Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 125.

1945. március 22. csütörtök

Az utolsó lórészeket is elföldeltük. Kedves Angela nővér átjött Pestről, hogy a behozott élelmiszereket átvigye. Bohn-gyári munkáscsalád jött szekerekkel, de nem jutottak át a hídon, visszatértek ide éjszakára. Kedves Genovéva nővér megérkezett hazulról, jól felpakolva tápláló élelemmel, vajjal, tojással. Kedves Edina nővér ruhaneműért a környékbeli sváb falvakban élelmet cserélt, 10–15 km-eket gyalogolt nehéz hátizsákkal. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 125.

1945. március 24. szombat

A lelkigyakorlathoz a templomot rendeztük be. A betört ablakok miatt nagy lesz a légvonat, de különben a padok tiszták, sőt a székeket is idehozták a nővérek kocsin, és a Koronaőr utcai iskolából a harmóniumot. A lelkigyakorlatra olyan zsúfolt volt a templom, hogy el nem hittük volna, hogy ennyi ember maradt Budán. A statisztika szerint csak négy ház maradt épen. A Vérmező a vesztett csata festői harctere. Ameddig a szem ellát, milliárd értékű repülőgépek, ágyúk, harckocsik stb. roncsai. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 130.

1945. március 27. kedd

Reggel 6 órakor már a Nyugatinál voltam, és a vonatlépcső is zsúfolva volt. Ezek a szegény emberek az egész éjszakát itt töltötték. Végre mégis közéjük szorultam, de elhatároztam, hogy visszafelé inkább gyalog jövök. Üllői elnöknőnk, a község első asszonya szinte cselédsorban, egy rokonuknak házmesteri konyhájában főzve fogadott. Órákig sírta panaszait, hogyan lakoltatták ki őket otthonukból hétszer, hogyan kellett menekülni a kiürítési rendelet folytán a községből mindenkinek, s mire visszajöttek, az összes sertést leölve találták. Csak a combokat vágták le, mint itt, Budán a lovakról. Nincs élelem a faluban, csak szappan, mert a tönkretett és használhatatlan disznókból mindenki azt főzött. Meglátogattam az esperes urat, igen lehangolt volt. Felvillanyozta a központból áradó munkakedv és bizakodás. Valóságos missziónak tartja ezeket a látogatásokat, mert a vidék teljesen tanácstalan. (Buda, Krisztinaváros – Üllő)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 132.

1945. március 28. szerda

Első szentmise drága Főnöknő anyánk szürke szobájában. A Szentlélek-jelvény, az oltárkép, a kávébarna brokátfüggöny meleggé teszi a sugarak óarany ragyogását. Nagyon szép a mécses ezüsttalpú bíbor kelyhe. Az olajjal táplált, élő, lobogó lángocskában mennyivel könnyebb a mi hű szívünk őrködését látni, mint a villanykörte izzó drótjában. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 132.

1945. március 29. csütörtök

Az élelemhiány miatt egymás után kérik ismerőseink, hogy gépünkön búzát vagy kukoricát darálhassanak kásának. Kedves Alexa nővér Regina nővérrel Tahiban 3 mázsa élelmet gyűjtött. Kedves Erna nővér a két újonccal ment értük a Filatori-gáthoz kiskocsival, és már záróra után értek vissza. Magyar és orosz őrök megállították, és azután mégis elengedték, mert már közel voltak hozzánk. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 135.

1945. április 11. szerda

Beáta nővér édesanyja Komáromból megjött. Férjét lekapcsolták, és csak később fogják szabadon bocsátani. Fia megmentett ruháit a hátán akarta elhozni, de nem bírta, összeesett, otthagyta egy gazdánál. Később kedves Ilona nővér érte ment. A gazda csak a plébános felszólítására adta vissza egy részét a dolgoknak. Rendelet jött, hogy a robotot pénzzel meg lehet váltani. A missziós bolt megnyílt, a hátsó vasajtónál polcokon van néhány füzet, irón, szentkép. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 136.

1945. április 13. péntek

Teréz nővért Csobánkára helyezték. Nagyon szívesen beletalálta magát a kertészkedésbe. Az új gyümölcsös sérült fáit gyógyítgatja. Komáromból kedves Johanna nővér jött fel, mert nem kaptak még semmi hírt az anyaházból. Sokat szenvedtek a megszállóktól, zaklatásaik miatt a templom toronyszobájában laktak. Értékeiket a virágágy alá ásták, s azonnal borsót vetettek, ami szépen kizöldült, és nem kelt gyanút. Kedves Hedvig és Ida nővérek Kőszegen vannak, úgy tudják, hogy nekik nincsen hová jönniük. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 136.

1945. április 15. vasárnap

A legszebb tereken szovjet katonai emlékoszlopok készülnek. A gépesített haditechnika és a tömegerő jelen diadalát fogják hirdetni. Szép, hogy nem a győztes hadvezérek homlokára fonják a babérkoszorút, hanem a Budapest ostrománál életüket vesztett katonák emlékét örökítik meg. Ugyanakkor a mi hősi halottaink sírkeresztjeit el kellett tüntetni a közterekről és az utcákról. Lázasan dolgoznak, hogy május elsejére az új jelleget viselje fővárosunk arculata. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 137.

1945. április 22. vasárnap

Fáradtan ébredünk, mert a tavaszi szél egész éjjel zörgeti a papírral beragasztott ablakokat. Ma nagy ünnepünk lesz, mert elöljárósági utalványra hat kocsi homokot és meszet hozhatunk a német iskolától. A hepehupás földön nehéz a tehercipelés. Délután meg nyolc mázsa élelmiszert kell a népkonyhának szállítani, ezt is nővérerővel. Bizony hiányzik a lóerő, úgyis mint igavonó, úgyis mint élelem. A vitaminhiány és a csökkent tápérték miatt gyakran érezzük erőink fogytát. Kedves Genovéva nővér Héhalomról és kedves Johanna nővér Komáromból csomagokkal érkeznek. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 139.

1945. április 27. péntek

A vár udvarán harckocsi- és autóroncsok, katonai felszerelési tárgyak és a vár égésénél tönkrement, félig égett bútorok hevernek. A trónterem teljesen kiégve, a parkettának csak a darabjai láthatók, két szobor kisebb szilánksérülésekkel még talapzaton állt. A palota több helyén a bombatalálat és a tűz következtében az emelet leszakadva. A kormányzósági előcsarnok katonai felszerelésekkel, levetett egyenruhákkal, abrakos tarisznyákkal, konzervdobozokkal, otthagyott lőszerekkel, dísznövények és bútorok roncsaival volt eléktelenítve. A palota egyik szárnya teljesen kiégett, a bútorok és a képek egy részét a németek, másik részét az oroszok hurcolták el. A várkapitány a helyén maradt. A rombolást, rablást megakadályozni nem tudta, de hűségesen őrzi, ami még értéknek mondható. (Buda, Krisztinaváros)