Már reggel volt egy vitám Magdával. Elképzelheted, hogy nem találtunk paradicsomi állapotokat itt. Közel 50 ember egy lakásban, egy konyhában, egy fürdőszobában! Mindegyik kikaparná a másik szemét, marják egymást, örökké szitkozódnak, mindenki a másikra tol mindent. Ez tény, hogy így van, de ezt se Magda, se én nem tudjuk egypár perc alatt megváltoztatni. Minket eddig még senki se[m] bántott, sőt mint jövevényhez mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Magda ma reggel mégis igen kemény hangon kikelt mindenki ellen, és kijelentette, hogy ha neki bárkivel összeütközése támadna, felhívja az első nyilast, és az majd elintézi. Ezt már nem tudtam szó nélkül hallgatni, és rászóltam, hogy ne ilyen módon nyilvánítsa [ki a] véleményét, jó szóval talán többre menne, és főleg senkit se fenyegessen nyilasokkal, van éppen elég bajunk. (Pest)