26-ra újból kaptam meghívót. Megjelentem. Akkor már a három pártból (kommunista, szocdem, kisgazda) jelen volt négy-négy ember és egy katolikus káplán is. Rövidesen üléssé alakultunk át. A jelenlévők egy része intelligens ember. Holicska terjesztette elő, hogy a kommunista párt volt az első, amely megmozdult az újjáépítésre. Ismertette (kissé zavarosan), hogy miért jöttünk össze, és hogy mit akarunk, s javasolta, hogy alakuljunk meg, válasszunk elnököt, titkárt stb., és meglepetésemre engem nevezett meg, mint akit elnöknek javasol. Még nagyobb volt a meglepetésem, mikor mindnyájan helyeselték elnökké választásomat. Azt a választ adtam, hogy az újjáépítésben, az élet megindításában félre kell tenni a régi különbségeket. Elvállalom az elnökséget, hogy bizalom ébredjen sok csüggedt lélekben, hogy az újrakezdés megindult. Isten segítségét kértem munkánkhoz. Hangsúlyoztam, hogy mi tanácsadó szerv vagyunk, mely a VI. ker[ület] szükségeinek kíván hangot adni, és az erőket megszervezni. Belecseppentem ebbe a munkába, akaratom ellenére. Engem pártonkívüli, közéleti embernek tekintenek. (Pest)