Gyakran kapom magam rajta az aggodalmaskodáson. Amint készleteink az élelmiszerben fogynak, és nincs jelentős pótlás és tartalék, nehéz lesz a szívem, különösen estefelé. Gyermekeimmel szemben hamar indulatba jövök, különösen, ha látom, hogy nem takarékoskodnak, még inkább, ha azt érzem, hogy nem látják a viszonyok nehézségét, és nem aggodalmaskodnak velem együtt. Különös, hogy derűjük, vidámságuk nemhogy felvidítana, inkább búsít. Ma nagyon ráemlékeztem, mennyire fogalmam sem volt a kommunizmus [a Tanácsköztárság – a szerk.] idején a viszonyok nehézségéről. Mindent szegény Mámi hordozott helyettem.