Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Szászy Brooser Gábor

Naplótöredékek 1930-2000. Tudomány Kiadó, Budapest, 2006. 67-68.

-1. november 30. hétfő

Az egyetem kapuja

A város még csupa rom 1945 őszén, de a Szerb utcában működnek a Pázmány Péter Tudományegyetem hivatalai, a questura némi készpénz befizetése után kiállítja az ezerötszáz (!) jelentkező leckekönyveit, s az évekig eltiltottak, a katonai szolgálat miatt lemaradtak az érettségi után jelentkezőkkel együtt zúdulnak be az orvosegyetem régi, szűkös tantermeibe. Nyilvánvaló, szigorított vizsgákkal csökkenteni kell a létszámot, hogy a helyzet elviselhetővé váljék. Talán ezért is, a hallgatók megkomolyodtak, szorgalmasan készülnek a vizsgákra, hisz megtanulták a háború során értékelni az orvosi pályát. Bár a Duna-part és a Múzeumkert „tanszékek” látogatottak voltak, a tanulmányi idő végén több mint ötszáz hallgató kézhez vehette a diplomáját.

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 13.

1944. december 27. szerda

Lili ágyban, én kanapén, jól aludtunk [a] jéghideg szobában, de sok takaró alatt, félig ruhásan 8-ig. Öltözni átmegyünk [a] Sigray-házba, mert ott valamivel melegebb van. A budapesti hídfőcsata nagy erővel tombol. [A] rádió bemondja, hogy du. 5-től senki utcára nem mehet. [A] hatalmat a nyilas párt vette át, s minden karhatalom nekik van alárendelve?! Reggelre a villany kialszik, úgy látszik, találatot kapott. Mi lesz itt este, mikor már 4-kor sötét van? Rettentő szűken vagyunk! (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 16.

1944. december 28. csütörtök

4-5 köz[öt]t épp Lilivel [a] szobánkban olvasgattunk, s a kis Bálint nálunk aludt, egyszerre óriási robaj, s máris szaladt begyulladva Pepák – […] állítja, [hogy a] ház […] fele beomlott. Maritta beront a gyerekért, s mennek az óvóhelyre. Én ki az udvarra, minden telve üvegcseréppel és tetőcseréppel. A déli traktus tetője közepén nagy lyuk tátong, ott jött be a lövedék a Ricsováry-lakás konyhájába. Fölrohanok, csak dr. Fejér van ott, nyugodtan jön ki – nincs semmi baj –, családja a pincében. Mindenünk átvisszük az udvari részre. Épületkár csakis a jelzett tetőrészlet és a Ricsováry-lakás konyhájának a mennyezete – de ezenkívül csak üvegkárok, de az tetemes! (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 19–20.

1945. január 2. kedd

Éjszaka több robbanás hallatszott. Reggelre kiderült, hogy szemben [a] Coburg-ház és a Bástya sétány kaptak [találatot]. [A] Pálffy-lakás szemben lévő ajtaján és Zsiga lakásában rettentő [a] pusztulás. De. [délelőtt – a szerk.] Lilivel Zsiga lakásán próbáltuk a menthetőt menteni. Napról napra tarthatatlanabb a helyzet. De. pokoli bombázás, levegőből, ágyúból. Kitűnt, hogy éjjel egy 6. találatot kaptunk – a garage. Estefelé Zsiga magából kikelve átrohan. [A] Lamotte-házat egy légibomba teljesen összedöntötte, csak épp az életüket tudták megmenteni. Zsiga az 54-esben kapott egy óvóhelyet a házmesternél. A vár további bombázása folyik. Már ép ház nincs. Víz fogytán van, holnaptól fogva nem lehet mosakodnunk. Hová jutunk! Zsiga ma [a] törmelék közt [a] holmiját össze akarta szedni. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 21.

1945. január 6. szombat

Vízkereszt. De. [délelőtt – a szerk.] aránylag nyugalom, távoli harci zaj. Lilivel rendbe tettük, kisöpörtük Irma lakását. Ebéd után ugyanazt kezdtük Zsigánál, egyszerre csak nagy repülőbúgás, menekülés [a] pincébe. 3 óriási csattanás, minden megremeg. Még nem tudni, hova vágott, valószínű [célpont a] Mátyás-templom és [a] Coburg-ház. Két litánia. Az Isten meghallgatott – a ház csöndesen leégett. A bombáknál a csendőrök kisütötték, hogy ártalmatlanok, mert a gyújtókészülék kiesett belőlük, mind a 3 az utca közepén. A pánik lassan elült. Maradunk az odúnkban. Hírek: a németek agyonlőttek 2 orosz parlamentert! Ezért vad támadást fogunk kapni. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 24–25.

1945. január 10. szerda

10-kor jön Kátay plébános, 14-en gyónnak. Majd óvóhelymegáldás s szentáldozás. Kedves kis beszéd – megkapó – katakomba. Nemzetőr: jön a német felszabadító hadsereg. Ellenkező hír: Kispestet és Soroksárt [az] oroszok elfoglalták. Lilivel [a] 10-esben, kissé jobban a betegek. [A] 12-esben jól vannak. [Az] Úri utcában 50 orosz foglyot kísérnek. Lamotte-ék jönnek, vizet hoznak, náluk két órát működött a vízvezeték. Dísz téren villany, nálunk sem egyik, sem másik. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 28.

1945. január 16. kedd

Csendőrök jönnek Pestről – romhalmaz –, 100 emberük közül 15 maradt. [Az] oroszok [a] Kálvin tér[en], [a] Múzeum körúton vannak. [A] németek állítólag észak felé, a Duna mindkét partján fognak kitörést próbálni. Akkor a Völgy utcai házunk, ha még ezideig áll, biztosan elpusztul, s benne mindenünk, ami van!! Egy élet emlékei s minden vagyonunk… Du. 3-kor nagy ribillió. Repülőtámadás, mely már egész de. tartott, sűrűsödött, és 5-6 kíméletlen bomba esett ránk, az óvóhely megremegett. Rémes volt, később kisült, hogy az Úri utcai […] és az 54-es kaptak [találatot]. [A] prímás[i palota] is, állítólag két halott. Soká tartott még megnyugodnunk. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 29.

1945. január 17. szerda

Egész nap nem lehetett kimozdulni, annyira bombázták a repülők a várat. Sok találat a közelben. Este a telepes rádiónk azt mondja, hogy az oroszok foszforral lövik Pestet, s az lángokban áll, innen csak a vörös eget lehetett látni, de már 9 felé az is elapadt. Továbbá állítja, hogy a Vértestől északra német csapatok haladnak jól előre kelet felé – az itteni német katonák föltétlen bíznak a fölmentésben. (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 34.

1945. január 22. hétfő

Reggel 8 óta erős ágyútűz alatt állunk, 2 Volltreffer [telitalálat – a szerk.] a házban. Most már összesen 13. Zsiga ajtaja előtt az udvaron és a Ricsováry-lakásban. Egész estig bomba, gránát egymást váltja, óvóhelyünk meg-megremeg. Egy 28-as gránát az udvarba esett. Isten különös kegyelme folytán nem robbant, és most is itt fekszik. Különben alig írnám most e sorokat. Ez a fokozott ágyúzás igazolni látszik azt a hírt, hogy tegnapelőtt az oroszok ismét megadási ajánlatot tettek, melyet [a] németek visszautasítottak – ez most a megtorlás! (Budai Vár)

Széchényi Viktor

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 37–39.

1945. január 25. csütörtök

½ 9. Már hétkor ismét erős detonáció és megrázkódtatások, mindenki korábban kel. ½ 2. Lilivel 10-kor megindultunk, hogy egy kilátásba helyezett 10 órai misét meghallgassunk a Sztáray-ház pincéjében, de fele útról visszazavart egy becsapódás. Felhagytunk a tervvel. Ettől fogva mind sűrűbb ágyúveretésnek és légibombázásnak vagyunk kitéve. Zsiga itt járt, de nem maradt ebédre. Pont ebéd előtt egy iszonyú telitalálatot kaptunk a kapu fölé, mely az emelet középső harmadát teljesen leborotválta, s minden még ép udvari ajtót és ablakot kidöntött. Óvóhelyünk reszketett, egymás kezét fogtuk, s azt hittük itt a vég – de még nem, még ép a pincénk, és mindnyájan élünk még! Isten irgalmazz! (Budai Vár)