Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 99.

1945. január 17. szerda

Délelőtt látom, hogy a házunk kéménye füstöl. Lina néni mondja, hogy orosz tiszt és egy orosz nő van benne. Délelőtt elmentem Ágiért a Hársfa utcába. Szerencsésen odaértem. Nem érte őket semmi baj. Nagy kő esett le a szívemről. Haza akartam hozni Ágit, akkor vitték el a férfiakat igazoltatásra, és ekkor kezdődött meg a fosztogatás. Kettesével jöttek [a] katonák. Két leányt a folyosón el is ragadtak, és egy szobába vitték őket. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 99.

1945. január 21. vasárnap

Kaptam egy meghívót a kommunista párttól (Teréz krt. 15.), hogy délután 1 órakor kérnek, menjek fel. Kissé késve felmentem. Az előszobában, akinél jelentkeztem, már tudott rólam. Nagyon előzékenyen bevezetett három-négy szobán át a titkárhoz, Holicska úrhoz, aki egy karosszékbe ültetett, míg valakivel valamit tárgyalt. Majd hozzám jött, és elmondta, hogy a VI. Ker[ületi] Nemzeti Bizottságot a kerületben meg kell szervezni. Kért, hogy vegyek részt benne. Azt az információt kapták rólam, hogy én jó magyar ember vagyok… Azt feleltem, hogy én nem tartozom egyik politikai párthoz sem, mint pap meg is akarom tartani ezt a pártonkívüliségemet, de az újjáépítésben azon az alapon, amit mondott, hogy jó magyar ember vagyok – mivel ennek érzem magam – készséggel részt veszek, párt- és felekezeti különbség nélkül. Holicska azt mondotta, hogy ő katolikus. A kommunista párt belső megbízottja, elő van írva neki, hogy mit tegyen. Egy egyszerű, jóindulatú ember, nem politikus. Bizalommal, kölcsönösen jó benyomással váltunk el egymástól. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 101.

1945. január 26. péntek

26-ra újból kaptam meghívót. Megjelentem. Akkor már a három pártból (kommunista, szocdem, kisgazda) jelen volt négy-négy ember és egy katolikus káplán is. Rövidesen üléssé alakultunk át. A jelenlévők egy része intelligens ember. Holicska terjesztette elő, hogy a kommunista párt volt az első, amely megmozdult az újjáépítésre. Ismertette (kissé zavarosan), hogy miért jöttünk össze, és hogy mit akarunk, s javasolta, hogy alakuljunk meg, válasszunk elnököt, titkárt stb., és meglepetésemre engem nevezett meg, mint akit elnöknek javasol. Még nagyobb volt a meglepetésem, mikor mindnyájan helyeselték elnökké választásomat. Azt a választ adtam, hogy az újjáépítésben, az élet megindításában félre kell tenni a régi különbségeket. Elvállalom az elnökséget, hogy bizalom ébredjen sok csüggedt lélekben, hogy az újrakezdés megindult. Isten segítségét kértem munkánkhoz. Hangsúlyoztam, hogy mi tanácsadó szerv vagyunk, mely a VI. ker[ület] szükségeinek kíván hangot adni, és az erőket megszervezni. Belecseppentem ebbe a munkába, akaratom ellenére. Engem pártonkívüli, közéleti embernek tekintenek. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 101.

1945. január 29. hétfő

Január 29-re hívtam össze a már megalakult nemzeti bizottságot az elöljáróságra, mert szocdem részről az az indítvány hangzott el, hogy ne egy párthelyiségben tartsuk a gyűlést, [a] félreértés elkerüléséért. A kommunista párt is nagy politikai önmérsékletet tanúsít, nem akarja pártszempontból a maga számára kiaknázni a kezdeményezést. Összefogást hangoztatnak. Nem tudom még, mi a pártok között a különbség. Ma még mindenki az orosz katonai összefogdosás veszélyének van kitéve. Azt hallom, hogy a polgármester előszobájából vittek el embereket. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 102.

1945. február 13. kedd

Ma egy hónapja, hogy az oroszok az udvarunkon megjelentek. Ha ekkor eleshetett volna az egész város, fele részében megmenekül. Ma jött a híre, hogy Buda elesett. Nem tudjuk, hogy ez az egy hónap milyen rettenetes károkat és szenvedéseket okozott népünknek. Azt sem tudjuk, mi van Budán. Rémhírek érkeznek… Naponta megteszek sok kilométer utat, [a] Kálvin térre, [az] iskolába (Lónyay), amely a legsúlyosabb sebet az utolsó ágyúzási napon, 4-én vagy 6-án kapta, mert akkor még mindig voltak belövések. Kiss Józseftől lisztet, szilvapálinkát, Balázséktól is lisztet kaptam. A korpát elhozattam a gimnáziumból, már kenyeret is sütöttünk belőle (40%-ban). Igen jó volt. A gabonaőrlő is megindult. 10 kg kukoricát őröltünk meg Nagyéknál. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 113.

1945. február 27. kedd

De. [délelőtt – a szerk.] hívatnak az irodába, hogy egy orosz tiszt keres. Elmondja, hogy feljelentés érkezett hozzájuk, hogy nagy mennyiségű burgonya van a pincénkben. Levezettem őt. Látta, hogy kis mennyiség van. Csak az egyik pincébe vezettem, ahol a Julianna otthon krumplija volt. A másikba nem vezettem [be], ahol ugyanannyi lehetett, 3-3 mázsa. Megnyugvással látta, hogy a feljelentés nem igaz. A tolmács mondta, hogy 10–12 mázsa burgonyáról volt szó, amellyel én üzleteket bonyolítok le. Erre a mai világban el kell készülni, úgy látszik. Az ősszel az udvaron lerakott krumpli, melyet 15 felé osztottunk (hadigondozás, Julianna-otthon, iparosotthon, egyházi emberek), szúrhatott szemet. Az orosz tiszt igen biztosított, hogy nem zabrálni jött – csak vizsgálni a feljelentést. Távozóban pálinkáért, rumért pénzt kínált, és azt mondta: Te pópa, neveld fel az öt gyermekedet! (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001.

1945. március 11. vasárnap

Du. 2-re volt kitűzve a VI. kerületi Nemzeti Bizottság nyilvános gyűlése a Zeneakadémián, a Kisteremben. Odaérve látom, hogy 25–30 ember lézeng ott. Szombaton (10-én) láttam, hogy a plakátokat ragasztják, de röpcédulákat nem készítettek – és az egész előkészület hiányos volt. A plakáton a megnyitót tartó elnök neve (az enyém) nem volt felvéve. Nyomban bementem a pártba (kommunista), és ott Orlay titkárt kerestem, hogy jóvátegyem ezt a mellőzést. Orlay nem volt benn. Holicska volt ott. Mikor mindenkit elintézett, akkor vett észre újra engem. Mondtam neki, hogy bizalmatlanságnak tekintem személyem ellen [a] nevem elfelejtését. Holicska munkás lehetett, nehézkes, de őszinte ember (csak soha nem néz velem szembe). Nem ismerem még ezeknek a pártembereknek [az] életfejlődését, nem értem meg könnyen őket. Hiányzik a közös élmény, s különösen a keresztyén alapfogalmakban és eszményekben való közösség. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 117.

1945. március 12. hétfő

Gyakran kapom magam rajta az aggodalmaskodáson. Amint készleteink az élelmiszerben fogynak, és nincs jelentős pótlás és tartalék, nehéz lesz a szívem, különösen estefelé. Gyermekeimmel szemben hamar indulatba jövök, különösen, ha látom, hogy nem takarékoskodnak, még inkább, ha azt érzem, hogy nem látják a viszonyok nehézségét, és nem aggodalmaskodnak velem együtt. Különös, hogy derűjük, vidámságuk nemhogy felvidítana, inkább búsít. Ma nagyon ráemlékeztem, mennyire fogalmam sem volt a kommunizmus [a Tanácsköztárság – a szerk.] idején a viszonyok nehézségéről. Mindent szegény Mámi hordozott helyettem.

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 120.

1945. március 15. csütörtök

Szomorú, könnyes március, még a Himnuszt se merték sok helyen énekelni. De meggyávult, meggyengült nép lettünk! Mindenki magáénak akarja vallani márciust, de mindenki a másikat okolja, hogy nem valósult meg. Az ünnepélyt márc[ius] 18-ra tűzték ki a pártok, hogy közös nagy felvonulás lesz a demokratikus március 15-e mellett. Tüntet a felszabadult magyar, amely 1848 óta először ül szabad március 15-ét. Az oroszok állítólag nem engedélyezték a nagy felvonulást, csak kerületenként lehet ünnepelni. A német ellentámadás játszott-e közre, vagy más az ok, nem lehet tudni. Éles és rikoltó figyelmeztetés ez, hogy megszállott ország vagyunk, és ne álltassuk magunkat, hogy fel vagyunk szabadulva. Ráadásul jött, hogy Észak-Erdély is román közigazgatás alá került. Nagyon soká tart a magyar földön az ellenállás, magyar katonaság segítségével is. Szegény Dunántúlt is összetiporják. (Pest)

Szabó Imre

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 123–124.

1945. március 24. szombat

A szombati nap délelőttjét arra is felhasználtam, hogy az úrvacsorai kenyérhez és borhoz kijárjam a kormánybiztos engedélyét. Meg is adta a 10 kg lisztet és 50 l bort. Ekkor tudtam meg az Andrássy út 132. [szám] alatt, hogy a cserepet is kiutalták. Hétfőn kaptam meg az utalványt. Szombaton megtörtént az egyházi beszerzési csoport alakuló közgyűlése is. Utána a parókusok még együtt maradtak. Későn értem haza. Du. a vasárnapi prédikáció bevezetését megírtam, és a rendelkezésemre álló kommentárokat olvastam el. (Pest)