Cenzúrázatlanul

Csibész gyerekek, szerelmes fiatalok, szerető anyukák, apukák: pont olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk.
Az ő életüket azonban szétszaggatta a háború, a nyomor, a betegség, a terror. Visszaemlékezések egy időszakból, amiben az emberek sosem tudták, mit hoz a következő pillanat,
vagy inkább: mit visz el. A hétköznapi emberek napló részletei mellett olvashatjuk "hivatásos" betűvetők, politikusok, közéleti szereplők sorait is.

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 123.

1945. március 14. szerda

Holnap nagy ünnep lesz a plakát szerint. 1848–1945, tehát szabadságünnep. Nálunk is ötféle kommunista falragaszt kellett kifüggeszteni. Szegény Kossuth apánkat és Petőfit gyakran idézik. De Krisztina, az idős dáma csak nem akar lelkesedni. Nem akar tudomást venni a változásokról, nem akar felébredni. Néha ki-kinyitja szemét, de bántja őt a sok vörös folt, az élénkpiros, megborzad, mert vérre gondol. Fülét bántják az idegen zajok. Ezt a gondolatot öntötte szellemes jelenet formájába az egyik elvtársnő a mi öreg Krisztinavárosunkról. Az I. kerületi pártiroda többször járt nálunk szívességet kérni. Viszont Pécsy elvtárs is szolgálatkész volt, amikor Csapkay kiszabadításához kellett kommunista ajánlás. Leszögezte ugyan, hogy csak azokat tudják vörös csillagos pecséttel igazolni, akik párttevékenységet fejtettek ki. Mi pedig feltételeztünk annyi emberi és hazafias érzést bennük, hogy egy tisztességes családapát és itteni kereskedőt kiszabadítsanak a hadifogságból, ha módjukban áll. Talán, ha biztosítékuk volna arra, hogy az illető beiratkozik párttagnak, mire a nővér azt felelte, azt nem fogja tenni. És Pécsy mégis kiállította az igazolványt. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 124.

1945. március 18. vasárnap

A vasárnap csendesnek ígérkezik. A Ferenc József [ma Szabadság – a szerk.] hídon még kockázatos az átkelés, a civil lakosság részére gyakran lezárják a forgalmat, és csak orosz járművek közlekedhetnek. Elmentünk a Déli Vasút és a Győri út mellett a Lejtő útra. Irtózatos kép tárult elénk. A fényképezőgépet magunkkal vittük, de nem mertük használni. Újból be kellett adnunk a házban lakók jegyzékét. 97 nő és 23 férfi a létszám. A tisztiorvos a halottak névsorát és helyrajzát kérte. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 125.

1945. március 22. csütörtök

Az utolsó lórészeket is elföldeltük. Kedves Angela nővér átjött Pestről, hogy a behozott élelmiszereket átvigye. Bohn-gyári munkáscsalád jött szekerekkel, de nem jutottak át a hídon, visszatértek ide éjszakára. Kedves Genovéva nővér megérkezett hazulról, jól felpakolva tápláló élelemmel, vajjal, tojással. Kedves Edina nővér ruhaneműért a környékbeli sváb falvakban élelmet cserélt, 10–15 km-eket gyalogolt nehéz hátizsákkal. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 125.

1945. március 24. szombat

A lelkigyakorlathoz a templomot rendeztük be. A betört ablakok miatt nagy lesz a légvonat, de különben a padok tiszták, sőt a székeket is idehozták a nővérek kocsin, és a Koronaőr utcai iskolából a harmóniumot. A lelkigyakorlatra olyan zsúfolt volt a templom, hogy el nem hittük volna, hogy ennyi ember maradt Budán. A statisztika szerint csak négy ház maradt épen. A Vérmező a vesztett csata festői harctere. Ameddig a szem ellát, milliárd értékű repülőgépek, ágyúk, harckocsik stb. roncsai. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 130.

1945. március 27. kedd

Reggel 6 órakor már a Nyugatinál voltam, és a vonatlépcső is zsúfolva volt. Ezek a szegény emberek az egész éjszakát itt töltötték. Végre mégis közéjük szorultam, de elhatároztam, hogy visszafelé inkább gyalog jövök. Üllői elnöknőnk, a község első asszonya szinte cselédsorban, egy rokonuknak házmesteri konyhájában főzve fogadott. Órákig sírta panaszait, hogyan lakoltatták ki őket otthonukból hétszer, hogyan kellett menekülni a kiürítési rendelet folytán a községből mindenkinek, s mire visszajöttek, az összes sertést leölve találták. Csak a combokat vágták le, mint itt, Budán a lovakról. Nincs élelem a faluban, csak szappan, mert a tönkretett és használhatatlan disznókból mindenki azt főzött. Meglátogattam az esperes urat, igen lehangolt volt. Felvillanyozta a központból áradó munkakedv és bizakodás. Valóságos missziónak tartja ezeket a látogatásokat, mert a vidék teljesen tanácstalan. (Buda, Krisztinaváros – Üllő)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 132.

1945. március 28. szerda

Első szentmise drága Főnöknő anyánk szürke szobájában. A Szentlélek-jelvény, az oltárkép, a kávébarna brokátfüggöny meleggé teszi a sugarak óarany ragyogását. Nagyon szép a mécses ezüsttalpú bíbor kelyhe. Az olajjal táplált, élő, lobogó lángocskában mennyivel könnyebb a mi hű szívünk őrködését látni, mint a villanykörte izzó drótjában. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 132.

1945. március 29. csütörtök

Az élelemhiány miatt egymás után kérik ismerőseink, hogy gépünkön búzát vagy kukoricát darálhassanak kásának. Kedves Alexa nővér Regina nővérrel Tahiban 3 mázsa élelmet gyűjtött. Kedves Erna nővér a két újonccal ment értük a Filatori-gáthoz kiskocsival, és már záróra után értek vissza. Magyar és orosz őrök megállították, és azután mégis elengedték, mert már közel voltak hozzánk. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 135.

1945. április 11. szerda

Beáta nővér édesanyja Komáromból megjött. Férjét lekapcsolták, és csak később fogják szabadon bocsátani. Fia megmentett ruháit a hátán akarta elhozni, de nem bírta, összeesett, otthagyta egy gazdánál. Később kedves Ilona nővér érte ment. A gazda csak a plébános felszólítására adta vissza egy részét a dolgoknak. Rendelet jött, hogy a robotot pénzzel meg lehet váltani. A missziós bolt megnyílt, a hátsó vasajtónál polcokon van néhány füzet, irón, szentkép. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 136.

1945. április 13. péntek

Teréz nővért Csobánkára helyezték. Nagyon szívesen beletalálta magát a kertészkedésbe. Az új gyümölcsös sérült fáit gyógyítgatja. Komáromból kedves Johanna nővér jött fel, mert nem kaptak még semmi hírt az anyaházból. Sokat szenvedtek a megszállóktól, zaklatásaik miatt a templom toronyszobájában laktak. Értékeiket a virágágy alá ásták, s azonnal borsót vetettek, ami szépen kizöldült, és nem kelt gyanút. Kedves Hedvig és Ida nővérek Kőszegen vannak, úgy tudják, hogy nekik nincsen hová jönniük. (Buda, Krisztinaváros)

Fodor Eszter (szerk.). Budapest, Szociális Missziótársulat–Kairosz Kiadó, 2014. 136.

1945. április 15. vasárnap

A legszebb tereken szovjet katonai emlékoszlopok készülnek. A gépesített haditechnika és a tömegerő jelen diadalát fogják hirdetni. Szép, hogy nem a győztes hadvezérek homlokára fonják a babérkoszorút, hanem a Budapest ostrománál életüket vesztett katonák emlékét örökítik meg. Ugyanakkor a mi hősi halottaink sírkeresztjeit el kellett tüntetni a közterekről és az utcákról. Lázasan dolgoznak, hogy május elsejére az új jelleget viselje fővárosunk arculata. (Buda, Krisztinaváros)