Az országszerte szaporodó népbíróságokat azért állították fel 1945-ben, hogy a háborús bűnösök ítélőszék elé kerüljenek. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány már az előző év őszén vállalta, hogy megkezdi a háborús bűnösök ügyeinek vizsgálatát, amit 1945-ben rendeletben is megerősített. E feladat vállalásának két esetét olvashatjuk a Tiszántúli Népszava március 28-i számában.

Miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, megkezdődött az ország helyreállítása. A romok eltakarítása, a holttestek eltemetése, valamint a közlekedés és az élelmiszerellátás helyreállítása után a mindennapi élet is kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba. Sorra nyitották meg ajtóikat a kávéházak, amelyek még az ostrom előtti utolsó napokban is működtek. Panaszok érkeztek azonban, hogy a kávéház vendégei között feketézők és bűnözők is vannak, a kávéházak talpra állása ugyanis sokak szerint csak miattuk lehetett ilyen gyors és látványos. Ebben a hangulatban indult meg a politikai rendőrség razziája a kávéházakban és eszpresszókban az év őszén.

1945 nyarán az újjáépítésnek köszönhetően a kulturális intézmények működése is lassan új életre kapott. A dramaturgok visszatértek dolgozószobájukba, a színészek ismét meghódíthatták a közönség szívét. Az itt látható rovatból muszáj kiemelnünk Csortos Gyula temetésének hírét. Személyét mindenki ismerte a két világháború között, hiszen a legkedveltebb színészek közé tartozott. Szinte az összes színházat megjárta, sőt játékfilmekben is játszott. A világháború alatt budapesti ismerőseinél keresett menedéket. Cukorbetegsége egyre súlyosbodott, lábán keletkezett sebe nem gyógyult, üszkösödni kezdett, mindenki Hyppolitja végül sok szenvedés közepette hunyt el.

Van, ami sohasem változik. A sportélet a háború után ugyanolyan fontos szerepet játszott az emberek életében, mint az előtt vagy akár manapság. 1945 nyarán azonban egy nem lényegtelen, politikai színezetű behatás is megfigyelhető volt a sporthírek között. Az alábbi cikkben említést tettek egy javaslatról, amely többek között a Budapesti Budai Torna Egylet „fasiszta” sportolóira és sportvezetőire vonatkozik. Emellett érdemes még megnézni, kik viselték 1945-ben a válogatott mezét.

Rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük a színházaknak a háború után, ha biztosítani akarták sikeres működésüket. A pengő 1945-ben gyorsan vesztett értékéből, így lassan zűrzavar kezdett eluralkodni az országban. A Népszava cikkéből jól látható, hogy milyen árnövekedésekkel kellett szembenézniük a lakosoknak. A rovatban olvashatunk még az 1945 nyarán elhunyt Csortos Gyula színész temetéséről is. Halála pótolhatatlan veszteség volt a színházi világnak, utolsó útjára óriási tömeg kísérte.

A Magyar Parasztszövetség a háború alatt, 1941-ben alakult érdekvédelmi tömörülés volt. A pártok közül a Független Kisgazdapárttal ápolta a legszorosabb kapcsolatot, létét ugyanis többek között Nagy Ferenc későbbi miniszterelnöknek köszönhette. Hatalmi okokból kifolyólag a szervezetet a Magyar Kommunista Párt mellett a Szociáldemokrata Párt sem támogatta. E politikai közhangulat a Népszava cikkéből is érzékelhető. A parasztszövetséget végül csak a negyvenes évek végén sikerült két vállra fektetni.

A honlapunkon a Galéria fül alatt több képet is összegyűjtöttünk a Budapest ostromakor megsemmisült hidakról. Érdekes, hogy kezdetben a napfürdőzők vették birtokukba a romokat (Lásd: itt). A Népszava cikke megtévesztő lehet, ugyanis a címben olvasható hidak még nem teljes értékű építmények voltak, hanem csupán szükséghidak. Építésüknek célja ekkor abban állt, hogy ideiglenesen helyettesítsék a Margit hidat; a Horthy Miklós, későbbi Petőfi hidat; a Ferenc József, későbbi Szabadság hidat; a Lánchidat és az Erzsébet hidat.

A mai fiatalság körében ismeretlen lehet a Beszkárt név. A kifejezés az 1920-as évek elején alapított Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságot jelöli, a jelenlegi BKV Zrt. elődjét. A következő cikk szerint ennek elnökévé nevezték ki Millok Sándor korábbi országgyűlési képviselőt, újságírót. 1945 júniusában a szakszervezetek képviseletében lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, majd egy hónapra rá miniszterelnökségi államtitkári címet kapott. Millok Sándor kapcsán érdemes megemlíteni, hogy már 1919-ben tagja volt a Tanácsköztársaságot kikiáltó szociáldemokrata pártnak, majd 1944. március 19-ét követően a németek elfogták, és Mauthausenbe szállították.

1945 augusztusa meghatározó volt Európa jövője szempontjából, ekkor fejeződött be ugyanis a szövetséges nagyhatalmak által összehívott potsdami konferencia. A gyűlésen felosztották a háború utáni megszállási övezeteket, meghúzták Lengyelország új határait, és érintették a diplomáciai kapcsolatok rendezését is. Utóbbi során jött szóba Finnország és Románia mellett Magyarország is. Ezen a konferencián született döntés továbbá a svábok kitelepítéséről, ami hazánkat is érintette.

A minisztertanács 1945 után az államigazgatás legfelsőbb szerve volt. A következő írásból világossá válik, hogy milyen jogkörrel rendelkezett, és milyen feladatokat látott el. Mint ahogy a címből is kiderül, ez az intézmény hozott határozatot kormánybiztos kinevezéséről a németlakta területeken. Emellett ennek az intézménynek az ülésén terjesztette be az év végén Nagy Imre belügyminiszter a sváb kitelepítésről szóló alaprendeletet is.