Szomorú, könnyes március, még a Himnuszt se merték sok helyen énekelni. De meggyávult, meggyengült nép lettünk! Mindenki magáénak akarja vallani márciust, de mindenki a másikat okolja, hogy nem valósult meg. Az ünnepélyt márc[ius] 18-ra tűzték ki a pártok, hogy közös nagy felvonulás lesz a demokratikus március 15-e mellett. Tüntet a felszabadult magyar, amely 1848 óta először ül szabad március 15-ét. Az oroszok állítólag nem engedélyezték a nagy felvonulást, csak kerületenként lehet ünnepelni. A német ellentámadás játszott-e közre, vagy más az ok, nem lehet tudni. Éles és rikoltó figyelmeztetés ez, hogy megszállott ország vagyunk, és ne álltassuk magunkat, hogy fel vagyunk szabadulva. Ráadásul jött, hogy Észak-Erdély is román közigazgatás alá került. Nagyon soká tart a magyar földön az ellenállás, magyar katonaság segítségével is. Szegény Dunántúlt is összetiporják. (Pest)

Erő Zsuzsa (szerk.). Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 120.