Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 113.

1945. február 27. kedd

De. [délelőtt – a szerk.] hívatnak az irodába, hogy egy orosz tiszt keres. Elmondja, hogy feljelentés érkezett hozzájuk, hogy nagy mennyiségű burgonya van a pincénkben. Levezettem őt. Látta, hogy kis mennyiség van. Csak az egyik pincébe vezettem, ahol a Julianna otthon krumplija volt. A másikba nem vezettem [be], ahol ugyanannyi lehetett, 3-3 mázsa. Megnyugvással látta, hogy a feljelentés nem igaz. A tolmács mondta, hogy 10–12 mázsa burgonyáról volt szó, amellyel én üzleteket bonyolítok le. Erre a mai világban el kell készülni, úgy látszik. Az ősszel az udvaron lerakott krumpli, melyet 15 felé osztottunk (hadigondozás, Julianna-otthon, iparosotthon, egyházi emberek), szúrhatott szemet. Az orosz tiszt igen biztosított, hogy nem zabrálni jött – csak vizsgálni a feljelentést. Távozóban pálinkáért, rumért pénzt kínált, és azt mondta: Te pópa, neveld fel az öt gyermekedet! (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001.

1945. március 11. vasárnap

Du. 2-re volt kitűzve a VI. kerületi Nemzeti Bizottság nyilvános gyűlése a Zeneakadémián, a Kisteremben. Odaérve látom, hogy 25–30 ember lézeng ott. Szombaton (10-én) láttam, hogy a plakátokat ragasztják, de röpcédulákat nem készítettek – és az egész előkészület hiányos volt. A plakáton a megnyitót tartó elnök neve (az enyém) nem volt felvéve. Nyomban bementem a pártba (kommunista), és ott Orlay titkárt kerestem, hogy jóvátegyem ezt a mellőzést. Orlay nem volt benn. Holicska volt ott. Mikor mindenkit elintézett, akkor vett észre újra engem. Mondtam neki, hogy bizalmatlanságnak tekintem személyem ellen [a] nevem elfelejtését. Holicska munkás lehetett, nehézkes, de őszinte ember (csak soha nem néz velem szembe). Nem ismerem még ezeknek a pártembereknek [az] életfejlődését, nem értem meg könnyen őket. Hiányzik a közös élmény, s különösen a keresztyén alapfogalmakban és eszményekben való közösség. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 117.

1945. március 12. hétfő

Gyakran kapom magam rajta az aggodalmaskodáson. Amint készleteink az élelmiszerben fogynak, és nincs jelentős pótlás és tartalék, nehéz lesz a szívem, különösen estefelé. Gyermekeimmel szemben hamar indulatba jövök, különösen, ha látom, hogy nem takarékoskodnak, még inkább, ha azt érzem, hogy nem látják a viszonyok nehézségét, és nem aggodalmaskodnak velem együtt. Különös, hogy derűjük, vidámságuk nemhogy felvidítana, inkább búsít. Ma nagyon ráemlékeztem, mennyire fogalmam sem volt a kommunizmus [a Tanácsköztárság – a szerk.] idején a viszonyok nehézségéről. Mindent szegény Mámi hordozott helyettem.

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 120.

1945. március 15. csütörtök

Szomorú, könnyes március, még a Himnuszt se merték sok helyen énekelni. De meggyávult, meggyengült nép lettünk! Mindenki magáénak akarja vallani márciust, de mindenki a másikat okolja, hogy nem valósult meg. Az ünnepélyt márc[ius] 18-ra tűzték ki a pártok, hogy közös nagy felvonulás lesz a demokratikus március 15-e mellett. Tüntet a felszabadult magyar, amely 1848 óta először ül szabad március 15-ét. Az oroszok állítólag nem engedélyezték a nagy felvonulást, csak kerületenként lehet ünnepelni. A német ellentámadás játszott-e közre, vagy más az ok, nem lehet tudni. Éles és rikoltó figyelmeztetés ez, hogy megszállott ország vagyunk, és ne álltassuk magunkat, hogy fel vagyunk szabadulva. Ráadásul jött, hogy Észak-Erdély is román közigazgatás alá került. Nagyon soká tart a magyar földön az ellenállás, magyar katonaság segítségével is. Szegény Dunántúlt is összetiporják. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 123–124.

1945. március 24. szombat

A szombati nap délelőttjét arra is felhasználtam, hogy az úrvacsorai kenyérhez és borhoz kijárjam a kormánybiztos engedélyét. Meg is adta a 10 kg lisztet és 50 l bort. Ekkor tudtam meg az Andrássy út 132. [szám] alatt, hogy a cserepet is kiutalták. Hétfőn kaptam meg az utalványt. Szombaton megtörtént az egyházi beszerzési csoport alakuló közgyűlése is. Utána a parókusok még együtt maradtak. Későn értem haza. Du. a vasárnapi prédikáció bevezetését megírtam, és a rendelkezésemre álló kommentárokat olvastam el. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 125.

1945. április 1. vasárnap

Az egész héten mindennap reggel 8-tól du. 3-ig nagy körutakat tettem, melyekből ide jegyzek egy napot, mert azt hiszem, ha a villamos megindul, el se hiszem, hogy ezeket gyalog tettem meg, és én tettem meg. Sok mindent sikerült megvalósítani és elérni, de sok hiábavaló út is volt. Az orosz parancsnokságra egész héten mindennap elmentem a Bethlen-nyomdáért és a Ref[ormátus] Életért. Szerdán este jöttek meg szegény Váróczyék is Nyékről. Kedden Csanádyék már jelezték, hogy a budai hídnál vannak egy kis kocsival és szamarakkal. Őket is meg kellett látnom így a menekülők útján, javaikból kifosztva. Laci erős embernek és keresztyénnek bizonyult ezekben a napokban, és igazán családjáért élő embernek. (Pest, húsvétvasárnap)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 127.

1945. április 12. csütörtök

A magyar kormány végre Budapestre érkezett, és a mai nap megtartotta Pesten az első minisztertanácsot. Istenem, ha sorsunkat a magunk kezébe adod, tudunk-e eléggé élni az alkalommal? Vagy csak [a] látszatért van mindez? Mi van rólunk megírva [a] sors könyvében? Merre fejlődik az európai népek sorsa – és hazánké? Szovjet tagállam felé, vagy más fordulat is lehetséges? A szovjet tagállammá való tételünkig még sok mindennek össze kell törni nálunk és bennünk. Vagy a gyomrunkon keresztül el lehet végezni menetrendszerű pontossággal mindent? Minthogy nem vetettek az országban, állat nincs, gép alig van, és csak a szovjet az egyetlen, aki megközelíthet bennünket, igen könnyen hihető, hogy az ájult, elalélt, meggyötört, igazi lelkületében megnyilatkozni nem tudó, mert sem szabadsággal, sem bátorsággal nem rendelkező nemzet sodródtatik tovább, tovább. De nem halt meg azért a magyar lélek. Rólunk a jövő télen gondoskodni kell valakinek, mert akkor következnek el a legnehezebb hónapok. De még októberig sok minden történhetik. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 129–130.

1945. április 24. kedd

Megint elrepült 8 nap, alig tudok róla számot adni. 15-én prédikáltam: „istenkeresés – Istenre találás” témáról (Jeremiás alapján). El tudtam mélyedni, és a gyülekezet is elmélyedt. A rákövetkező hét a cserépszállítással, a fuvarok után való futkározással telt el. Ezenkívül 18-án egész napos parókusértekezlet volt bő programmal. Hétfőn-kedden a lacházi ember hozott 850 cserepet. A szerdára ígérkező kocsis cserbenhagyott. [Az] utcán állítgattam meg fuvarosokat. Így sikerült kettőt is megfogni, s 23-án az egyik 2000 cserepet 2400 p[engő]ért , kedden egy másik 1600-at 2000 p[engő]ért hozott be. Mind a kettő, amikor a cserepet behozta, még túlkövetelést támasztott, pedig úgy egyeztem [meg velük], hogy 1000 cserép 1000 p[engő]. 24-én még künn maradt 500 cserép és 200 gerinc. Ma, 24-én még szereztem 500 palát, azért is magam mentem el, és segítettem rakni. Még léc is kell a templomra, 150–200 m. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 130–131.

1945. április 28. szombat

Az egész hét a váltakozó hangulatok, a csüggedés és az égig szárnyaló reménység érzéseivel volt tele. Éjjel felébredek már két órakor. Ilyenkor reám nehezedik a kilátástalanság, magyar sorsunk reménytelensége, a menetelő magyar munkaszolgálatosok, a letartóztatottak, a népbíróság elé állítottak arca és sorsa. Mintha éppen a múlt esztendő áprilisa–májusa ismétlődne meg – csak fordítva. Akkor láttam vagonokba rakott zsidó családokat, amint búsan néztek ki a Kelenföldi pályaudvaron. Az is megbosszulta magát – ebből sem jön ki a végén jó. Akkor érlelődött már bennem a tiltakozás az embertelenség ellen – most is érlelődik. Akkor sem lehetett a tényeket tisztán látni, ma sem lehet még, hogy kit, miért tartóztatnak le. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 133.

1945. május 1. kedd

Az első szabad május jelszavával vonult fel Budapest és Pest-környék népe Budapest utcáira. A ház- és tömbmegbízottak útján, s bizonyosan a szakszervezetek útján is előre értesítették a lakókat, hogy kötelesek reggel fél hatig a megjelölt kiindulási pontokon megjelenni. A megfélemlítésnek enyhe eszközeivel is éltek a pártok, hogy a nagy demonstrációt megrendezzék – amely, úgy látom, teljes mértékben sikerült is. Budapest népét kihozták az utcára, és a felvonulásba belesodorták, akár akarta, akár nem akarta. A tömeghipnózis nagy napja volt ez. Az eucharisztikus kongresszus óta nem mozgott ekkora tömeg az utcákon. (Pest)