A híráradat tovább pereg. Beregfyt, a Szálasi-kormány honvédelmi miniszterét elfogták. Japán harmadik legnagyobb városát 500 szuperbombázó támadta. 20 négyzetkilométert tönkrebombáztak. Az új békének nem szabad Genf kudarcaiba esni. A német hadifoglyokat is beállítják a polgári élet megindításába. Erre bennünk is fellobog a remény, akkor talán minket is hazavitet a kormányunk. A „górék” egy csoportja melegnek tartja az otthoni talajt. Nyugat felé szándékoznak elszelelni. A nép bízik Szigethy ezredes úrban, ő talán nem szegi meg a szavát, és hazavisz bennünket. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Ma jelent meg egy nagyon szellemesen szerkesztett tábori újság első száma. Címe: Rabok Szava. Tisztek szerkesztették, géppel írták le néhány példányban. Benne van görbe tükörben az itt élő magyarok minden megoldandó kérdése, az egyhangú babélelem, a kivándorlás, [a] tisztek bogarai stb. Ha lehet, egy példányt szerzek. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Kellemes az idő, mosáshoz fogok, mert ma kivételesen nem kezdenek el már reggeltől kezdve hajtani bennünket. Reggel új hír bolygatja meg a népet: az oroszok június 15-én kivonulnak Ausztriából és Magyarországról, és utána minket is hamarosan hazavisznek. A laktanyában állítólag egy orosz tiszt is tett hasonló kijelentést. Újra fellobban bennünk a reménység. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Egy hónapja estünk fogságba. Fél éve vonultam be, most pedig megkezdem az élelemért és lakásért való munkát, és ezzel végleg elszakadok a katonaságtól, csupán a ruháját viselem. Van igazolványom, mellyel szabadon mozoghatok. Napi 8 órát dolgozom, 8-tól 12-ig és 1-től 5-ig. Még a barakkban reggeliztünk, és az üde reggeli napsütésben elindultunk. A barakk-konyha előtt egy halom burgonyát hámoz sok ember. Mi is közéjük állunk. Később a Hoffer is hoz 11 mázsát. Egész nap hámozunk, és krumplit válogatunk. Az étel több, egyharmad a kenyérjárandóság. Az emberek egy csoportja a mester épületét építi, néhányan szanaszét dolgoznak, a 34 levente a reptéren és valahol egy kis krumpliföldön munkálkodik nem nagy kedvvel. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

A Hirsch-vendéglő felé megyünk. Két francia kísér négy német katonát. A géppisztolyos, fehérsisakos vezényel: Állj! Az egész társaság bemegy a vendéglőbe. Az őrök meg a foglyok is söröznek. Poharukat egymásra köszöntik. Vajon a németek megtették-e ezt a franciákkal? Kételkedem. De egy oroszt, aki beszélni akart a foglyokkal, az őr kizavart. Nem kedvelik őket. Sok galibát csinálnak, fegyveresen fosztogatnak. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

Este tényleg visszagyalogolt a tizi [tizedes – a szerk.], és elmondta, hogy sajnos a plakát igaz, csak nem pont olyan a szövege, mint ahogy hallottuk. Az a tény, hogy 31-én déli tizenkét óráig minden, csillagviselésre kötelezett zsidó köteles bevonulni a gettóba. Tudomásunk van arról, hogy sokan járnak a városban keresztény papírokkal, csillag nélkül, és azokat is felszólítják a bevonulásra. A védett házakban bent maradhatnak, de a házmestereknek listát kell csinálniuk a lakókról, és internálás terhe mellett senkit be nem fogadhatnak. Tehát lélek az ajtón se be, se ki. A hadiüzemes főnököknek pedig a rendelet megjelenésétől számított 48 órán belül be kell jelenteniük, hogyha zsidó munkásokat foglalkoztatnak. Erre aztán ismét fellángolt a „télachmánia” [szökésmánia – a szerk.]. Hova menjünk, mit csináljunk, maradjunk, bújjunk, legyünk, ne legyünk, stb., stb. (Pest)

Már reggel volt egy vitám Magdával. Elképzelheted, hogy nem találtunk paradicsomi állapotokat itt. Közel 50 ember egy lakásban, egy konyhában, egy fürdőszobában! Mindegyik kikaparná a másik szemét, marják egymást, örökké szitkozódnak, mindenki a másikra tol mindent. Ez tény, hogy így van, de ezt se Magda, se én nem tudjuk egypár perc alatt megváltoztatni. Minket eddig még senki se[m] bántott, sőt mint jövevényhez mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Magda ma reggel mégis igen kemény hangon kikelt mindenki ellen, és kijelentette, hogy ha neki bárkivel összeütközése támadna, felhívja az első nyilast, és az majd elintézi. Ezt már nem tudtam szó nélkül hallgatni, és rászóltam, hogy ne ilyen módon nyilvánítsa [ki a] véleményét, jó szóval talán többre menne, és főleg senkit se fenyegessen nyilasokkal, van éppen elég bajunk. (Pest)

Nagyon sok sajnos a bomba általi sebesülés és halál is, mert a repülőgépek bizony nem válogatnak, hova dobják le terhüket. Itt, a közelben van felállítva két légelhárító ágyú, és így állandó légi harcban élünk. Az ágyúkat is szakadatlanul halljuk, de a vége még mindig nem jött el. A villany tegnap délután elaludt, és azóta még nem gyulladt ki. A gáz csak pislákol, azt is csak néha-néha. A legszomorúbb, hogy az emberek nem is törik magukat, hogy tisztálkodhassanak, mert sokan vannak, és bizony nem kerül mindenkire reggel a sor. Más időpontban pedig nem hajlandók mosakodni, inkább kiélik magukat abban, hogy egymást és a sorsot szidják. (Pest)

Az éjjel nagyon keveset aludtam. Miután villanyunk nem volt, és gyertyánk igen kevés van, nem akartam égetni, és már 6 órakor lefeküdtem. Hamar elaludtam, és már 11 órakor felébredtem. Nem is tudtam azontúl már elaludni. Próbáltam mindenfélére gondolni, de minduntalan a gettóra terelődtek gondolataim. Az este azt mondták, hogy keddtől kezdve nem lesz víz. Itt még csak ez hiányzik! Úgyis elég piszok van, hátha még víz se lesz. A repülőgépek egész éjjel cirkáltak a fejünk felett, de olyan furcsa volt, egyetlen ágyúlövés sem dördült. Valahogy az volt az érzésem, hogy az éjjel folyamán átadják a várost, és a repülőgépek azért cirkálnak pont felettünk, hogy vigyázzanak ránk. Sajnos nem így volt. Korán reggel megkezdődött az erős légózás. A raták állandóan szólnak, a légelhárítók működnek, és időnként egy-egy bomba hullik. Ma reggel a Goldmark-terembe becsapott egy bomba, és négy munkaszolgálatos fiú meghalt. (Pest)

A legjobban a háziállatoktól félek. Nagyon sok lakásban megtermettek már a tetvek, és soha nem tudhatja az ember, hol szed föl valamit. A légópincék olyanok, mint a nyomortanyák, éjjel-nappal vannak benne az emberek, de kb. öt-hatszor annyian, mint amennyi a férőhely. Képzelheted, mi folyik ott, mennyi szenny és piszok gyűlik föl ilyen föld alatti katakombákban! (Pest)