Repülőfőhadnagyot részesítettünk elsősegélyben. Feleségével akart kirepülni az ostromlott területről, a Vérmezőről, amit most futárgépek repülőtérnek használnak. A gép azonban a túlterhelés következtében lezuhant. Teljes erővel tombol a légi harc, új és újabb harci zajokat kell megkülönböztetnünk és megszoknunk. Az iskolánál felszerelt aknavető pukkanós, köhögős rikácsolását hamar felismerjük, de az ágyúk gránát- és bombalövedékei, a küldött és érkező belövések, a légelhárító és gépágyú golyószóróinak különféle hangjai zavarba hoznak. Kérdezzük is a mechanikában jártasabb és tehetségesebb férfiakat: ez a mi lövésünk volt-e? Mire megszületik még a bombazáporban is a szellemi embert annyira jellemző humor: „A mienk az, kedves nővér, akár adjuk, akár kapjuk.” (Buda, Krisztinaváros)