1945\ márciusának végén indult meg a háború „utolsó menete” a magyar területeken. A Vörös Hadsereg elfoglalta Győrt és Komáromot, az utóbbi város Duna-hídját a visszavonuló németek március 28-án felrobbantották. Másnap, miközben keletebbre már megkezdték a földosztás végrehajtását, a szovjetek bevették Zalaegerszeget és Szombathelyet, ezzel egy időben áttörték a német védelmi rendszert, a Margit-vonalat, és ekkor menekült el Szálasi Ferenc társaival együtt Dél-Németországba. Az események megszámlálhatatlan szálon futottak ebben a hónapban: egyes városok még német megszállás alatt álltak, onnan 200 kilométerre azonban már egy új rendszer alapjait fektették le.

Visszafojtott lélegzettel lessük a híreket, amelyek a keleti és a nyugati front gyorsan pergő eseményeiről számolnak be. A jaltai konferencia szövetséges katonai szakértői menetrendszerűen megállapították a háború következő hónapjainak eseményeit, amelyeknek számításaiba nem csúszik be hiba. Keleten a Vörös Hadsereg, nyugaton a szövetségesek legyőzhetetlen hadereje indul végső rohamra a csapdájába[n] patkány módjára csapkodó és tehetetlenül vergődő hitlerizmus megrokkant háborús gépezete ellen. A mi szempontunkból azért is rendkívül fontos az offenzíva, amely egy időben gázolja le Hitler szétzilált armadáját a Dunántúlon és a Rajnánál, mert a harc magyar földön a nemzet szabadságáért is folyik.

Tolbuhin marsall és Malinovszki[j] marsall győzelmei nyomán egymás után szabadulnak fel a Dunántúl magyar városai, termékeny vidékei, színmagyar falvai. A Dunántúl megkínzott, sokat szenvedett népe boldog örömmel üdvözli a felszabadítást és a szabadságot hozó szovjet csapatokat. De nemcsak a Dunántúl, hanem az egész ország hálatelt szívvel gondol a Vörös Hadseregre, amelynek elsöprő rohama a nyugati végeket is megtisztítja a fasizmus rabló hordáitól, és utat nyit a békés munka megindítása felé. Ha a Dunántúl is bekapcsolódhat az újjáépítés munkájába, nagy lendületet vesz az a politika, amely a gazdasági és társadalmi megújhodás jegyében építi fel a népi Magyarországot.

Malinovszki[j] marsall felszabadította Esztergomot, a prímási várost. Fehérvárt, Veszprémet, Pápát Tolbuhin marsall serege adta vissza a magyarságnak, és remélhetőleg napokon belül az egész Dunántúl visszatérhet az anyaországhoz.

A Vörös Hadseregnek ez a ragyogó fegyverténye a hálán túl kötelezi a nemzetet arra is, hogy a legrövidebb időn belül most már valóban harcba induljanak az első magyar zászlóaljak az ország gyilkosai, a fasiszta bérencek ellen. A nemzet becsülete követeli meg, hogy magyar katonák is harcoljanak a magyar föld szabadságáért. Gyorsítsuk meg a hadsereg megszervezését, és türelmetlenül követeljük minden fórumon a demokratikus hadsereg első alakulatainak felszerelését és útnak indulását. Be kell bizonyítanunk a világ előtt, hogy elesettségünkben, tragikus helyzetünkben is legdrágább kincsünknek a szabadságunkat tartjuk, és nem riadunk vissza semmiféle áldozattól, amikor arról van szó, hogy tettekkel bizonyítsuk be készségünket: harcolni akarunk és fogunk a szabadságunkat elrabló és hazánkat végveszélybe sodró fasiszta kalandorok ellen.

Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Pápa kötelez bennünket: kötelez a szabadságharcban való lelkes részvételre. Az új hadsereg katonái átérzik ezt a kötelességüket, és az egyik nagy katonai tábor legénysége éppen a napokban menesztett küldöttséget Debrecenbe, kérve az illetékes katonai hatóságokat, hogy lássák el őket fegyverrel, és minél előbb indítsák alakulataikat a frontra. Felemelő jelenség ez, amelyet nem szabad elhallgatni, ellaposítani. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy katonáink fegyvert kaphassanak, és a Vörös Hadsereg oldalán részt vegyenek a fasizmus elleni döntő rohamban.

Az utolsó menetből nem szabad kimaradnunk, mert ha a reguláris magyar néphadsereg nem harcol Bécs alatt, a világ szabad népei között nem foglalhatjuk el a minket megillető helyet a demokratikus Európában.