Feszty Adolf tervei alapján épült, háromemeletes reneszánsz palota, amelybe 1937-ben költözött a magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya. Az épület 1940 után lett a politikai csoport főhadiszállása, a „Hűség Háza”, ahogyan ők nevezték. A nyilas hatalomátvételt követően börtönként is használták. 1945 tavaszán az Andrássy úti épületnek új tulajdonosa lett. A kommunisták hatalmát biztosítani hivatott politikai rendőrség vezetője, Péter Gábor kifejezetten ezt a házat kérte a szervezet főhadiszállásának. A pincékben börtönlabirintust alakítottak ki, ahol a rendszer ellenségeinek kikiáltott embereket kínozták halálra, kergették öngyilkosságba, vagy a legkegyetlenebb módszerekkel csikartak ki belőlük vallomásokat. Az egykori Hűség Háza, majd a kommunista vezetésű politikai rendőrség székháza 1956-ig szolgált az állami terror központjaként. Ma a Terror Háza Múzeum, a 20. századi diktatúrák áldozatainak emlékére létrehozott intézmény működik benne.

A modern nacionalizmus hatására létrejött zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amely céljaként tűzte ki egyrészt egy független zsidó állam megalakítását, pontosabban helyreállítását Palesztinában, másrészt a zsidó érdekek védelmét a világ más országaiban. A kifejezés a Cion („Sion”) szóból ered, amely egykor egy Jeruzsálem melletti dombot jelölt. Ez ma már a város része, ám Izrael egész földjét szimbolizálja. A cionizmus megalapítójaként Herzl Tivadar (1860–1904) magyarországi születésű, Ausztriában élő írót, újságírót tartják. A kezdeményezés első világkongresszusát 1897-ben, a svájci Bázelben tartotta. A mozgalom végül 1948 májusában Izrael Állam megalakulásával elérte célját. Hazánkban a Magyar Cionista Szövetség (ma: Magyarországi Cionista Szövetség) képviseli a zsidó nemzeti törekvést.

Voronyezs városának környéke, a honvédség 2. magyar hadseregének 1942 nyári felvonulási területe. A német alárendeltségben kivonuló magyar haderő 1942 júliusában érte el a Don folyót, ahol már augusztustól védekezésre volt kénytelen berendezkedni. A hadsereg szempontjából végzetesnek bizonyuló szovjet áttörésre 1943. január 12-én került sor. A magyar csapatok ellenállását a Vörös Hadsereg napokon belül felmorzsolta. A körülbelül 200 ezer fővel kivonult magyar sereg vesztesége 100-120 ezer főre tehető.

A német nemzetiszocialista diktátor, Adolf Hitler címe. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárton (NSDAP) belüli vezérkultusz részeként kezdték el használni. Hitler Paul von Hindenburg köztársasági elnök 1934-es halála után vette fel hivatalosan a Führer und Reichskanzler (magyarul: vezér és birodalmi kancellár) titulust. Mindez azt jelentette, hogy Hitler ekkorra megszerezte a törvényhozó, a végrehajtó, a bírói és – egyre inkább – a katonai hatalmat. 1939. január elejétől a német sajtó felsőbb utasításra csupán Führerként emlegette. 1942 januárjától a cím a Wehrmacht főparancsnoki tisztére is utalt.

A hitleri Németország 1933-ban alapított politikai rendőrsége, teljes nevén Geheime Staatspolizei (magyarul: Titkos Államrendőrség). 1935-ben Heinrich Himmler, az SS-birodalmi vezetője alárendeltségébe vonták, aki SS-tisztekkel töltötte fel az addig kizárólag rendőrökből álló testületet. 1939-ben a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA) alá rendelték, annak IV. osztályaként működött tovább. Fő feladata a nemzetiszocialista rendszer ellenségeinek üldözése volt. A Gestapo úgynevezett zsidó referatúrájának vezetője Adolf Eichmann, a magyarországi deportálások egyik szervezője volt.

Azon városrész, ahol a zsidóság egykoron elkülönítve élt. Az első ismert dokumentum, amely körülírja a fogalmat, 1084-ben, a mai Németország területén található Speyerben keletkezett. Maga a szó egyébként jóval későbbi eredetű: Velencében egy 1423-as rendelet megtiltotta, hogy zsidó személy a városon belül ingatlant vásárolhasson. A térségben ekkor született meg az izraelita közösség számára az izolált letelepedési hely igénye. Végül a 16. század elején egy nádasokkal ékelt, lagúnákkal körbezárt területen létrehozták a velencei gettót, amely egy öntöde szomszédságában volt. A későbbi gettó kifejezés az olasz gettare (magyarul: önteni) szóból származik. A második világháború idején így hívták a zsidók részére a városokon belül vagy azok szomszédságában kijelölt kényszerlakóhelyeket.

A szárazföldi csapatok legrégibb, alapvető fegyverneme, amelynek rendeltetése az ellenséggel való harc mellett egy adott terület birtokbavétele, illetve a saját terület megtartása. A Magyar Királyi Honvédségben a gyalogság volt a fő fegyvernem. A magyar haderő alulfejlettségét jelzi, hogy a nagyhatalmak hadseregeivel szemben a második világháború folyamán nem tudta megfelelő mértékben megoldani a gyalogság gépesítését. A fegyvernem alapvető szervezeti köteléke a (két ezredből álló) gyalogos dandár, majd a (három ezredből álló) gyalogos hadosztály volt.

Görög eredetű szó, eredeti jelentése: Istennek ajánlott, teljesen elégő áldozat. A széleskörben az 1960-as évektől használt fogalmat az európai zsidóság kétharmadának 1939 és 1945 közötti kiirtására használjuk. Hitler uralma idején a nácik és csatlósaik a zsidókon kívül több millió lengyelt, oroszt és más nemzetiségűt, továbbá cigányokat, homoszexuálisokat, elmebetegeket, Jehova Tanúit, politikai ellenfeleik sokaságát üldözték és gyilkolták meg. A fogalom megjelölésére használják a héber soá (eredetileg csapás, katasztrófa) és a magyar vészkorszak kifejezéseket is.

A Debreceni Református Kollégium oratóriumában 1944. december 21-én összeülő testület, amely a magyar államszuverenitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánította magát. Tagjait a szovjetek által elfoglalt országrész mintegy 50 nagyobb városában választották meg, vagy jelölték ki a nemzeti bizottságok szervezésében. Elnökének Zsedényi Bélát tették meg. A parlament fő feladatát, a kormányzat felügyeletét a 23 tagú Politikai Bizottság (nem azonos a kommunista párt hasonló nevű szervével) látta el, a nemzetgyűlés ugyanis csak néhány alkalommal ülésezett.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott, 1944. december 22-e és 1945. november 16-a között hivatalban lévő végrehajtó kormányszerv Magyarországon. Személyi összetétele Moszkvában alakult ki a Horthy Miklós kormányzó által kinevezett fegyverszüneti küldöttség és a szovjet vezetés közötti tárgyalásokon, amelyekbe bevonták a magyar kommunista emigráció képviselőit is. Élére az 1. magyar hadsereg volt parancsnoka, dálnoki Miklós Béla vezérezredes került. A kabinetnek két tábornok tagja volt, a fontosabb tárcákat a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok politikusai kapták meg. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány nevében a miniszterelnök 1945. január 20-án írta alá a fegyverszüneti egyezményt és a Németországnak küldött hadüzenetet. A kabinet hamarosan hozzákezdett a nagybirtokrendszer felszámolásához, és elindította az ország újjáépítését. Megbízatása az 1945. november 4-én rendezett nemzetgyűlési választások után ért véget.

Az internálás, vagyis „rendőrhatósági őrizet alá helyezés” a hatalom eljárástechnikai eszköze volt mind a politikailag valóságos, mind a képzelt ellenségei ellen. A hagyományos jogszolgáltatási keretekbe be nem illeszthető ügyekben alkalmazták, mivel minden előzetes vizsgálat nélkül, politikai megítélés alapján közvetlenül hajthatták végre az erre kijelölt karhatalmi szervvel. A háború utáni internálási joggyakorlat szabályozása Erdei Ferenc belügyminiszter 138.000/1945. biz. B. M. számú, 1945. június 21-i bizalmas, közzé nem tett rendeletében található. A szabályozás korlátlan internálási jogkörrel ruházta fel a végrehajtással megbízott szerveket. Ezáltal tovább bővült a politikai rendőrség hatásköre, ugyanis a rendelet az előzetes őrizetbe vételen túl bírósági ítélet nélküli internálásra is feljogosította a szervet. 1945–1946-ban csak Budapesten és környékén több mint 15, míg vidéken, vármegyénként legalább egy internálótábor üzemelt. 1946 végén, 1947 elején centralizációra került sor, így a Buda-déli tábor lett az ország központi internálótábora. 1949 tavaszán a Buda-déli laktanyát visszakapta a honvédség, a központi internálótábort pedig átköltöztették Kistarcsára), amely 1953 végéig viselte e címet. 1950–1953 között a politikai internáltak nagy része az Államvédelmi Hatóság által irányított internálótáborok (Kistarcsa, Recsk, Tiszalök, Kazincbarcika, Sajóbábony, Bernátkút) valamelyikében sínylődött. Az 1953. július 26-i minisztertanácsi rendelet értelmében azon év késő őszére az internálótáborokat hivatalosan felszámolták.

1945. szeptember 1-jén az Újságírók Lap-, Könyvkiadó és Kultúraterjesztő Szövetkezete által indított politikai, társadalmi, művészeti és gazdasági hetilap, amelynek az utolsó száma 1950. augusztus 26-án jelent meg. Főszerkesztője Vásárhelyi Ferenc, szerkesztője Petur László volt. A sajtóorgánum rendszeresen beszámolt többek között a háborús bűnösök elleni büntetőperekről és a kivégzésekről.

Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i kísérlete a második világháborúból való egyoldalú kilépésre. Az államfő a rádióban jelentette be, hogy Magyarország fegyverszünetet kér a Szovjetuniótól. A kiugrás megvalósítása a szervezési hibák, a tisztikar egy részének ellenállása, valamint a német titkosszolgálat ellenakciói miatt azonban kudarcba fulladt. Horthyt zsarolás útján arra is rá tudták venni a németek, hogy október 16-án a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét, Szálasi Ferencet nevezze ki miniszterelnöknek. Ez egyet jelentett a háború folytatásával és a nyilas uralom kezdetével.

Rendvédelmi szerv, amely 1945-ös megalapításától kezdve a – kommunista kézben levő – Belügyminisztérium felügyelete alatt állt. Szervezeti keretein belül alakult meg a Politikai Rendészeti Osztály (PRO, 1945–1946), majd az Államvédelmi Osztály (ÁVO, 1946–1948), az 1948 szeptemberétől a Belügyminisztérium közvetlen alárendeltségében működött, később annak szervezetéből is kivált Államvédelmi Hatóság (ÁVH) jogelődje. A Budapesti Rendőr-főkapitányság élére 1945 elején Sólyom László került főkapitányi címmel, helyettese Kádár János lett. Hivatalosan a Budapesti Nemzeti Bizottság nevezte ki őket. A politikai rendőrség vezetője Péter Gábor lett, az előbbiekkel ellentétben ő a megbízását formálisan is a Magyar Kommunista Párt (MKP) Politikai Bizottságától kapta.

Cionista – azaz a zsidóság palesztinai letelepítését szorgalmazó – programot képviselő magyarországi szervezet, amelynek alapszabályát 1927-ben fogadták el. A Magyar Cionista Szövetség (MCSZ) keretet biztosított különféle pártok és mozgalmak számára, igazi jelentőségre azonban Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után tett szert. A szövetség helyi szervezeteit a budapesti központ kivételével a belügyminiszter már 1940. július 11-én feloszlatta. Továbbá azt is megtiltotta, hogy a cionista szervezetek tagjai és a velük szimpatizáló izraelita fiatalság erdőben és egyéb helyeken összejöveteleket, kirándulásokat és táborozásokat tartson. A Komoly Ottó vezetése alatt álló Magyar Cionista Szövetség részt vett az ellenállási akciókban, hamis papírok gyártásával pedig üldözöttek külföldre menekülését tette lehetővé. A háború előtti 4-5 ezer fős tagsága 1945 után hamarosan körülbelül 30 ezer fősre növekedett, de ez sem akadályozta meg 1949-es feloszlatását.

A Magyar Kommunista Párt (MKP) kezdeményezésére 1944 decemberében, Debrecenben megalakult ifjúsági szervezet, amely a párton kívüli 15-24 éves ifjúságot volt hivatott tömöríteni. 1945 februárjától kezdve egyértelműen kommunista befolyás alá került, így a többi politikai erő a kezdeti együttműködés után inkább önálló ifjúsági szervezetek létrehozása mellett döntött. 1945 közepén a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) taglétszáma 239 ezer fősre emelkedett, 1946 elejére ez a szám viszont a felére csökkent. 1948 márciusában a többi ifjúsági szervezettel együtt beolvadt a Magyar Ifjúság Népi Szövetségébe.

Magyar demokratikus és antifasiszta szervezetek által 1944 májusában létrehozott tömörülés. Alapító tagjai közt szerepelt a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a kommunista Békepárt. Szeptemberben a Nemzeti Parasztpárt is csatlakozott. Röplapjaiban szabotázsra, a németek elleni fegyveres harcra buzdított. Horthy Miklós kormányzóval október 11-én találkozott a Front nevében Tildy Zoltán és Szakasits Árpád, de a kiugrási kísérlet kudarca miatt a kapcsolatfelvételnek nem lett folytatása. Novemberben Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezetésével megalakult a Magyar Fronton belül a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, amely a fegyveres ellenállás irányítását kívánta átvenni. A Bizottság vezetőit a nyilasok még november folyamán letartóztatták. Az 1944. december 3-án a szovjetek által elfoglalt területeken megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front a Magyar Front örökösének tekintette magát.

A Független Kisgazdapártból 1947 márciusában kilépett Pfeiffer Zoltán és köre által 1947. július 26-án alapított politikai tömörülés, amelyhez csatlakozott a feloszlatott Magyar Szabadság Párt tagjainak egy része is. A konzervatív nézeteket vallott párt az 1947. augusztus 31-i „kékcédulás” választásokon 13,43%-ot szerzett. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére a koalíció pártjai petícióval támadták meg a párt parlamenti mandátumait. A választási bíróságként működő Országos Nemzeti Bizottság Rákosi Mátyás nyomására a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) választási eredményeit 1947. november 20-án megsemmisítette. A pártot Rajk László belügyminiszter még aznap betiltotta. Pfeiffer Zoltán 1947. november 4-én családjával együtt külföldre menekült.

A Magyar Királyi Honvédség legfelsőbb irányítószerve, amely kidolgozta a hadműveleti és felvonulási terveket, javaslatot tett a haderő szervezésére, ütőképességének fokozására, valamint az ország háborúra való előkészítésére és mozgósítására. Irányította a katonai felderítést és az elhárítást, valamint a Magyar Királyi Honvédség kiképzését és egy esetleges háborúra való felkészítését. Élén a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnöke állt. A trianoni béke előírásai miatt 1938-ig rejtetten, a Honvédelmi Minisztériumba olvasztva működött. A második világháború évei alatt hatáskörein túlterjeszkedve politikai kérdésekben – például a Szovjetunió elleni hadba lépés mellett vagy a kiugrási kísérlet ellenében – is állást foglalt.

A magyar haderő hivatalos megnevezése 1920–1945 között. Élén legfelsőbb hadúrként Horthy Miklós kormányzó állt, a legfőbb katonai vezetést pedig a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnöke gyakorolta. A Magyar Királyi Honvédség a trianoni béke értelmében az 1920-as években egy 35 ezer fős, toborzott zsoldoshadsereg volt, de nem lehetett légi és folyami hadereje, továbbá nem tarthatott nehéztüzérséget, harckocsizó, vegyi és támadó jellegű műszaki egységeket. A haderő nyílt fejlesztésére 1938-tól volt lehetőség, ennek érdekében hirdette meg Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én az úgynevezett „győri programot”. A Magyar Királyi Honvédség békelétszáma ekkor 77 ezer főt számlált, a fejlesztések következtében ez a szám 1943-ra a 250 ezer főt is meghaladta. A magyar haderő legnagyobb mozgósított létszámát 1944 szeptemberében érte el, ekkor 1 milliónál is több ember állt fegyverben. A minőségi és mennyiségi fejlesztések ellenére a Magyar Királyi Honvédség ütőképessége elmaradt a kor követelményeitől, a nyilasuralom alatti totális mozgósítás is csak elméletben növelte meg a haderő harcértékét.

Az 1918-ban Kommunisták Magyarországi Pártja néven alakult, 1943-ban hivatalosan feloszlott, Békepárt néven továbbműködő bolsevik típusú kommunista párt hivatalos neve 1944. november 5-től. 1944-től a kormánypárti koalíció tagja. Vezetője Rákosi Mátyás volt, 1945. február 25-től főtitkárként állt a Magyar Kommunista Párt (MKP) élén. Kezdetben a sztálini elvárásoknak megfelelően látszólag elfogadta a polgári erőkkel való összefogás szükségességét, de már 1946 elejétől a többi koalíciós párt hatalomból való kiszorítására törekedett. 1948 júniusában pártkongresszuson mondták ki az egyesítést a Szociáldemokrata Párttal, Magyar Dolgozók Pártja néven.

Fővárosi liberális értelmiségieket tömörítő párt, amelyet Csécsy Imre vezetett. Alakuló ülését 1945. március elején tartotta, azonban névleg már 1944 novemberétől létezett. A politikai eszméit tekintve a munkáspártokhoz közel álló Magyar Radikális Párt (MRP) 1945-ben nem jutott be a nemzetgyűlésbe. Az 1947-es választásokon már hét mandátumot szerzett, 1948-ban önállósága megtartásával a Radikális Demokrata Pártszövetségben egyesült a Polgári Demokrata Párttal. 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásával de facto megszűnt.

Orosz kifejezés (malenkaja rabota), amely eredetileg „kis munkát” jelent, a köztudatban pedig a polgári lakosság tömeges elhurcolását és a többéves szovjetunióbeli kényszermunkát jelöli. A második világháború során Magyarországra érkező szovjet fegyveres szervek többnyire a „kis munka” ígéretével, pontosabban hazugságával hurcolták el a polgári lakosság tömegeit. Összesen körülbelül 600 ezer magyar polgár került szovjet fogságba hadifogolyként vagy civil internáltként. A Szovjetunióba hurcolt magyarok körülbelül harmada civilként esett „hadifogságba”. A szovjetek többnyire munkaképes korú embereket választottak ki, de előfordult, hogy 18 évesnél fiatalabbakat, illetve idős embereket is elvittek. A málenkij robotra elhurcoltak többségét bányákban, fakitermeléseken, építkezéseken, gyárakban dolgoztatták embertelen körülmények között.

Az 1944–1945 folyamán felrobbantott Margit híd helyére épített pontonhíd, amelyet a köznyelv nevezett el így, becézve a Margit nevet. A Mistéth Endre által tervezett dunai átkelő 1946 májusára készült el, a Lukács fürdő kertjéből a Margit-szigeten át a Sziget utcánál (ma: Radnóti Miklós utca) érte el a pesti partot. Az új Margit hidat 1948-ban adták át a forgalomnak, a „Mancit” röviddel ezután elbontották.

A német hadászati-hadműveleti védelem legfontosabb eleme a Kárpát-medencében. Létesítését 1944. szeptember 22-én rendelték el a Dunántúlon. A 220 kilométer hosszú állásrendszer nyugati szektorát a Dráva és a Balaton, keleti szektorát pedig a Balaton, a Velencei-tó és Érd között építették ki. Maximális hadműveleti feladata az osztrák iparvidék védelme, minimális hadműveleti feladata a zalai olajvidék, illetve a dunántúli magyar ipari és mezőgazdasági körzetek fedezése, valamint Budapest nyugati irányú átkarolásának megakadályozása volt. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a Margit-vonalat a szovjet és a bolgár hadsereg gyorsan áttörte.

Az országgyűlésnek felelős kormány minisztereinek testületi ülése, amelyen a miniszterelnök elnököl. A minisztertanácson tárgyalták meg az államot és több tárcát érintő, illetve az államfői előterjesztés tárgyát képező ügyeket, továbbá a miniszterelnök és a szakminiszter előterjesztéseit, a szervezési, kinevezési és felmentési javaslatokat, a költségvetési túlköltekezések és póthitelek fedezésének kérdéseit, valamint a hatásköri nézeteltéréseket.

Speciális szakképzettséget és felszerelést igénylő munkák elvégzésére szervezett fegyvernem. A második világháborúban a műszaki alakulatok feladatai közé a következők tartoztak: műszaki felderítés, utak építése és javítása, erődítési munkák, tábormunkák, műszaki zárak telepítése, aknamentesítés, deszant- és hídátkelőhelyek berendezése, vasutak építése és helyreállítása, álcázás, légierő és légvédelem műszaki támogatása, vízellátás. Műszaki alakulatnak számítottak például az utász-, vasútépítő- vagy vegyiharc-alakulatok is.

Népi írók által létrehozott radikális baloldali paraszti parlamenti politikai párt, amely formálisan 1939. június végén alakult meg Makón. A német megszállás alatt a Nemzeti Parasztpártot (NPP) és lapját, a Szabad Szót betiltották. 1944 szeptemberében csatlakozott a Magyar Fronthoz. Programjában fontos szerepet játszott többek között a földreform végrehajtása, a nemzeti függetlenség megvédése és az ország berendezkedésének demokratikus átalakulása. 1944–1949 között a kormánypárti koalíció tagja volt. 1949-ben csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz, politikai tevékenységét 1949–1950-ben lényegében beszüntette.

Budapesten, a Szent István park–Pozsonyi út környéki házakban megszervezett úgynevezett „védett házak”, ahová 1944 novemberétől a különböző semleges államok (svéd, svájci, vatikáni stb. követségek) védlevelével (németül: Schutzbrief) vagy védőútlevelével (Schutzpass) rendelkező zsidókat költöztették. 1945 januárjában a szovjet csapatok felszabadították.

Olyan zsoldosok, fegyveres harcosok francia eredetű elnevezése, akik a hazájukat fenyegető idegen megszállók ellen fegyvert ragadnak. Jellemző volt rájuk a katonai szervezettség, kisebb-nagyobb csoportokban támadták az ellenség vonalait, szabotázsakciókat hajtottak végre. A második világháború idején főként a különböző, németek által megszállt európai országokban jöttek létre partizánalakulatok.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot megalapító öt párt egyike, amely a városi kispolgárság, a polgári értelmiség és a kisiparosok, kiskereskedők képviseletére alakult meg 1944. december 15-én Szegeden. Első elnöke Teleki Géza gróf, Teleki Pál egykori miniszterelnök fia volt 1945. április 9-től. A Polgári Demokrata Párt (PDP) a programjában többek között síkra szállt a liberalizmus elvein alapuló parlamentarizmus, a többpártrendszer és a népképviseleti kormányzás megvalósításáért. 1948 tavaszán a Magyar Radikális Párttal (MRP) politikai együttműködési egyezményt kötött Radikális Demokrata Pártszövetség néven. A párt hivatalos napilapja az 1945-ben alapított Világ volt.

Különböző szervezetekben vezető funkciót betöltő testületek elnevezése az 1940-es évektől. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága (PB) látta el a parlament ülései között a kormányzat felügyeletét. Ezenkívül ezt az elnevezést viselte egyes pártokban, így a Független Kisgazdapártban (FKGP), a Szociáldemokrata Pártban (SZDP) és a Magyar Kommunista Pártban (MKP) a legfőbb politikai vezető testület. 1948 után a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága voltaképpen az ország irányítását ellátó szervezetté vált.

A latin propagare szóból eredő kifejezés, amelynek jelentése: terjeszteni. Befolyásolásra, véleményformálásra, meggyőzésre irányuló hatás vagy cselekvés, amely egy politikai program, tevékenység elfogadására és elvégzésére ösztönöz. A propaganda eszközei a korszakban a politikai szónoklatok, plakátok, szórólapok és brosúrák voltak, illetve az írott sajtó, rádió és filmhíradó. Olykor céljának tekinthető a félelem- és pánikkeltés, valamint a közösségi veszélyérzet állandó napirenden tartása.

Magyarország német megszállása után alakult antifasiszta tömörülés. 1944. december 29-én a feltételezések szerint SS-katonák lerohanták központjukat, a Visegrádi utca 38. szám alatti védett házat, ahol 81 zsidó ellenállót a helyszínen legyilkoltak.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) különleges feladatokra szánt elit katonai és védelmi funkciókat ellátó pártkülönítménye, a Schutzstaffel (jelentése: Védőosztag) rövidítése. 1925-ös megalakulását követően Hitler személyes védelmének ellátása volt a feladata. 1929-ben Heinrich Himmler lett az SS birodalmi vezetője. 1936-tól párt- és állami intézmények is integrálódtak az SS-be. 1939-ben az SS szervezete kettévált: az általános „Allgemeine-SS”-re és a katonai „Waffen-SS”-re.

A Magyar Kommunista Párt (MKP) napilapja, amelynek első, még illegálisan kiadott száma 1942. február 1-jén jelent meg. 1944 decemberében a Szabad Nép illegális nyomdájában még röplapokat nyomtattak, de a nyomdát rövidesen a nyilasok fegyveres harcban felszámolták. A második világháborút követően 1945. március 25-én jelent meg újra, majd híven szolgálta a kommunista állampárt hivatalos irányvonalát.

A délvidéki magyarság első napilapja, a szerb nyelvű és azonos című Slobodna Vojvodina testvérlapja. Első száma 1944. december 24-én jelent meg Újvidéken, a Vajdasági Egységes Népfelszabadító Front napilapjaként. Az újság címét 1945. szeptember 27-én Magyar Szóra változtatták.

1890-ben, Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) néven alakult politikai csoport, amely 1922 és 1939 között az egyetlen legális baloldali ellenzéki párt volt. Elnevezését 1939. január 29-én változtatták Szociáldemokrata Pártra. 1943-ban parlamenti szövetségre lépett a Független Kisgazdapárttal. Részt vett a Magyar Frontban, majd csatlakozott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz. 1944. december 21-től, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásától kezdve részt vett a koalíciós kormányzásban.

Slachta Margit által alapított társaság, amely 1923-ban jött létre Budapesten. Tagjai szociális munkában vettek részt, és magánfogadalom (szegénység, engedelmesség, tisztaság) keretében kötelezték el magukat az egyház és a társadalom szolgálatára. A második világháború és a vészkorszak idején a társaság mintegy ezer üldözött embert mentett meg. Ezen munkának lett a vértanúja Boldog Salkaházi Sára és Bernovits Vilma. A társaság vezetője, Slachta Margit 1945 és 1948 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett, majd 1949-ben politikai okokból el kellett hagynia Magyarországot. 1950 és 1989 között a társaság illegalitásban működött tovább.

Demoralizáló légi akció, amely során zárt kötelékben repülő bombázógépek a célterület fölé érve meghatározott pillanatban egyszerre oldják ki az összes bombát, rendkívüli pusztítást okozva ezzel. A második világháborúban a hadicélpontokat (például pályaudvarok, gyárak) és a hadicélpont nélküli városrészeket – lakóik ellenállásának megtörésére – szőnyegbombázással rombolták le. Magyarország területén az amerikaiak és britek ilyen típusú bombázásai 1944. április 3-án kezdődtek. A támadás két fő célpontja a ferencvárosi rendezőpályaudvar és a tököli Dunai Repülőgépgyár voltak. A fővárost és a nagyobb magyar városokat a következő év tavaszáig több tucatszor bombázták a szövetséges repülőgépek. Egyes jelentések szerint az országban a bombatámadások során több mint tizenhatezren vesztették életüket.

A második világháborúban győztes szövetséges hatalmak közösen létrehozott testülete, amelynek hivatalosan az volt a feladata, hogy a népképviselet alapján megválasztott államhatalmi szervek megalakulásáig gyakorolja az államhatalom funkcióit, irányítsa a polgári és a katonai közigazgatást, ellenőrizze a fegyverszüneti szerződések rendelkezéseinek végrehajtását, s ennek alapján előkészítse a végleges békeszerződések megkötésének feltételeit a legyőzött országokban. Hazánkban a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) irányított, elnöke Kliment Jefremovics Vorosilov marsall, első alelnöke Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagy és a szovjet kormány politikai megbízottja, Georgij Makszimovics Puskin diplomata lett. A Szovjetunió a SZEB-et is felhasználta a magyar kommunista párt erőszakos hatalomátvételének elősegítéséhez.

A második világháború idején a tengelyhatalmak ellenében küzdő országok csoportjára használt elnevezés. Legjelentősebb képviselői az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió, valamint Kína voltak. A világégés a szövetséges hatalmak győzelmével ért véget.

Kommunista állam, teljes nevén: Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely 1922 és 1991 között állt fenn. 1945-től 1991-ig az Egyesült Államok mellett a világ vezető hatalma. Politikai irányvonalát, hatalmát a legkülönfélébb eszközökkel igyekezett kiterjeszteni a befolyási övezetében lévő államokra, sikerrel. Az ország élén 1953-ban bekövetkezett haláláig Joszif Visszarionovics Sztálin állt. A Szovjetunió az Egyesült Államok után a másodikként folytatott sikeres atomkísérleteket, és megalkotta saját atombombáját. Gazdasági tekintetben ugyanakkor elmaradt fő vetélytársától, az Egyesült Államoktól, a felbomlásának közvetett előzményének tekinthető fokozott fegyverkezési verseny pedig nemcsak az ország gazdaságát, hanem politikai berendezkedését is alapjaiban rengette meg.

A náci Németország, a fasiszta Olaszország és a Japán Birodalom szövetsége. A három ország 1940. szeptember 27-én a háromhatalmi egyezményben elismerték egymás birodalomépítő törekvéseit, illetőleg segítségnyújtási egyezményt kötöttek arra az esetre, ha egy másik állam támadást indítana valamelyikük ellen. A háromhatalmi egyezménnyel megszületett a tengelyhatalmak szövetsége.

Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés következtében kialakult új magyar határok. Az első világháborút lezáró békediktátumnak megfelelően Magyarország elveszítette területének és lakosságának közel kétharmadát. Addigi centrumtérségek váltak periférikus helyzetűekké, és különültek el korábbi vonzáskörzetük egy részétől, továbbá számos vonzásközpont került át az új határon túlra. Ennek következtében munkamegosztási szálak szakadtak el, régiók bomlottak fel, szellemi, piaci, termelési infrastrukturális kapcsolatok szűntek meg. A két világháború közötti magyar politika az elvesztett területek visszaszerzésére törekedett.

A Magyar Királyi Honvédség legnagyobb tűzerővel bíró fegyverneme a második világháború időszakában. Feladatként a saját csapatok tűzzel való támogatását, illetve az ellenség tüzének és távoli céljainak pusztítását kapta. Ennek mindenkori végrehajtására a harcegységek számával általában megegyező támogató és egy távolharc tüzércsoportot hoztak létre.

A semleges államok budapesti képviseletei által kiadott ideiglenes útlevél (németül: Schutzpass), amely azt volt hivatott igazolni, hogy tulajdonosa személyéhez az illető államnak különleges érdekei fűződnek. Sokszorosítása tömegesen alkalmazott és hatékony eszköznek bizonyult az üldözöttek megmentésére. Hasonló szerepük volt a védleveleknek (Schutzbrief) is. Az 1944 novemberében létrehozott budapesti nemzetközi gettóba azok a zsidónak minősített fővárosi lakosok kerülhettek be, akik rendelkeztek ilyen védőútlevéllel vagy védlevéllel.

A Magyar Királyság területén élő magyar állampolgárságú, németajkú lakosság 1938-ban alakult szervezete, teljes nevén: Volksbund der Deutschen in Ungarn (jelentése: Magyarországi Németek Népi Szövetsége). Az SS kötelékébe tartozó Volksdeutsche Mittelstelle (Népinémet Közvetítő Szerv) irányítása alá tartozott, vezetője Basch Ferenc volt. 1940-ben a magyar kormány a magyarországi német népcsoport kizárólagos képviselőjének ismerte el. A Volksbund erős nemzetiszocialista propagandát fejtett ki, mozgósította a népcsoport jelentősnek mondható gazdasági erőforrásait a hadviselés számára, és tevőleges részt vállalt az SS-toborzásból. 1942-re 300 ezres szervezetté nőtte ki magát, amely a magyarországi németek hozzávetőleg 40%-át tömörítette, akiknek azonban csupán kis része volt valóban nemzetiszocialista meggyőződésű.