10 óra. Nyugodt éjszaka. Olvadás. Köd. Ugyanolyan közepes harcizaj, mint az utolsó két nap – semmiféle változás nem észlelhető, és az kétségbeejtő! Meddig fog ez még tartani?! Úgy látszik, kiéheztetésre van az egész fölépítve. Holnap lesz kerek 42. napja, vagyis 6 hete, hogy itt szenvedünk a föld alatt! Később [egy] német altiszt jár a házban körülnézni – [a] garage falát akarja áttörni, és [a] kapu elé gépfegyverfészket építeni, hogy a védők egyik oldalról átfuthassanak a másikra. Állítólag parancs a Führertől [a] várat és [a] Gellért-hegyet utolsó emberig tartani! Lilivel épp készülődünk, hogy kis burgonyát vigyünk Kissékhez, mikor az udvarra, [a] pinceablakba egy kis foszforgránát esett, s bűzzel, fojtó füsttel égni kezdett. Elment a kedvünk a látogatástól. (Budai Vár)

9 óra. Erős ágyú- és gépfegyvertűz. A mai reggel katasztrofális bejelentéssel kezdődött. Vízért járt embereink üresen jöttek vissza – a mai nappal a két nagy tartányból az utolsó csöpp víz is kifogyott! Mi lesz most? Főzni, inni nem lehet, mosdani-mosogatni nem lehet! És [a]mi a fő, az ürüléket a csatornába lebocsájtani sem lehet. Hagyján még a felnőttek – pár napig kibírják, de sok ezer gyermek, beteg sat[öbbi], ezeknek halált jelent az ürülék és piszok fölhalmozódása – miazmákat és járványokat fog okozni. Néhány 100 lakó még lehet a bekerített Budán, mind sötét barlangokban összezsúfolva – mitévők legyünk? (Budai Vár)

½ 10. [Az] orosz reggel óta erősen vereti a várat. Vízhordó embereink gránáttűzbe jutottak, először [a] Kapisztrán téri tartányhoz mentek, ott pohárral merte egy katona az utolsó sáros, iszapos csöppöket, közben [egy] gránát bevert a tartányba. Onnan Országház u[tca] 8-ba mentek, ott van egy szűk, veszedelmes akna, nehéz bebújni – onnan, nagy kérésre, 6 vödör piszkos vizet meríthettek. (Budai Vár)

9 óra. Tegnap du. megjelent az udvarban egy német katona 4 orosz hadifogollyal, elkezdik a törmeléket lapátolni. Kérdésemre azt felelte, helyet csinálnak egy 2. teherautónak a kapu alatt. Különben azzal vigasztalt, hogy csak 1 ½ napig tart [még] a nyomorúság, a fölmentő sereg már Budakeszinél van. Látszik a nyavalyásnak az arcán, maga sem hiszi, de bizonyára parancsuk van a polgári lakosságban a bizakodást fönntartani. Borzasztó ez az elszigeteltség! Semmi hír, semmit sem tudunk, se posta, se hírlap, se rádió – mi van a családom többi tagjaival? Sáriék oroszok-e már? Az utcán a pusztulás képe rémes, minden képzeletet felülmúl! (Budai Vár)

10 óra. Erős ágyú- és fegyverropogás a vár nyugati lejtőjén, a Sváb-hegyen. Legnehezebben a reggeleket bírom! Ismét egy oly undok nap kezdődik – barlangi sötétségben! Meddig még?! Semmi változásra nincs jel. [Az] oroszok [a] krisztina[városi] templomnál vannak. Mi van [a] leányaimmal, unokáimmal, Ferivel?! Eseménytelen és hírtelen nap. [Az] oroszok [a] Krisztina-templomban, [a] Karácsonyi utcában és [a] Déli Vasút érkezési oldalán vannak, és állítólag a sziklaközpontban (Gellért-hegy). Du. kötszert kapunk a Sziklakórházból [az] ujjam számára. (Budai Vár)

12:30-kor – egynéhány Sztálin-orgona aknamezőjének becsapódására – mintegy vezényszóra páratlan erejű tüzérségi tömegtűz indult meg és fedte az egész védőkörlet hosszát is. Ez a pergőtűz egy fél órán belül teljes megsemmisítő tűzzé fokozódott. Vegyesen csapódtak be repesz- és nehéztüzérségi rombológránátok. A tűz a védőállásokon másfél óráig feküdt, de talán a leghevesebben a 15. kerékpáros zászlóalj állásait pusztította. Másfél óra után az oroszok a tüzet a védőállások mögé helyezték át, és ezzel egyidőben tört ránk a páncélosokkal támogatott gyalogsági tömegtámadás. Ez a támadás elsőnek a kerékpáros zászlóalj védőrendszerét törte át teljes hosszában. E csapás súlya alatt a kerékpáros zászlóalj teljesen megsemmisült, és ez a megsemmisülés végleges maradt. A mi huszárjaink támpontjaikban hősiesen a végsőkig ellenálltak, de a tág hézagokon is átözönlő orosz tömegek elől végül is hátrálni kényszerültek. (Csákberény, Fejér megye)

5 h-kor már erős lövöldözés volt hallható Mórtól északnyugatra, majd 6h-kor a Kisbérre vezető országút mentén lévő gépkocsioszlop pánikszerűen megfordult, mert páncéltörő ágyúval, aknavetővel és géppuskatűzzel az oroszok elvágták az utat. Északnyugati irányból viszont már támadták is Mórt. Kocsijaink elirányítása után az osztálytörzzsel és a távbeszélő szakasszal megindultam Nagyvelegre. Odaérkezésem előtt három hullámban támadták az orosz csatarepülők a tüzérségi tűz alatt álló Mór községet. Nagyvelegről kocsijainkat Bakonycsernyére meneteltettem, hol a 2. páncéloshadosztály I. a. vezérkari tisztjétől érdeklődve, azt a választ kaptam, hogy helyzetjelentést a Maszlay-csoporttól nem kaptak ma, tehát valószínűleg ott vannak, ahol voltak. (Bakonycsernye, Fejér megye)

2 h-kor érkeztünk be Nagylózsra, ahol 6 h-ig hosszú pihenőt tartottunk. Itt már kétségtelen volt, hogy nyugat felé át kell lépnünk a magyar határt, ellenkező esetben orosz fogságba esnénk. Mielőtt átléptük a határt, egy uradalmi sajtgyárban több mázsa sajtot foglaltam le, és rakattam fel a járműveinkre. Számoltam ugyanis azzal – látva a nyugat felé áramló, és sok esetben már teljesen felbomlott kötelékeket –, hogy súlyos élelmezési nehézségek elé nézünk. A hosszú pihenő alatt adta ki a hadosztály a további menetintézkedést. Eszerint nekünk Weppersdorfba [Ausztria – a szerk.] kell menetelni.

Hajnali indulással folytattuk menetünket Schwarzenbach–Hochwolkersdorf–Erlachon keresztül Pittenbe, hová már az oszlopunk zöme 18 h-kor beérkezett. Dr. Németh László parancsnoksága alatt álló menetoszloprész nem tudott felzárkózni a hadosztály zöméhez. A sok oszloptorlódás miatt innen is több kisebb rész szakadt le. Ez a kötelék érezte meg ezen a napon először a szétzüllött SS-csoportok garázdálkodását. A leszakadozók közül sokat meglepetésszerűen megtámadtak, lefegyvereztek és kifosztottak. Hadosztály-parancsnokságunk szintén Pittenbe települt. Osztályom a község északkeleti kijárata mellett lévő legelőn táborozott. Este a hadosztály-parancsnokságra hívattak megbeszélésre. (Pitten, Ausztria)

Kialudt a villany. Egy idő múlva még felgyulladt pár órára, de azután végleg megszűnt az áramszolgáltatás. Az összes nélkülözések között ezt viseltük el a legnehezebben. Szenvedtünk a helyszűke, kenyérszűke, vízszűke miatt, de ezek nem hasonlíthatóak az általános, éjjel-nappali sötétség kínjához. Kezdetben, míg volt petróleumunk, 3 lámpa is égett. Később már csak egy, s e körül igyekezett a papság breviáriumát elmondani. Szentmise alatt még sokáig égett 1-1 karácsonyfagyertya, de a vége felé már ide sem jutott. Mindenki elégette már a gyertyavégeit, s kezdtünk a hulladékokból mécsest készíteni. Ez égett a tabernákulum előtt a szépen berendezett kis óvóhelyi szerszámkamránkban. (Buda, Krisztinaváros)