Az 1945-ben megalakult Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya a háborús bűnösök és segítőik felkutatását az ostrom elvonulása utáni elsődleges feladatának tekintette. Mivel megalakulása óta a Magyar Kommunista Párt legfőbb szerveként működött, a párt érdekében nemcsak a háborús vétkeseket, hanem saját politikai ellenfeleiket is szívesen látta a vádlottak padján. Kérdés tehát, hogy az irattár dokumentumaiban fellelhető tényleges elkövetők és az utólag „bűnössé tett” személyek aránya mennyi is lehetett valójában.

A magyar reakciós-fasiszta kormányzat legjobban kiépített szervezete volt a politikai rendőrség, amely hatalmas költséggel fenntartott besúgószolgálatán keresztül a baloldali mozgalmak minden ténykedését, résztvevőit nyilvántartotta. A német megszállás alatt a hírhedt Hain Péter vezetésével a politikai osztály hűséges kiszolgálója, segítőtársa lett a magyar szabadságtörekvéseket vérbe fojtó Gestapónak.

A Sváb-hegyen tanyázó magyar Gestapo egész irattára hátrahagyásával menekült el a Vörös Hadsereg váratlanul rajtaütő csapatai elől. Az írógépasztalok fiókjaiban még a gépírónők púderes dobozai is ottmaradtak.

Kartotékok, körözőlevelek, fényképek, besúgók és detektívek jelentései kerültek elő Hainék irattárából. Megtalálták többek között [a] Szakasits Árpád ellen kiadott körözőlevelet, amelyre piros ceruzával, hatalmas betűkkel írták fel: Feltétlenül kézre kerítendő! Vastag könyveket találtak a Szociáldemokrata Párt gyűléseit és pártnapjait tartalmazó rendőri és besúgói jelentésekről. 1919 óta összegyűlt jelentések tömege került a demokratikus rendőrség kezére.

Egy „Bizalmas” feliratú füzetben a budapesti szovjet-orosz követség tagjainak 1940-ben készült névsorát találták meg, pontos adatokkal és fényképekkel ellátva. A követtől a követség szakácsnőjéig mindenkit nyilvántartottak, és detektívekkel figyeltettek. Állandóan öt detektív járt az orosz diplomaták nyomában ugyanakkor, amikor a kormánylapon nagyhangú frázisokkal dicsérték a Szovjetuniót.

De nemcsak a politikusok után kémkedtek. A munkásság írói, művészei is szerepeltek a nyilvántartásukban, éppen úgy a Népszava munkatársai, sőt a Népszava-agitációkban résztvevő munkások is.

Érdekesek a „magyar Gestapo” embereinek azok a jelentései is, amelyek beszámolnak a főváros lakosságának hangulatáról. – Az elégedetlenség nő a kiürítés és a behívások miatt – jelentette az egyik detektív a múlt év nyarán. Az utolsó jelentések pedig már szabotázsokról és a munkások által agyonlőtt német katonákról számolnak be.

Az elmenekült és elhurcolt elvtársak feleségét állandóan megfigyelték. Naponként jelentés ment például arról, hogy Mónus Illés felesége kivel beszélt, merre járt, hol vásárolt.

A demokratikus rendőrség kezére került anyagból az is kiderül, hogy ha mindent Budapesten hagytak is Hainék, a kétmillió pengőt kitevő készpénzvagyont mindenesetre elvitték.