10 óra. Nyugodt éjszaka. Olvadás. Köd. Ugyanolyan közepes harcizaj, mint az utolsó két nap – semmiféle változás nem észlelhető, és az kétségbeejtő! Meddig fog ez még tartani?! Úgy látszik, kiéheztetésre van az egész fölépítve. Holnap lesz kerek 42. napja, vagyis 6 hete, hogy itt szenvedünk a föld alatt! Később [egy] német altiszt jár a házban körülnézni – [a] garage falát akarja áttörni, és [a] kapu elé gépfegyverfészket építeni, hogy a védők egyik oldalról átfuthassanak a másikra. Állítólag parancs a Führertől [a] várat és [a] Gellért-hegyet utolsó emberig tartani! Lilivel épp készülődünk, hogy kis burgonyát vigyünk Kissékhez, mikor az udvarra, [a] pinceablakba egy kis foszforgránát esett, s bűzzel, fojtó füsttel égni kezdett. Elment a kedvünk a látogatástól. (Budai Vár)