Kaptam egy meghívót a kommunista párttól (Teréz krt. 15.), hogy délután 1 órakor kérnek, menjek fel. Kissé késve felmentem. Az előszobában, akinél jelentkeztem, már tudott rólam. Nagyon előzékenyen bevezetett három-négy szobán át a titkárhoz, Holicska úrhoz, aki egy karosszékbe ültetett, míg valakivel valamit tárgyalt. Majd hozzám jött, és elmondta, hogy a VI. Ker[ületi] Nemzeti Bizottságot a kerületben meg kell szervezni. Kért, hogy vegyek részt benne. Azt az információt kapták rólam, hogy én jó magyar ember vagyok… Azt feleltem, hogy én nem tartozom egyik politikai párthoz sem, mint pap meg is akarom tartani ezt a pártonkívüliségemet, de az újjáépítésben azon az alapon, amit mondott, hogy jó magyar ember vagyok – mivel ennek érzem magam – készséggel részt veszek, párt- és felekezeti különbség nélkül. Holicska azt mondotta, hogy ő katolikus. A kommunista párt belső megbízottja, elő van írva neki, hogy mit tegyen. Egy egyszerű, jóindulatú ember, nem politikus. Bizalommal, kölcsönösen jó benyomással váltunk el egymástól. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 99.