Az 1945-ben megalakult politikai rendőrség a kommunista párt ökleként működött egészen 1956-ig. Tagjai a pártból kerültek ki, továbbá mindenkinek be kellett lépnie a pártba, amennyiben a politikai rendőrségben akart dolgozni. Kezdetben párhuzamosan működött mellette a budapesti rendőrség is, amelyet szépen lassan felszámoltak, majd a Politikai Rendészeti Osztállyal egybeolvadt. Feladata nemcsak a fasiszta karhatalom tagjainak felkutatása volt, hanem ellenőrizte – és bíróság elé is citálta – mindazokat, akik a Horthy-rendszerben e területen dolgoztak, vagy éppen a csendőrség szolgálatában álltak.

Erélyesen folyik a budapesti rendőrségnek a fasiszta elemektől való megtisztítása. A tisztogatás során elmozdították mindazokat a rendőrtiszteket, akik a fasiszta rendszer alatt vezető beosztásban működtek. Sokan ezek közül már nem is jelentkeztek az újjászervezett rendőrségen. A jelentkezők közül eddig mintegy harminc rendőrtisztet utasítottak vissza vagy mozdítottak el.

Állását vesztette Hódosy Pál, a Szálasi-rendszer országos főkapitánya, Lassner Zoltán, a belügyminiszteri rendőri főosztály vezetője, akit Szálasi [Ferenc] főkapitánnyá nevezett ki. Elmozdították Nagy Valér helyettes főkapitányt, Schréder Gyulát és még sok magas rangú rendőrtisztet, akik felelősek a nyilas tömeggyilkosságok megtorlatlanul hagyásáért és a rendőrlegénység harcba dobásáért.

Az elbocsátottak között szerepel természetesen Hain Péter, a Sztójay- és Szálasi-kormányok hírhedt rendőrfőnöke, a „magyar Gestapo” vezetője, Petrányi György főkapitány, Buócz György főkapitány, valamint Solymosi János, Szálasi rendőrfőparancsnoka, a zsidókkal történt kegyetlenkedések legfőbb irányítója.

A felsoroltakon és eddig elbocsátottakon kívül még igen sok rendőrségi vezető és alantasabb beosztású tisztviselő elbocsátására kerül sor a tisztogatási akció folyamán. Az elbocsátottak nagy része még Szálasiékkal elmenekült a fővárosból, de azóta számosan kerültek a politikai rendőrség kezébe.