Délután fél 5-ig gépelem százados úr anyakönyvi lapját. Utána a megismételt húsvéti tarkaestre megyek el. A közérzetem pocsék, mégis élvezem a változatos műsort. Néhány órára elfelejtem, hogy katona vagyok. Dr. Duna hadapród kedves és szívhez szóló beszédet mond bevezetésül. Utána Mécs- és Sajó-költemények. A rideg valóság, füstbement vágyak, a magyar sors tragikuma cseng. […] A műsor második része humoros. Bohócjelenet, bűvészkedés, bábjáték, parodizálás, monológ[ok] peregnek. […] Az ilyen jelenetek aztán kiválóan alkalmasak a katonaélet visszásságainak kipellengérezésére. A beavatottak élvezik a célzásokat. Van bábjelenet is. Ubul és komája cserkészből katonává öregedett, és elmondja véleményét a helyzetről. A sok idegenbe szakadt magyar lélegzet-visszafojtva hallgatja a műsorszámokat. (Friedrichshafen, Dél-Németország)

In Tóth Dezső (szerk.): Veszprém megyei honismereti tanulmányok XX. Veszprém, Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, 2001. 37–61.