A halál, a pusztulás után az élet győzedelmeskedik, így volt ez a háború után a fővárosban és vidéken is. Az áldozatok eltemetése után a romok eltakarítása, az újjáépítés következett. Nagyszüleink nehéz helyzetben voltak, de mint annyiszor korábban, most is helyt álltak.

Családjával az ostrom alatt a Halászbástya kőtára melletti szolgálati lakásban lakott.

A régi pénzügyminisztérium épületének Halászbástya felőli oldalánál négy, tüzelőállomását állandóan változtató, 88 mm-es löveg állt. Kezelőszemélyzete 18 fő/löveg, valószínűleg SS-ek. Közöttük ukránok és lengyelek. A gépkocsi gumikerekeit homokzsákokkal védték, mert egy várható kitörés esetén a kocsikra szükség volt. A légvédelmi tüzérek egyike Joseph Herbert, berlini katona, [egy] bombaszilánktól elesett, egy bombatölcsérbe temették, és a háború után feleségének bátyja jött Virágékhoz érdeklődni a sír pontos helye felől. A pénzügyminisztérium pincéjében állítólag 4000 sebesült volt, német orvosok és ápolónők, akik a kitöréskor eltűntek, és a sebesülteket magukra hagyták.

Jelen van férje, Fábián Tibor is, aki 1944–1945-ben a XI. [kerületi] Than Károly utcában lakott, de katona volt Nyugat-Magyarországon. 1944–1945-ben a II. kerületi Kelemen László utca 15. szám alatt laktak, [az asszony] 18 évesen, öccse, Kürti Zoltán 15 évesen, aki akkor hadapród volt.

December 24-én délután unokahúga a Keleti pályaudvartól jött ki egy kis karácsonyi csomaggal, de a villamos [a] Szépilona [kocsiszín] előtt megállt, ekkor nagy kiabálással mindenkit leszállítottak. Ő előrement és megnézte, hogy mi van, így látta, hogy a remíz felé lévő kitérő váltónál áll egy villamos, melynek az elejébe belelőttek, roncsolt volt, és a vezető is meghalt, a közelben már oroszok voltak, és a Budenz út felé lévő kertekben és feljebb az erdőszélen lövöldözést lehetett hallani, így visszafordult, és gyalog ment a Széll Kálmán térig, és onnan még villamossal haza.

1944-ben a Solymárvölgyi úti erdészlakban lakott, a Rozália téglagyárhoz közel, a Bécsi út mellett.

1944 nyarán a szemben lévő Üröm-hegyen magyar légvédelmi ágyúk álltak, és ezek 1944. december 20–24. között onnan eltávoztak, állásaik üresen maradtak. Decemberben egy kis egyszemélyes német repülőgép zuhant le a Pilisborosjenő és Üröm közötti rétre, pilótája bennégett. [Hingyi László: [Koltai] kicsit bizonytalankodott, hogy német vagy orosz gép volt-e, és lehet, hogy december 24. után zuhant le.]

1944 decemberében a Veress Pálné utca 33.-ban laktak.

1945. január 1-jén mentek az óvóhelyre az egyre sűrűsödő tüzérségi belövések miatt.

1945. január 2-tól erős német csapatmozgások [voltak megfigyelhetők] az utakon. A szemben lévő leánygimnázium udvarába német légvédelmi ágyút állítottak be, mely állandóan lőtt az orosz repülőgépekre.

1944. december 1–3. között a HÉV vonalán egy magyar páncélvonat jött be a Keleti pályaudvarhoz, és a HÉV-végállomás előtt áll le a HÉV-síneken. A szerelvény három kocsiból állt. Elöl-hátul páncélkocsik terepszínűre festve, ágyúk, géppuskák bent voltak, és a kettő között egy 377-es mozdony. Felső kistornyos volt.

December 29-én este 11 óra felé a Keleti pályaudvar főnökségéhez beosztott német összekötő tiszt, egy főhadnagy megjelent a mozdonyfelvigyázó iroda előtt, és közölte, hogy a Keleti fűtőházban (ahol kb. 40 db magyar és német mozdony volt leállítva, víztelenítve – 1944. december elején fagytalanították a mozdonyokat), csak azokat kell megtartani, melyekre szükség van, a többi tűzszekrényét fel kell robbantani. A németek csak nyitott katonai Volkswagenekkel mozogtak.

1944-ben tartalékos zászlósként szolgált a hadseregben.

1944. november 25-e reggelig a nagytétényi községházán voltak mint bevonulási központban. Innen reggel a Budaörsi út 51.-be, a Károly laktanyába települtek át, a laktanya előtt, az út túlsó oldalán nagy mennyiségű, űrméreten felüli páncéltörő gránát volt faládákba rakva. Ezeket a kis páncéltörő ágyúk vagy 37 mm-es gépágyúk csövére húzták kívülről, és így lőtték ki.

Mint fiatal légós megfigyelő szolgálatban volt 1944-ben, de a Népligetben laktak a bábszínházuk hátsó részében.

1944 decemberében az Ihász utcai iskola tetején, a sörgyár tetején, majd az Ihász utcai víztorony tetején volt mint légós kármegfigyelő a betonfigyelőben.

1944-ben a Budaörsi út 92.-ben laktak, ott A, B és C megjelölésű házak is voltak ugyanazon szám alatt, övék volt ott egy vendéglő.

1944. december 24-én német és magyar katonák tartózkodtak a pincében, majd este távoztak.

December 25-én délután 2–3 órakor az oroszok bejöttek a pályaudvar és a Balatoni út közötti részen. Benéztek a pincékbe is. Még aznap délután a wehrmachtosok visszajöttek, átkutatták a házakat, oroszokat kerestek.

Apja katona volt. 1945. január végén már a közelben volt elszállásolva.

1945. január vége óta wehrmachtos német alakulatok voltak a Hertelendy utcában, Kübel- és Schwimmwagenekkel [úszó jármű – a szerk.]. Egy német trénszekeret tüzérségi találat ért az utcában, amikor a front a Királyhágó tér (Németvölgyi út) felső felére ért. A németek a Böszörményi úton álltak fel védelemre. A szovjetek az Orbánhegyi út elejéről tüzérséggel vagy páncélossal szétlőtték a Böszörményi úton lévő kocsmát. Apja a Kiss János altábornagy utcán volt ekkor.

1944-ben csak 7 éves volt, de bátyjával, aki akkor 13 éves volt, együtt járta a környéket. Részben szülei, részben bátyja, valamint saját emlékei szerint a következők történtek házuk környékén:

1944. december 24-én, éppen karácsonyi gyertyagyújtáskor, kb. délután 6 órakor nagy sorozat tüzérségi belövés érte a környéket, valószínűleg szovjet sorozatvetők tüze volt.

Ekkor mindenki az óvóhelyre menekült. [Hingyi László: ugyanebben a házban, a negyedik emeleten laktak, 4 emeletes a ház!) Az éjszaka és a hajnal csendes volt.