Ma reggel vettem hírét, hogy a kommunista párt tegnap este a Hagymaházban összejövetelt tartott, vacsorát rendezett, melyre csak úgy tódultak az emberek! Nem csoda, hisz hír szerint hízott ökröt vágtak, és ezt el kellett fogyasztani. Tegnap volt az 1919. évi proletárdiktatúra kikiáltásának évfordulója, s ezt ünnepelték vacsora keretében. Hál’ Istennek, hogy egyéb nem történt. (Makó, Csongrád megye)

Holnapra várják a kommunisták Makóra Rákosi Mátyást, aki nagy beszédet – népgyűlés keretében – szándékozik mondani. Egyébként csodálatos jelenség, hogy a makói lakosság nem törtet a földosztás után. Ezt az újság fel is panaszolja. Okát nem tudják. Ennek – véleményem szerint – egészséges néplélektani oka is lehet: a dolgos nép tudja, hogy a föld művelése sok akadályba ütközik, és a városi ember (gyári munkás) életszintjéhez szoktatott (izgatás) vidéki ember igényét annyira felcsigázták, hogy ez nem is annyira a föld, mint a könnyebb megélhetés után sóvárog, melyet a nagy városok ipartelepein lévő munkaalkalomban remél feltalálni, és adott alkalomvárással itt fogja hagyni Makót is. Így történt ez a nyugati államokban a múlt században és még előbb. A történelem ismétlődik! (Makó, Csongrád megye)

Este elmondta dr. Szilas József hittanár – aki elment a nagy népgyűlésre –, hogy Rákosi Mátyás és Erdei Ferenc miniszter beszédeit meghallgatta. Előbbi (minden harmadik szó után megáll beszédében, és semmi különös, inkább untató beszédmodorban szólt, vagyis nem ragadta magával hallgatóit) szólt az egyháziaknak is juttatandó földről, mert a szegény lelkészeken segíteni akar a kommunizmus. Erdei beszéde is nagyon egyhangú volt. Most többen voltak a hallgatók, mint a múltkor; nem csoda, hisz’ mára az egész vármegyéből berendelték a pártok tagjait. Földeákról – hívek mondták – vörös zászló alatt énekelve vonultak be a Vásárhelyi utcán, nagyrészt fiatalság: lányok, legények. (Makó, Csongrád megye)

Szentmise után felkeresett Csillag Sándor mérnök, a vármegyei földosztó tanács tagja azzal, hogy ma reggel már kiment a bizottság a lelei uradalomba, hogy a földigénylőket birtokba helyezze okiratilag is. Nem tudja elképzelni ő sem, miként foganatosíthatják ezt, amikor még kimérni sem kezdték, és őt arra külön fel nem hívták, ő pedig csak úgy magától, figyelemmel a püspöki birtokra, nem ment ki. Ezt bizalmasan közölte velem, jelezvén, hogy a tanács ma reggel már összeült, mert az államtitkár (melyik, nem mondta) tegnap este a gyűlés után meghagyta, hogy ma haladéktalanul kezdjék meg a földosztást. Erre én telefonon felhívtam a lelei uradalmat, hogy a bizottság kiszállását és a földosztás megkezdését jelezzem, annál inkább, ha a püspök úr még ott van. Mécs József számtartó jelentkezett, és kérdésemre közölte, hogy a püspök úr még Lelén van, most jött szentmiséről és reggelizik. Kívánok-e vele beszélni – kérdi. Nem, mondtam; hanem csak jelezni akartam, hogy innen egy bizottság indul ki a birtok szétosztására, hogy az ellenőrző egyének félre ne magyarázzák, és kértem ezt a püspök úr tudomására hozni, és vigyázzanak. Csillag még közölte a felesége és Csorba György közt fennálló viszonyt: a férfi ki akar bújni minden további kötelezettség alól, jóllehet két év óta hitegeti az asszonyt. (Makó, Csongrád megye)

A mai újság hozta Rákosi Mátyás beszéde során azt a kijelentését, mely szerint a szegényebb plébániák lelkészei részére a földbirtokrendezés során javadalmi ingatlan igényelhető. Erre támaszkodva, a makói esperesi kerület ilyen plébániái (Magyarcsanád, Óföldeák, Királyhegyes, Kövegy és Bogárzó-tanya) számára földet kérek, mint esperes külön megindokolt beadványban a Városi Földbirtokrendező Tanácshoz címezve, melyet Bogsán Károly főgondnok és Havadi Ferenc társaságában felvittem az alispán úrhoz, ahol Édenburg dr. főügyész épp Farkas Imre és Burunkai Sándor társaságában megbeszéltük a kérdést. A tanácshoz felvitte a kérvényt dr. Édenburg főügyész. – Ott szó esett a helyzetről és a háború befejezése után következő állapotokról: csak mi magunk lehetünk azok, akik talpra állítjuk nemzetünket, külföldi támaszra alig számíthatni. Farkas szerint a mezőhegyesi, sőt még a bánkúti uradalmat, melyek mintagazdaságok, kár volna megbolygatni. (Makó, Csongrád megye)

A mai helyi lap közli dr. Erdei Ferenc belügyminiszter hétfői beszédjét, melyben véres szájjal szinte uszítja az embereket mások vagyonának elrablására. Azt hiszi a szerencsétlen, hogy a most kiosztandó földdel boldogítani fogja a dologkerülő egyéneket (ilyen az apja is). Örök szégyene a magyarságnak, hogy az ilyen egyének alá is a Rákosi Mátyás-félék adják a lovat, semmi különbség az 1919-es Kun Béla-féle idők és a maiak között. Most már annyival haladtak előbbre, hogy osztják mások vagyonát, akkor csak Károlyi Mihályét kezdték. Szegény hazánk, minő sorsra jutottál! (Makó, Csongrád megye)

Este nyolc óra után kopogtatott be Bugyán Imre vármegyei tisztviselő (volt asztalos, Kucses Imre veje), Győrből jött, honnan múlt szerdán hajnalban indult Hidasi József (Ardics u[tca]) szatócs harmadéves tanítóképzős fiával. Püspöklelén keresztül jött, hol sógorával, Mécs József számtartóval beszélt, aki őt a makói helyzetről tájékoztatta. De mert egyéb rémhírekkel is ijesztették. Jött hozzám: fél a rendőrségtől, mert ha bántalmaznák, nem tudná túlélni; családját ott hagyta, tőlük el sem búcsúzott. Ugyanis az oroszok nagypénteken érkeztek be Győrbe, és foglalták el a várost, br. Apor Vilmos püspök és százon felül a hívek, százával voltak a káptalandomb óvóhelyein. Az oroszok ebben az óvóhelyben, hol a püspök úr volt, lányokat követeltek. A püspök úr és kanonokjainak egyike a bejárat elé állott, és nem akarták beengedni az oroszokat. Amikor ezek erőszakoskodtak, a püspök úr levette nyakláncát és keresztjét, és odadobta az oroszok felé, hátha ezzel kielégíti őket. De ezek lőttek, és a kanonok azonnal meghalt, a püspök úr haslövést kapott, kórházba vitték, és húsvét keddjén meghalt. (Makó, Csongrád megye)

Ma jövedelem- és vagyonadó-bevallást is készítettem, hangsúlyozva a feles bérletben szenvedett károkat és tolvajlásokat Halason is. Felemlítendőnek tartom, hogy az egyszerű dolgos nép, hogy gondolkozik a földosztásról. Egy anya volt nálam, hat gyermekük van, szegény fuvaros férjével dolgoznak, de nem kértek földet, mert amit mástól úgy vesznek el, azon úgysem lesz Isten áldása! A másik egy református vallású vőlegény, aki anyjával jár zöldséggel saját kocsijukon, és boldogok, mert keresnek, és nem kell nekik az ilyen föld. Ennek is több testvére van. – Dr. Löwinger György ügyvéd említé tegnap este, hogy a lelei földosztás ilyen módon történt végrehajtásának dr. Szőke Gyula, Glattfelder püspök úr sógora és uradalmi jogtanácsos is az oka, aki éveken keresztül durván bánt a hagymaföldbérlőkkel (nagyrészt makóiak), és így készítették elő a hangulatot. (Makó, Csongrád megye)

Tegnap rendelet jelent meg (polgármesteri) a fejadagok (búza, liszt) leszállításáról havi 10 kg-ra (jan.-ig 20 volt, utána márc.-ig már 15, és most, amikor a legnagyobb munkaidő kezdődik, leszállítják havi 10 kg-ra). Nem másért valószínűleg, mint hogy az oroszt kielégítsék, aki amúgy is mindent elvisz ezután is. Jaj a legyőzötteknek! A villanyvilágítással baj van: nincs olajuk a gép hajtására, és valószínű, hogy maholnap nem lesz világítás. Szegedről nem jön áram, az oroszok nem adnak olajat a gépek hajtására. Egyik baj szüli a másikat! (Makó, Csongrád megye)

P. Károlyi Bernát ferences atya és kecskeméti házfőnök misézni jött; egyébként tegnap este 9 óra után érkezett, és Kiss Ferenc segédlelkésznél aludt, mert mi már akkor lefeküdtünk, nem lévén villany. Szentmise után civil kísérőjével együtt itt reggeliztek nálam. Vasúti összeköttetésük csak holnap lesz Szeged felé, ezért ma nem utazik el. Kísérője a vasúti épületben kapott lakást mint tisztviselő. P. Bernáttal beszélgetve megerősítette azt a hírt, melyet Monori Mihály eleki férfi – kinek fia Kecskeméten a zárdában van mint tanuló – közölt velem bizalmasan arról, hogy a múlt őszi harcok idején Vörös János tábornok és neje az ottani zárdában rejtőzködött, míg elmenekülhetett, és jobb irányba terelődött az ország ügye. Elmondta az atya Kecskemét pusztulását, és hogy most a világi papság (Baranyi apátplébános és káplánjai, akik elmenekültek Vácra) és a piaristák zárdájuk vendégei, mert mindenükből kifosztották azokat, épületüket oroszkórháznak lefoglalva tartják, míg a ferences zárda részben kórház is most még. (Makó, Csongrád megye)