Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Pentelényi János

Közreadja: Tamási Miklós. Beszélő, 2009/2. 65.

1945. február 14. szerda

A lakók elhagyták az óvóhelyet, és megkezdték a felhurcolkodást a lakásokba. Én is felmentem, ablakokat szegeztem, törmeléket hordtam ki, és takarítottam egész nap. (Buda)

Pentelényi János

Közreadja: Tamási Miklós. Beszélő, 2009/2. 53–54.

1945. február 15. csütörtök

Családommal együtt visszaköltöztünk a lakásunkba 6 [és] ½ heti pinceélet után, és ezzel számunkra az ostromállapot Isten segítségével véget ért. Az egész lakásból csak a cselédszoba volt lakható, ott húzódtunk meg nagy boldogsággal, és a gyermekek vidám jókedve töltötte be a kis szobát. (Buda)

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 302.

1944. december 28. csütörtök

A rádiós hírek szerint B[uda]pest körül a német–magyar erőket két részre szakították a Szentendrénél átkelt erők segítségével. Tolbuhin és Malinovszkij hadseregei itt csatlakoztak. B[uda]pest német parancsnoka rém szigorú rendelkezéseket adott ki, estétől reggelig nem mehet ki senki az utcára, akinél fegyvert találnak, a helyszínen agyonlövik. Ezt a félelem diktálta, attól félnek, hogy a körülzárás alatt a németek ellen fellázadnak a magyarok. Szomorú, hogy az aljas, erőszakos, önző német vezetés Budapestet teljesen tönkrelöveti a buta kitartás elméletével. Ha be van már kerítve, minek tart ki, hiszen úgysem tudja már felszabadítani Pestet. Itt mutatkozik most Szálasiék aljas, önző árulása. (Székesfehérvár)

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 304–305.

1945. január 7. vasárnap

Kora reggel riasztó hír: éjfélkor a Felsővárost a törvényszék épületéig kiürítették. Ez rossz jel, arra mutat, hogy az oroszok egy visszavonulásra számítanak. Megéreztem, amikor 7 és ¾ 8-kor a rádiót hallgattam, amelyből megtudtam, hogy a németek elérték Bicskét. [A] hangulat ideges és deprimált, mert az utca tele hurcolkodó szegény felsővárosiakkal, és jeleit látni az oroszok visszamozgásának. Skorka [azt] a hírt hozza, hogy a püspöki palotáig akarják kiüríteni… Amikor délfelé a portásszobán beszélgettünk, egy városi hivatalnok – Pősch – [Shvoy] Lajosért jött, orosz pk. [parancsnok – a szerk.] akar vele és Kerekessel beszélni. Én rádióztam, ¾ 1-kor jött Lajos, szobájába hívott Skorkával és Neményivel, és közölte a látogatást. Orosz pk. fogadta, az asztalon piros terítő, Sztálin képe a falon. Tárgy: „Új Fehérvár” megindulhat, ezt közölte ünnepélyesen. Lajos kérte, hogy ne ürítsék ki a várost, s engedjék a kilakoltatottakat az élelemért. [A] pk. megígérte, hogy beszél telefonon a hadsereg-parancsnoksággal, s ezt előadja. Kérdezte Lajos a helyzetet, s azt felelték, változatlan, s szó nincs a visszamenetelről. Csak stratégiai okok vagy helyzetek kényszeríthetnék a város kiürítésére. (Székesfehérvár)

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 304–305.

1945. január 8. hétfő

Ruhástól aludtunk, mert féltünk egy német megrohanástól és erős lövetéstől. Elég jól, de keveset aludtam. Nemcsak én, de mindenki azon érzés hatása alatt állott, hogy az oroszok elhagyják, föladják a várost. Hajnali ½ 5-kor egy igen erős tüzérségi tűz kezdődött, amely alaposan felizgatta a kedélyeket. A tüzelés majd egész de. tartott, s folyton erősbödött. A városba belőnek, még azonban alig kárral… Figyeltük erősen az utcát, hogy van-e mozgás és merre, nem volt semmi, ami arra mutatott volna, hogy kiürítik a várost. Az erős ágyúzás du. 5h-kor megszűnt, azóta csend. Az oroszok visszanyomták a németeket, akik tegnap előbbre jöttek. (Székesfehérvár)

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 306.

1945. január 10. szerda

A Keleti pu. két oldalán és végig a Rákóczi úton erős harc. Ma 1000 háztömböt foglaltak el, 3000 fogoly. Budapest ¾ része orosz kézen. A városban a harcoló vonal kb. a Parlament–Keleti pu.–Összekötő vasúti híd vonalában van. Rep[ülő]gépről dobtak le élelmet és lőszert, de sok az oroszokhoz esett. A felmentő operációk 2 nap óta nem tudtak előnyre szert tenni. Bicskénél áll a harc, Esztergomból Szentendre felé némi tért nyertek. [A] német újra csoportosít, [az] orosz fölénybe került. Sok tank és rohamágyú harca. Dunától északra, Komárom előtt 2 km-re áll az orosz, és a várost lövi, ostromolja.

Magyarországon a németek nagy erősfeszítéseket tesznek a b[uda]pesti helyőrség felmentésére, amely még mindig nagyon kétséges. Ha a Duna vonalán állítottak volna fel ilyen erőket, s azt védték volna így, mint most Pestet, nem pusztult volna el Budapest s a Dunántúl.

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 306–307.

1945. január 18. csütörtök

A déli órák felé [a] tankok, ágyúk és gyalogság kezd hátrafelé menni a Széchenyi utca felé, hogy onnan Keresztúr vagy Szabadbattyán felé mennek, azt nem lehetett megállapítani. Délután ez mind nagyobb méreteket öltött, sőt 6 óra felé olyan volt, hogy [az] ágyú, tank, lovastrén zárt sorban ment hátra, és előttünk, a kanyarulatnál erős torlódás állt elő… Nyugtalan voltam. Estefelé alábbhagyott a visszaözönlés, sőt később tankok mentek a Felsőváros és a front felé. Munkáról hazajövő asszonyok mesélték, hogy a Széchenyi utcában csak úgy nyüzsögnek az oroszok. Polgárdi – szóbeszéd alapján – ma újra a németek kezére került, akik ott támadtak. Ez talán a nagy eltolódás oka. Holnap fogjuk látni. Nagyon nagy volt egész nap a drukk, de drukkolunk a mai éjjeltől is, tudja a jó ég, mi vár reánk… De talán megsegít a Jóisten, csak már a front menne innen el. (Székesfehérvár)

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 307.

1945. január 19. péntek

Nagyon nehéz és rossz nap volt. Éjjel csak úgy ruhástól feküdtünk le az ágyba. 2h-kor, majd korán reggel erős ágyúzás. Lehetett érezni, hogy valami nagy harc lesz. Úgy is lett. [A] portán beszélgettem Bergendyvel… A harci zaj mind erősebb, s közelebb jön. Délfelé már egészen a város alatt hallatszott. Állandó, igen erős német berepülés, sőt ismételten bombát dobtak le. Közben hírek jöttek, hogy Szabadbattyánt és Tácot elfoglalták a németek, tényleg úgy nézett ki, hogy félkörben körülveszik a várost. Az utcák teljesen üresek. [Az] oroszoknál is nagy az idegesség. A százados, aki nálunk lakott, búcsúzó nélkül autójával elutazott. A városparancsnokról is az a hír jött, hogy elutazott, ez azonban nem volt igaz, mert du. már itt volt. Az egész házban nagy a lehangoltság, amit csak fokoz a félelem és ijedtség, a folytonos légitámadás és erős légvédelmi ágyúzás és bombázás. (Székesfehérvár)

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 307.

1945. január 20. szombat

Nagy volt a meglepetésünk, mert az éjjel feltűnő[en] csendes volt… Reggel is feltűnő csend… Orosz nincs az utcán, alig van forgalom, a fronton halotti csend, [a] városparancsnokságon nincs senki, nem lehet semmit megtudni. Legfeltűnőbb, hogy semmi repülőgép-tevékenység nincsen… Magyar, illetve német jelentés szerint a németek áttörték több helyen a frontot, és az oroszoknak nagy tank- és lövegveszteséget okozva, elérték a Dunát. Ezt nem értjük, de most már tudjuk, miért itt e nagy csend, de vajon nem-e a vihar előtti csend? (Székesfehérvár)

Shvoy Kálmán

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 308.

1945. január 21. vasárnap

Ebéd után a rádióban hallottuk, hogy a Velencei-tó és a Duna között van erős harc [a] német és orosz erők között. Lajossal sétálni akartunk menni, megnézni az orosz visszavonulást. Skorka jött, s elmondta, hogy a városházán van a front parancsnoka, plakátot készített sötétítés miatt 6-tól 6-ig, ez alatt lehet csak kimenni, holnaptól újból közmunka, 16–60 évig és 18–40-ig. Aki fosztogat, agyonlövik. Vízvezetéket azonnal meg kell csinálni, a németek oly távol vannak, hogy azok nem akadályozhatják. Mühlhauser jelenti, hogy [az] oroszok futva menekülnek vissza, Szőlőhegyről elmentek, Seregélyesen túl van nagy harc, erős ágyúzás. Séta: Széchenyi utca, Virág Benedek utca, Prohászka Ottokár út, és haza. Mindenhol csend, semmi csapatmozgás, visszavonulásnak még csak nyoma sincs. (Székesfehérvár)