A második világháború alatt több mint 6 millió ember vesztette életét a holokauszt során. Az áldozatoknak nemcsak a koncentrációs táborokban kellett szörnyű atrocitásokat elszenvedniük, hanem már sokkal korábban, lakóhelyükön is. Az alábbi írás kendőzetlenül írja le a budapesti Teleki tér környékén élő nőkkel szemben elkövetett rémtetteket.
Sok cikkben olvashattunk már [a] nyilasok rémtetteiről, de ahogy a nőkkel szemben viselkedtek, az minden képzeletet felülmúl.
A razziázások során nem kímélték még a védett házakat sem, melyekben a nők voltak nagyobb számban. A szerencsétlen nőket, akik között idős asszonyok, kisgyermekek és áldott állapotban lévő, fiatal asszonyok is voltak, gumibottal, puskatussal ütlegelve vitték a Szent István parkba. Hiába jelent meg a svéd követség egyik tisztviselője, hogy megmentse a védlevelükkel ellátott szerencsétlen embereket, még csak annyit sem engedtek meg Szálasi Ferenc bérencei, hogy az áldozatok beszélhessenek vele. Gumibotokkal löktek vissza minden nőt, aki a reménysugarat hozó tisztviselő közelébe akart jutni. Miután a mentési akció nem sikerült, valamennyi nőtől elvették a védlevelet, és szemük láttára tépték össze.
Miután egy kis ízelítőt adtak a szerencsétleneknek kegyetlenkedésükből, továbbkergették őket ütlegelések közepette a Teleki téri női nyilasházba. Akit az úton szökésen kaptak, azt gondolkodás nélkül agyonlőtték.
A női nyilasházban először a pincébe terelték őket, ahol minden értéktárgyukat elszedték, azután ötvenes csoportokban kétszobás lakásokba kerültek, ahol sem világítás, sem fűtés nem volt. A dermesztő hidegben ültek és álltak egész éjjel. Éjjeltájban 5 félmeztelen nőt löktek be hozzájuk, azzal a megjegyzéssel, hogy így járnak azok, akik meg akarnak szökni. Állandó női sikoltásokat, artikulátlan üvöltéseket lehetett hallani az éjszakában. Rövid időközönként megjelentek az őrök ellenőrizni, hogy nem szökött-e meg valaki közülük.
Reggel levezették őket a pincébe, hogy szemtanúk legyenek egy kivégzésnél. Azután emberi mivoltukból kivetkőzött nyilas lányok jelentek meg, akik még a férfiaknál is kegyetlenebbek és vérengzőbbek voltak. Meztelenre vetkőztetve motozták az ott lévő szerencsétlen asszonyokat, miközben ütlegelték meztelen testüket. Eltorzult arccal röhögtek a didergő nőkön a hamisítatlan náci színjáték nézőközönségével, a nyilas férfiakkal együtt. Akinél bármit találtak, azt félreállították, de akinél nem volt semmi, az sem járt jobban, mert a korbácsütések nem kíméltek egyetlen nőt sem, akár kisgyerek vagy hetvenéves nagymama volt.
Másnap azért kínozták őket, mert kitalálták, hogy éjjel fényjeleket adtak le az oroszoknak. Fegyvert kerestek a mindenüktől megfosztott nőknél. Mikor kijelentették, hogy ezért megtizedelik őket, sokan megkísérelték a szökést. De a nyilas banditák fegyvere megakadályozta őket még abban is, hogy a szomszéd lakásba menjenek át.
Pár nap múlva megdöbbentő hír járta végig a házat: másnap reggel vagonírozzák a foglyokat. Mindenki tudta, hogy ez egyenlő a halállal. A nácibérencek még a betegeket sem kímélték, csizmával rugdosták ki őket, és habár a Vöröskereszt közbelépett, már csak hatvan nőt tudott megmenteni. A többi háromezer nőt deportálták…