Az év utolsó napja elérkezett. A nap nyugodni tér, éppen úgy, mint máskor. Az esti homály földre teríti sötét köpönyegét, éppen úgy, mint máskor. Az óra üt és tovább jár, a percmutatója minden érzék nélkül üti a perceket, negyedeket, órákat, éppen úgy, mint máskor. A harangok szava éppen oly búgással száll végig a város felett, ki a nagy pusztaságok felé, mint máskor. És mégis, mintha a nap nyugvása, az est leszállása, a harangok szava, mintha valamiképpen ma mást jelentene, mint az esztendő többi napján. Az elmúlt esztendőt búcsúztatjuk – mondja a püspök úr. – Igen bizonytalan jövőnek nézünk elébe. (Szombathely, Vas megye)