4-5 köz[öt]t épp Lilivel [a] szobánkban olvasgattunk, s a kis Bálint nálunk aludt, egyszerre óriási robaj, s máris szaladt begyulladva Pepák – […] állítja, [hogy a] ház […] fele beomlott. Maritta beront a gyerekért, s mennek az óvóhelyre. Én ki az udvarra, minden telve üvegcseréppel és tetőcseréppel. A déli traktus tetője közepén nagy lyuk tátong, ott jött be a lövedék a Ricsováry-lakás konyhájába. Fölrohanok, csak dr. Fejér van ott, nyugodtan jön ki – nincs semmi baj –, családja a pincében. Mindenünk átvisszük az udvari részre. Épületkár csakis a jelzett tetőrészlet és a Ricsováry-lakás konyhájának a mennyezete – de ezenkívül csak üvegkárok, de az tetemes! (Budai Vár)

In Buzinkay Géza (szerk.): Élet az óvóhelyen. Vári ostromnaplók, 1944–1945. Budapest, Várbarátok Köre–Litea, 2003. 16.