A szőnyegbombázásnak nemcsak emberek estek áldozatul. A légnyomás következtében elpusztult Sziám, az elefánt, a bölények és a krokodilok; mégsem bombák okozták a legnagyobb kárt az állatkert állományában. A háború rögtönzött konyhájában egzotikus élőlények kerültek a „látogatók” étlapjára: zebrapecsenye, lámabecsinált, töltött sirály, főtt teve és sült antilop... A káoszban kiütközött a természet törvénye: az éhség nagy úr.

A háború alatt csak kivételes esetekben működő metró 1945 tavaszán szintén közelharcok színhelyévé vált.

(Reuter) Mint a Svenska Dagbladet Bernből érkezett távirat alapján jelenti, Hitler vasárnap délben a náci párt berlini főhadiszállásán meghalt. A náci vezérek közül Goebbels volt csak ott Hitler halálos ágyánál. A berni távirat szerint az értesülés „német katonai körökből származik". A hétfőre virradó éjszakán az Atlantik-Sender nevű német titkos adó is beszámolt Hitler haláláról, a hírt azonban eddig még félhivatalosan nem erősítették meg. (MTI)

Észak-Olaszország megtisztítása úgyszólván befejeződött. Csupán Liguriában van még egy kisebb fasiszta kötelék, amely azonban megadási ajánlatot tett a szövetséges főparancsnokságnak. A tárgyalások folyamatban vannak. Az angol király és Churchill rendkívül meleg hangú táviratban üdvözölték Alexander tábornagyot, a gyors ütemben lezajlott. új olaszországi offenzíva hadvezérét.

Néhány nappal ezelőtt híre terjedt, hogy Kiss Ferencet, az egykori Színészkamara rosszemlékű elnökét, aki Budapest ostroma előtt Sopronba menekült, ott elfogták. Beszámoltak arról is, hogy Kiss Ferencet, aki bujdosása közben álszakállt növesztett, Budapestre hozták és a politikai rendőrség vette őrizetbe, sőt a Népbíróság ügyésze a vádiratot is készíti ellene. Sajnos, Kiss Ferenc még nem került hurokra, így Pestre sem hozhatták. — mint velünk ezt hivatalos helyről közölték. De ami késik, az nem múlik!

A magyar rádió, amely hivatalosan május 1-én szólal meg először, vasárnap egész nap próbaadást tartott. A város különböző pontjain felállított hangszóróik közvetítettek a próbaadás során szereplő zeneszámokat.

Amikor a Magyar Nemzet újra a közönség elé kerül, nem feledkezhetünk meg a lapnak azokról a munkatársairól, akik az elmúlt esztendő borzalmas eseményei következtében elpusztultak vagy elkallódtak. A sort dr. Ligeti Ernő és felesége nyitja meg, akiket a nyilasok januárban a Liszt Ferenc téren bestiális módon meggyilkoltak. Bródy Béla valószínű, hogy a Hunyadi téri nyilas vesztőhelyen lelte halálát. Joó Tibor karját egy gránátszilánk tépte le és elvérzett az egyik budai kórházi ágyon. A Sztójay-kormány alatt a Gestapo legények elhurcolták Baráti Huszár Aladárt és Parragi Györgyöt, a Szálasi-rezsim alatt pedig Sándor Mihályt, kiadóhivatalunk egyik osztályának volt főnökét. Petschauer Attila tragikus sorsa már évekkel ezelőtt teljesedett be.

A Gestapo-ügynökök és a nyilasok halálba kergették Rotter Lászlót, a Nemzetközi Hálókocsi Társaság főtisztviselőjét. A hitlerista propagandának legmegdöbbentőbb és legelvadultabb fogása az a rémmese volt, hogy angolszász pilóták robbanó játékszereket, ekrazittal töltött babákat és töltőtollakat szórnak le Németország, valamint csatlósállamainak területére. Német hivatalos jelentések szóltak ilyen eseményekről, Goebbels sajtója pedig felelőtlenebb formában a legszörnyűbb részleteket és képeket költötte ezekhez a rémmesékhez. A nyilas rémuralom idején a mi zöldinges terroristáink sem akartak elmaradni német mestereiktől: nálunk is megtelt az ország a robbanó játékszerek rémmeséjével. Mind annyian emlékszünk még arra a plakátra is, amelyet Szennik György, a nyilasoknak jelenleg a Conti utcai fogházban őrzött rajzolója készített és amely hónapokon ét rémítgette a magyar városok utcai népét egy csonka kezű, megtépett testű kislány képével, „Én is hadicél vagyok?“ felírással. Terjedtek, áradtak a rémmesék, azzal kapcsolatban a szövetséges hatalmakra szórt átok és szidalmak, az országban azonban megnevezhető, előállítható, konkrétan megjelölhető ember nem akadt, aki robbanó játékszert, s ilyentől megsérült embert látott volna.

A 11 gyermekes családból származó Serédi Jusztinián – eredeti nevén Szapucsek György – nemcsak vallási értelemben vált kora meghatározó szereplőjévé. Az 1927 és 1945 között a magyar katolikus egyház vezetői tisztségét betöltő érsek rendkívül jól boldogult a közéletben is: éleslátását és érdekérvényesítő képességét – sokak szerencséjére – az üldözöttek képviseletének szolgálatába állította. A háború alatt részt vett a lengyel menekültek és a zsidók mentésében, különös tekintettel az árvákra. Ennek kivitelezéséhez kapcsolataira és taktikai érzékére támaszkodott, ugyanakkor képes volt éles politikai helyzetben határozott és nyílt állásfoglalásra is: az Országtanács 1944. október 27-én tartott ülésén törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és a november 4-én tartott eskütételén sem vett részt.

„A német reakció és imperializmus gyűlöletét évszázadokra beleírjuk szívünkbe! Belecsepegtetjük az anyatejbe!” – 1. lecke: gyűlölj, és gyűlöletre nevelj, hogy véletlenül se gondolkodhass józanul. „Megszűntek a rablások és fosztogatások, az egész ország és az egész nép kifosztása.” – 2. lecke: higgy nekünk, akkor is, ha ellenkezőjét állítjuk annak, amit tapasztalsz. Ha nem tűnik fel, hogy az ehhez hasonló cikk puszta propaganda, észre sem fogod venni, hogy a „hitlerista hordák és nyilas bandák” helyébe lépünk, és módszereink nem sokban különböznek az övéiktől...