Kora reggel riasztó hír: éjfélkor a Felsővárost a törvényszék épületéig kiürítették. Ez rossz jel, arra mutat, hogy az oroszok egy visszavonulásra számítanak. Megéreztem, amikor 7 és ¾ 8-kor a rádiót hallgattam, amelyből megtudtam, hogy a németek elérték Bicskét. [A] hangulat ideges és deprimált, mert az utca tele hurcolkodó szegény felsővárosiakkal, és jeleit látni az oroszok visszamozgásának. Skorka [azt] a hírt hozza, hogy a püspöki palotáig akarják kiüríteni… Amikor délfelé a portásszobán beszélgettünk, egy városi hivatalnok – Pősch – [Shvoy] Lajosért jött, orosz pk. [parancsnok – a szerk.] akar vele és Kerekessel beszélni. Én rádióztam, ¾ 1-kor jött Lajos, szobájába hívott Skorkával és Neményivel, és közölte a látogatást. Orosz pk. fogadta, az asztalon piros terítő, Sztálin képe a falon. Tárgy: „Új Fehérvár” megindulhat, ezt közölte ünnepélyesen. Lajos kérte, hogy ne ürítsék ki a várost, s engedjék a kilakoltatottakat az élelemért. [A] pk. megígérte, hogy beszél telefonon a hadsereg-parancsnoksággal, s ezt előadja. Kérdezte Lajos a helyzetet, s azt felelték, változatlan, s szó nincs a visszamenetelről. Csak stratégiai okok vagy helyzetek kényszeríthetnék a város kiürítésére. (Székesfehérvár)

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 304–305.