Fáradtan ébredünk, mert a tavaszi szél egész éjjel zörgeti a papírral beragasztott ablakokat. Ma nagy ünnepünk lesz, mert elöljárósági utalványra hat kocsi homokot és meszet hozhatunk a német iskolától. A hepehupás földön nehéz a tehercipelés. Délután meg nyolc mázsa élelmiszert kell a népkonyhának szállítani, ezt is nővérerővel. Bizony hiányzik a lóerő, úgyis mint igavonó, úgyis mint élelem. A vitaminhiány és a csökkent tápérték miatt gyakran érezzük erőink fogytát. Kedves Genovéva nővér Héhalomról és kedves Johanna nővér Komáromból csomagokkal érkeznek. (Buda, Krisztinaváros)

A vár udvarán harckocsi- és autóroncsok, katonai felszerelési tárgyak és a vár égésénél tönkrement, félig égett bútorok hevernek. A trónterem teljesen kiégve, a parkettának csak a darabjai láthatók, két szobor kisebb szilánksérülésekkel még talapzaton állt. A palota több helyén a bombatalálat és a tűz következtében az emelet leszakadva. A kormányzósági előcsarnok katonai felszerelésekkel, levetett egyenruhákkal, abrakos tarisznyákkal, konzervdobozokkal, otthagyott lőszerekkel, dísznövények és bútorok roncsaival volt eléktelenítve. A palota egyik szárnya teljesen kiégett, a bútorok és a képek egy részét a németek, másik részét az oroszok hurcolták el. A várkapitány a helyén maradt. A rombolást, rablást megakadályozni nem tudta, de hűségesen őrzi, ami még értéknek mondható. (Buda, Krisztinaváros)

Május elsején a vörös csillag vezetői zenével ébresztik a várost, 9 órakor kezdődik a felvonulás. Az összes gyár, üzemek, szakszervezetek munkásai részt vesznek, mert így megkapják a napi bért, mintha dolgoznának. Egész csinos összeget keres az a család, ahol apa, anya és néhány nagy gyerek is dolgozni jár. Hullámzik a tömeg, lengenek a zászlók, az előre kinyomtatott plakátok és jelmondatok hirdetik a felvonulás propagandajellegét. A lepedő nagyságú arcképek között olyan is van, amit nem vászonra festettek, hanem bársonyra égettek. Az iskolás gyermekek kezében apró vörös zászló, vannak, akik nemzeti színűt kérnek. Hiszen elvétve az is akad a lobogók között is, különben nem tudnánk, hogy Magyarországon vagyunk. (Buda, Krisztinaváros)