A délutáni séta valahogy feloldotta bennem a napok óta tartó lelki feszültséget. Este a tantervet olvasgatom. Otthon soha nem volt rá időm. Szeretném, ha Isten szerencsésen hazasegít, újra az első év komolyságával végezni a tanítást. A sok, rám sózott munka egy részét majd lerázom. A családomnak, otthonomnak és az iskolának szeretnék több időt szentelni. Milyen mesebeli álomnak tűnik: együtt lenni a barátságos otthonban, beszélgetni, rádiót hallgatni, játszadozni a gyerekekkel, dolgozgatni a magam örömére, nyugodtan élni. Szeretnék a békés időben teljes munkakedvvel dolgozni úgy, hogy ne a kurta eszű felettesek rágják számba gyatra mondanivalóikat. Szeretném, ha nem kellene mindig futásra készen lenni, ha a terveimhez szükséges eszközöket, anyagokat beszerezhetném. Esténként ilyen gondolatokkal foglalkozom. (Friedrichshafen, Dél-Németország)