Az éjjel fagy volt. Az újvárosi elemi iskoláknál látogattam az osztályokat, ott hallottam, hogy a fagy nagy kárt tett a gyümölcsösben és veteményben is. Pl. a mák bírja bizonyos fokig a hideget, de az éjjel megfagyott jó része. Nagy kár ez, amikor a népélelmezésben oly nagy szerepe van a gyümölcsnek. – Szabó Ferenc újvárosi plébánosnak kongrua- és korpótléksegélyét vittem ki, s elmondta, hogy a honvédi kápolnának 2500 pengő körül van megtakarított pénze, kérdezte, elhelyezheti-e takarékpénztárban, mert bővíteni szeretné a kápolnát, kicsi a hely. Azt mondtam, hogy most nem lehet építeni, s tegye be takarékba. (Makó, Csongrád megye)

Hazajövet a Szegedi utca elején találkoztam dr. Rohály Ferenc görögkatolikus plébánossal, aki közli, hogy a mai újság szerint a földbirtokrendező megyei tanács az egyházak vagyonát egybeveszi, és 100 holdon felüli részeit felosztja. Ő már megírta fellebbezését, ill. kérelmét, hogy ha elveszik a kántori, tanítói, harangozói földeket, ezeket igénylésre adják vissza az illetőknek, mint amely ingatlanokból élnek. Nem veszik tehát figyelembe a célvagyonjelleget, hanem a telekkönyv után ítélve – tulajdonos az egyház, és mint haszonélvező a javadalmas lelkész, kántor ott – a telekkönyvi tulajdonostól veszik el a 100 holdon felüli részt. Kivétel az újvárosi római katolikus plébánia, mely külön telekkönyvben szerepel. Elkértem tőle beadványának fogalmazványát, hogy én is eszerint adjak be kérvényt. (Makó, Csongrád megye)

A hideg időjárás miatt a búzaszentelés szertartását a templomban végeztük. Utána jött Marycz János királyhegyesi plébános. Náluk a helyzet javul, de a Blaskovics-uradalom felosztása folyik, és május 2-án ünnepséget terveznek, melyre Rákosi Mátyás földosztót is ki akarják vinni Makóról. Úgy hírlik, mondja, hogy 1-jén akarják kikiáltani a szovjethatalmat! Egyébként a zavartlelkű Szekeres már közeledik Marycz plébános felé, miután az elköltöző főjegyzőnével ellenséges viszonyba került; őt is hívták a május 2-i ünnepségre. Azt mondám neki, hogy meg ne jelenjék, ilyenen pap nem vehet részt. Példa a püspöklelei eset. (Makó, Csongrád megye)

Délfelé megjött Reibel Mihály eleki esperes-plébános, kinek ügye van a földbirtokrendező tanácsnál, itt írt megfelelő beadványt, azt elvitte a vármegyére, s délután Szegedre utazik. Tőle küldök levelet, melyet dr. Balogh Sándor írt püspök úrnak és a bánhegyesi kegyúri váltságföldek tegnap vett meghagyási végzését. Délben jött Szabó Imre főmérnök úr, elmondta, hogy múlt pénteken a főispán úr elnöklete alatt a városházán tartott pártértekezleten a főispán úr nagyon erélyesen szólt (Széll nevű kommunistával szemben) a fegyelemről, a földosztásról. Úgy hallotta, hogy mielőtt ő odament volna, szó esett a javadalmi földek megkíméléséről is. Megemlíté a közeli tisztviselői választásokat (két jelölt a polgármesteri állásra, cipész és géplakatos, mert állítólag kivételesen itt és most nem kötik iskolákhoz az állást). Ügyészi állásra pályázik dr. Kapus István ügyvéd, keresztény; tanácsnokira dr. Kiss Károly, Kovács József főbíró veje, aki Máramarosban megyei főjegyző volt. A rendőrségi parancsnok már nem Igaz Lajos bognár, hanem Szabó József cipész, kommunista párttitkár. Egyébként – úgymond – a pártok között nincs meg a harmónia. (Makó, Csongrád megye)

A kis Jézus példát adott nekünk a szenvedések, a nehézségek elviselésére. Ő mondja: Fiaim, nézzetek rám, lám én mennyit szenvedtem, mégsem zúgolódtam, hanem tűrtem a hideget, tűrtem a nélkülözést, tűrtem a szalmának szúrását, tűrtem a menekülést, hát ti miért vagytok megijedve. Ne legyetek kis hitűek és én veletek vagyok. Kapaszkodjatok csak belém és ne féljetek. 1944. év karácsonyának ez a kis Jézus üzenete, ezt kiáltja a háborúban szenvedő emberiségnek. Ne féljetek, veletek vagyok. Ma konvent misén kisriadó volt. Ezt aztán nem gondoltam volna, hogy karácsony ünnepén megzavarjanak bennünket. 12-kor aztán riadó volt. 20 percig voltunk a pincében. Utána ebéd. Ebéd alatt ismét riadó. Ez azonban 1 óra múlva véget ért, mi pedig ebédeltünk. Egész nap nem volt aztán semmi zavarás. A vesperás elmaradt. (Szombathely, Vas megye)

A szünet a legviharosabb jókedvben telik el. A jókedvünk nagy jó, sőt túl jó. Sokat nevetünk. A „Ne nevess korán” játékot játsszuk délelőtt, míg riadó nincs, mert mindennap az van. Lent, a pincében azután vesszük a lelki olvasmányt és a Szentírást. Pincénk teljesen megtelik. Mi most már általában csak állunk. Piroska Jóska itthon volt, és csomagot hozott. Egy óra körül aztán ebédelünk. Utána lent, a pincében egyik szép karácsonyi nóta után a másikat énekeljük a hallgatóinkkal. Az oroszok Budapestet bekerítették, Esztergom elesett. (Szombathely, Vas megye)

Az év utolsó napja elérkezett. A nap nyugodni tér, éppen úgy, mint máskor. Az esti homály földre teríti sötét köpönyegét, éppen úgy, mint máskor. Az óra üt és tovább jár, a percmutatója minden érzék nélkül üti a perceket, negyedeket, órákat, éppen úgy, mint máskor. A harangok szava éppen oly búgással száll végig a város felett, ki a nagy pusztaságok felé, mint máskor. És mégis, mintha a nap nyugvása, az est leszállása, a harangok szava, mintha valamiképpen ma mást jelentene, mint az esztendő többi napján. Az elmúlt esztendőt búcsúztatjuk – mondja a püspök úr. – Igen bizonytalan jövőnek nézünk elébe. (Szombathely, Vas megye)

Reggel 4 órakor ébresztő van. Felöltöztünk melegen. ½ 5 mise. Ezután reggeli. 6 órakor már az állomáson vagyunk… Rengetegen vannak az állomáson. Itt igen hideg van. Fúj a szél. 8-as sorokba, majd 6-osba, végül hármas sorokba állítanak bennünket, s megszámlálnak. Itt állunk fagyoskodva ½ 8-ig. ¾ 8-kor indul a vonatunk. Tele van emberrel minden kocsi. Kőszegen kiszállva megint a borzalmas hidegbe[n] állva lassan, századonként sorakozunk… Majd végre megindulunk ki Kőszegről a posztógyár mellett. Majdnem a hegyekig megyünk. Itt felállítanak bennünket hatosával a csonttá fagyott földön, majd 10-kor megkezdődik a munka. Egy vezérőrnagy jön oda és rákiált Zadravetz Nácira, mikor a csákánnyal erőlködve vágja a földet: Mi maga, patikus, vagy mi a szar? Ez kétszer-háromszor megismétlődik, mire megmondja, hogy kispap. Erre megszelídül az arca. Később már a kabátját is oda akarja adni, hogy meg ne fázzunk. Ebéd: kenyér és lekvár. ½ óra és máris dolgozunk este 4-ig. Vonatunk ¾ 8-kor ér Szombathelyre. Bizony, nagyon is megfáztunk. Állandóan a borzalmas szél fújt. (Szombathely, Vas megye)

Ma ismét dolgoztunk. A vonatban pedig el-elbeszélgettünk az emberekkel. Egy cipésszel beszélgettem, aki a Kossuth utcában lakik, szemben a Vasvármegyével [Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság – a szerk.]. Elég értelmes ember. Kifejtette nézetét, hogy ő innen el nem megy. Én is elhatároztam magamban, hogy ki nem megyek Németországba. Ma a helyünk jó volt. Tegnap a megkezdett munkát folytattunk és 11-re befejeztük. Délután egy egészen új árkot ástunk. Németünk megdicsért bennünket. Este a vonatban a prefektus úrral jöttünk haza, ki sok dologról beszélt. (Szombathely, Vas megye)

Ma históriából volt vizsga. Hála Istennek, jól ment. Az első Barasits volt. Az első tételt kapta, én mint második felelő a második tételt kaptam. Nem volt semmi baj. Ugyanis már a legelején megmondta, hogy én a második tételt kapom. A püspök úr azt mondta: „Kiosztom, fiaim, a tételeket, nehogy az utolsó pillanatban kelljen kapkodnotok.” Hát ez kell a magyarnak. Így aztán finoman ment a vizsga. (Szombathely, Vas megye)