon legénykedtek, géppisztollyal mászkálva az utcákon. Csupán az egyiknek a lánya akar mindenáron flakkos tüzér lenni. Talán azért, mert tudja, hogy teljesíthetetlen a kívánsága. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 21. szombat

Friedrichshafen eleste csak napok kérdése. Feszült várakozásban élünk. Otthonunk húsvét óta orosz megszállás alatt van. Kétség és bizonytalanság közt élünk. A család miatt fáj a szívem. Nem is merek rágondolni, hogy esetleg mi lett vagy lehetett velük. Istenbe vetett hitem és bizalmam a mai napok idegtépő óráiban sem ingott meg. Rendületlenül hiszek abban, hogy talán nem is hosszú idő múlva viszontláthatjuk épségben egymást. Tisztjeink angolul, franciául tanulnak. Nyíltan beszélnek arról, hogy hogyan mentsék meg az itt rekedt magyarságot. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 22. vasárnap

Az események rohamosan fejlődnek. Az országúton gyalogosok, kerékpárosok; gépkocsin özönlenek a menekülők. A németek idegesek. Az óvóhelyen francia hadifoglyok sétálnak hatalmas málhával. Az arcuk olyan, mint a gyermekeké karácsony előtt. Úgy mozognak, mintha máris ők lennének az urak. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. április 26. csütörtök

Csepeg az eső. Egész délelőtt piszmogunk. Ma is kevés repülőgép jár. Néhányan a laktanyában csellengenek, és feltörték a műhelyeket és raktárakat. A végbomlás jele. A fegyelem veszedelmesen lazul. A tiszthelyettesek közt gyakran van összeszólalkozás. Estefelé felhők gyülekeznek, hazamegyünk. A távmérősök vandál munkát végeztek. Amit lehetett, elhordtak. Amint újabban mondják: „megugrasztják”, vagyis italért elcserélik. Az egyik pl. 10 lepedőt, a másik 100 pár kapcát szedett össze. Ami nem kellett, széttépték, összevagdalták. A hatalmas távmérőtávcsövekből kiszedték a vagyont érő lencséket, hogy napsugárral cigarettára gyújthassanak. Kissé drága gyufa! (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. május 9. szerda

A híráradat tovább pereg. Beregfyt, a Szálasi-kormány honvédelmi miniszterét elfogták. Japán harmadik legnagyobb városát 500 szuperbombázó támadta. 20 négyzetkilométert tönkrebombáztak. Az új békének nem szabad Genf kudarcaiba esni. A német hadifoglyokat is beállítják a polgári élet megindításába. Erre bennünk is fellobog a remény, akkor talán minket is hazavitet a kormányunk. A „górék” egy csoportja melegnek tartja az otthoni talajt. Nyugat felé szándékoznak elszelelni. A nép bízik Szigethy ezredes úrban, ő talán nem szegi meg a szavát, és hazavisz bennünket. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. május 19. szombat

Ma jelent meg egy nagyon szellemesen szerkesztett tábori újság első száma. Címe: Rabok Szava. Tisztek szerkesztették, géppel írták le néhány példányban. Benne van görbe tükörben az itt élő magyarok minden megoldandó kérdése, az egyhangú babélelem, a kivándorlás, [a] tisztek bogarai stb. Ha lehet, egy példányt szerzek. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Somfai János

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.

1945. május 28. hétfő

Kellemes az idő, mosáshoz fogok, mert ma kivételesen nem kezdenek el már reggeltől kezdve hajtani bennünket. Reggel új hír bolygatja meg a népet: az oroszok június 15-én kivonulnak Ausztriából és Magyarországról, és utána minket is hamarosan hazavisznek. A laktanyában állítólag egy orosz tiszt is tett hasonló kijelentést. Újra fellobban bennünk a reménység. (Friedrichshafen, Dél-Németország)