A déli órák felé [a] tankok, ágyúk és gyalogság kezd hátrafelé menni a Széchenyi utca felé, hogy onnan Keresztúr vagy Szabadbattyán felé mennek, azt nem lehetett megállapítani. Délután ez mind nagyobb méreteket öltött, sőt 6 óra felé olyan volt, hogy [az] ágyú, tank, lovastrén zárt sorban ment hátra, és előttünk, a kanyarulatnál erős torlódás állt elő… Nyugtalan voltam. Estefelé alábbhagyott a visszaözönlés, sőt később tankok mentek a Felsőváros és a front felé. Munkáról hazajövő asszonyok mesélték, hogy a Széchenyi utcában csak úgy nyüzsögnek az oroszok. Polgárdi – szóbeszéd alapján – ma újra a németek kezére került, akik ott támadtak. Ez talán a nagy eltolódás oka. Holnap fogjuk látni. Nagyon nagy volt egész nap a drukk, de drukkolunk a mai éjjeltől is, tudja a jó ég, mi vár reánk… De talán megsegít a Jóisten, csak már a front menne innen el. (Székesfehérvár)

Perneki Mihály (szerk.). Budapest, Kossuth, 1983. 306–307.