Média anno...

Se internet, se tévé: „megírta az újság” vagy „bemondta a rádió”, hogy mit gondoljon a világról az ember. A „szabad nép” mindennapjai előbb a háború, majd a „felszabadulás” terrorja árnyékában korabeli újságok hangzatos címekkel megjelent cikkeiben, amelyekben a szabadság a szolgaság szinonimája vált. Valóság – offline.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 28. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

1945\ márciusának végén indult meg a háború „utolsó menete” a magyar területeken. A Vörös Hadsereg elfoglalta Győrt és Komáromot, az utóbbi város Duna-hídját a visszavonuló németek március 28-án felrobbantották. Másnap, miközben keletebbre már megkezdték a földosztás végrehajtását, a szovjetek bevették Zalaegerszeget és Szombathelyet, ezzel egy időben áttörték a német védelmi rendszert, a Margit-vonalat, és ekkor menekült el Szálasi Ferenc társaival együtt Dél-Németországba. Az események megszámlálhatatlan szálon futottak ebben a hónapban: egyes városok még német megszállás alatt álltak, onnan 200 kilométerre azonban már egy új rendszer alapjait fektették le.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 28. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

A Tiszántúli Népszava 1945. márciusi cikkében egy debreceni véradóközpont életébe nyerhetünk betekintést: a szerző maga is átesett a procedúrán, miközben figyelte az ott megjelent embereket. A központban főként nők foglaltak helyet, nem meglepő ez annak tükrében, hogy férfi hozzátartozóik ekkor még feltehetőleg a háború résztvevői. A leadott vérért cserébe utalványokat, pénzt adtak, amelyet élelmiszerre lehetett beváltani. A hálás magyar nép inkább a túléléséért adta vérét, mintsem a Vörös Hadsereg „felszabadító” tevékenységéért.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 28. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

Szemfüles cikkírónk nem csupán örömének adott hangot e cikkben, hogy újra működik a debreceni kölcsönkönyvtár, hanem kritikát is megfogalmazott a könyvekkel és a könyvtár igazgatójával szemben. Nagy bánatára a katalógusban még a rendszer és a politikai helyzet változása után is megtalálhatóak voltak azok a könyvek, amelyek az 1920-as években születtek, és nem éppen a Szovjetunió dicsőítését tűzték ki célul. Mivel ez a bírálat a sajtó hasábjain is megjelent, könnyen elképzelhető, hogy Békési Imre könyvtárvezetőre a „fűszerszakma”, „bűnös” könyveire pedig a bezúzás várt.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 29. csütörtök

Szerző: Ismeretlen szerző

Az országszerte szaporodó népbíróságokat azért állították fel 1945-ben, hogy a háborús bűnösök ítélőszék elé kerüljenek. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány már az előző év őszén vállalta, hogy megkezdi a háborús bűnösök ügyeinek vizsgálatát, amit 1945-ben rendeletben is megerősített. E feladat vállalásának két esetét olvashatjuk a Tiszántúli Népszava március 28-i számában.

Népszava

Megjelenés: 1945. szeptember 2. vasárnap

Szerző: Ismeretlen szerző

Miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, megkezdődött az ország helyreállítása. A romok eltakarítása, a holttestek eltemetése, valamint a közlekedés és az élelmiszerellátás helyreállítása után a mindennapi élet is kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba. Sorra nyitották meg ajtóikat a kávéházak, amelyek még az ostrom előtti utolsó napokban is működtek. Panaszok érkeztek azonban, hogy a kávéház vendégei között feketézők és bűnözők is vannak, a kávéházak talpra állása ugyanis sokak szerint csak miattuk lehetett ilyen gyors és látványos. Ebben a hangulatban indult meg a politikai rendőrség razziája a kávéházakban és eszpresszókban az év őszén.

Népszava

Megjelenés: 1945. augusztus 3. péntek

Szerző: S. G.

1945 nyarán az újjáépítésnek köszönhetően a kulturális intézmények működése is lassan új életre kapott. A dramaturgok visszatértek dolgozószobájukba, a színészek ismét meghódíthatták a közönség szívét. Az itt látható rovatból muszáj kiemelnünk Csortos Gyula temetésének hírét. Személyét mindenki ismerte a két világháború között, hiszen a legkedveltebb színészek közé tartozott. Szinte az összes színházat megjárta, sőt játékfilmekben is játszott. A világháború alatt budapesti ismerőseinél keresett menedéket. Cukorbetegsége egyre súlyosbodott, lábán keletkezett sebe nem gyógyult, üszkösödni kezdett, mindenki Hyppolitja végül sok szenvedés közepette hunyt el.

Népszava

Megjelenés: 1945. augusztus 3. péntek

Szerző: Ismeretlen szerző

Van, ami sohasem változik. A sportélet a háború után ugyanolyan fontos szerepet játszott az emberek életében, mint az előtt vagy akár manapság. 1945 nyarán azonban egy nem lényegtelen, politikai színezetű behatás is megfigyelhető volt a sporthírek között. Az alábbi cikkben említést tettek egy javaslatról, amely többek között a Budapesti Budai Torna Egylet „fasiszta” sportolóira és sportvezetőire vonatkozik. Emellett érdemes még megnézni, kik viselték 1945-ben a válogatott mezét.

Népszava

Megjelenés: 1945. augusztus 5. vasárnap

Szerző: Ismeretlen szerző

Rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük a színházaknak a háború után, ha biztosítani akarták sikeres működésüket. A pengő 1945-ben gyorsan vesztett értékéből, így lassan zűrzavar kezdett eluralkodni az országban. A Népszava cikkéből jól látható, hogy milyen árnövekedésekkel kellett szembenézniük a lakosoknak. A rovatban olvashatunk még az 1945 nyarán elhunyt Csortos Gyula színész temetéséről is. Halála pótolhatatlan veszteség volt a színházi világnak, utolsó útjára óriási tömeg kísérte.

Népszava

Megjelenés: 1945. augusztus 5. vasárnap

Szerző: Ismeretlen szerző

A Magyar Parasztszövetség a háború alatt, 1941-ben alakult érdekvédelmi tömörülés volt. A pártok közül a Független Kisgazdapárttal ápolta a legszorosabb kapcsolatot, létét ugyanis többek között Nagy Ferenc későbbi miniszterelnöknek köszönhette. Hatalmi okokból kifolyólag a szervezetet a Magyar Kommunista Párt mellett a Szociáldemokrata Párt sem támogatta. E politikai közhangulat a Népszava cikkéből is érzékelhető. A parasztszövetséget végül csak a negyvenes évek végén sikerült két vállra fektetni.

Népszava

Megjelenés: 1945. augusztus 7. kedd

Szerző: Ismeretlen szerző

A honlapunkon a Galéria fül alatt több képet is összegyűjtöttünk a Budapest ostromakor megsemmisült hidakról. Érdekes, hogy kezdetben a napfürdőzők vették birtokukba a romokat (Lásd: itt). A Népszava cikke megtévesztő lehet, ugyanis a címben olvasható hidak még nem teljes értékű építmények voltak, hanem csupán szükséghidak. Építésüknek célja ekkor abban állt, hogy ideiglenesen helyettesítsék a Margit hidat; a Horthy Miklós, későbbi Petőfi hidat; a Ferenc József, későbbi Szabadság hidat; a Lánchidat és az Erzsébet hidat.