Média anno...

Se internet, se tévé: „megírta az újság” vagy „bemondta a rádió”, hogy mit gondoljon a világról az ember. A „szabad nép” mindennapjai előbb a háború, majd a „felszabadulás” terrorja árnyékában korabeli újságok hangzatos címekkel megjelent cikkeiben, amelyekben a szabadság a szolgaság szinonimája vált. Valóság – offline.

Szabad Nép

Megjelenés: 1945. március 30. péntek

Szerző: Ismeretlen szerző

A világháború után félő volt, hogy a rossz higiéniás körülmények között egy fertőző betegség további emberáldozatokat szed. Ezért is volt fontos 1945 tavaszától a – korábban börtönlázként emlegetett – tífusz elleni kötelező védőoltás bevezetése. Aki megpróbált kibújni ez alól, büntetésre számíthatott. Érdekesség, hogy a negyvenes évek végéig a budai Vár alatt lévő sziklakórházban is működött egy laboratórium a betegség elleni szérum gyártására.

Szabad Nép

Megjelenés: 1945. március 31. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Honlapunkon több képet közlünk a szövetséges bombázásokról, amelyek olajfeldolgozó telepeket is érintettek. A „Hírek” rovatban most az ezeket követő újjáépítésbe nyerhetünk betekintést egy propagandacikk jóvoltából. Ezenkívül olvashatunk a budapesti tűzifaellátásról, a felállított védőintézetekről, napközi otthonokról és az 1945 januárjában alapított Nemzeti Segély munkásságáról, amely az átmenetileg szünetelő Magyar Vörös-Kereszt Egyletet helyettesítette.

Szabad Nép

Megjelenés: 1947. február 19. szerda

Szerző: György István

A nemi betegségek, a prostitúció és a lelki nyomor a háború végének rejtett hozadékai voltak. 1947 elején még mindig 35 ezer „titkos prostituáltat” tartottak számon Budapesten. Sokan közülük azért álltak ki már kiskamaszként a körútra, mert csak így kerülhették el az éhhalált, voltak, akiknek gyógyszerre, míg másoknak mozira és selyemharisnyára kellett a pénz. Eleven érvek a méltóságukat vesztett kislányoktól és nőktől, a közegészségügyi szempontokat szem előtt tartó tisztifőorvosé mellett (ez utóbbinak az államrendőrség erkölcsrendészeti osztálya szerzett érvényt). Az évekkel később már tabunak számító témát boncolgató cikk a legvégén olvasható, szovjet módszert éltető, kötelező propagandaszöveg nélkül talán nem is jelenhetett volna meg.

Szabad Nép (képes különszám)

Megjelenés: 1945. február 24. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Az időjárásnak édes mindegy, hogy háború van vagy béke. Ha esik, esik, ha fúj, fúj, ha fagy, fagy. A zord telet lehetetlen elviselni fűtés nélkül. A cikk szerzője talán dermedt ujjakkal jegyezte le a „náci bestiák” okozta káoszt, ezúttal fűtésügyben.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. február 24. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Magyarországon már az 1944-es esztendőben megkezdődött a közigazgatás újjászervezése. Ennek egyik fontos pillére a nemzeti bizottságok megalakítása volt. Szerepük elsősorban a harcok alatt megszűnt belpolitikai adminisztráció helyettesítése volt. A Tiszántúli Népszava cikkében a bizottságok hatáskörének bővítéséről olvashatunk, amely 1945 februárjától a munkabérek rendezésére is kiterjedt.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. február 24. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Magyarország hadszíntérré válását a lakosság mellett a középületek, lakóházak, kulturális épületek is megsínylették. Szerencsésen megmenekült a debreceni kollégiumi könyvtár, amelyet a Tiszántúli Népszava cikke szerint a bevonuló szovjet katonáknak köszönhetően nem fosztottak ki a német csapatok. A tudományos könyvtárban máig számtalan pótolhatatlan kódex, térkép, kézirat található, ezek értéke felbecsülhetetlen.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. február 27. kedd

Szerző: Ismeretlen szerző

A háború a társadalom minden rétegét érzékenyen érintette: a gazdag arisztokratától a szegény utcaseprőig. A romok eltakarításában a hazai városok minden polgára részt vett, Debrecenben az alulfizetett utcaseprőknek különösen sok dolguk akadt. A következő cikkben az ő kéréseiket olvashatjuk.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. február 28. szerda

Szerző: Ismeretlen szerző

1945. február 13-án Budapest elesett, a Vörös Hadsereg bevonulhatott a fővárosba. A lakosságnak a második világháború egyik leghevesebb városostroma után továbbra is szembe kellett néznie a nélkülözéssel. Budapesten súlyos helyzet uralkodott, a sebesült, éhező, fázó lakosságot szervezett úton kellett ellátnia a debreceni kormánynak, amelynek nyugat felé indított, élelmiszerrel megrakott vonatszerelvényei a visszajelzések szerint nem érkeztek meg maradéktalanul.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 1. csütörtök

Szerző: Bárdi

A svábok, vagyis a magyarországi németek a második világháború után nemkívánatos népcsoportnak számítottak az országban, szovjet nyomásra 1946 és 1948 között sor került a kitelepítésükre. Hogy miért? Az ok egyszerű volt: német anyanyelvük miatt a náci németek, valamint a nyilasok közé sorolták őket, így gyakran szerepeltek olyan propagandacikkben, mint amelyet alább olvashatunk.

Tiszántúli Népszava

Megjelenés: 1945. március 3. szombat

Szerző: Ismeretlen szerző

Nagykáta neve a második világháború idején sokak számára egyet jelentett a háború borzalmaival – számos munkaszolgálatos meghurcolása, halála köthető a településhez. Az ebben a faluban működő tábornak volt a vezetője, „főhóhérja” Murai (Metzl) Lipót, akinek kegyetlenségéről 1945 tavaszán több cikk is beszámolt. Nagykátán raboskodott többek között Örkény István, és innen indult munkaszolgálatosként a halálba Rejtő Jenő is. Murait később kötél általi halálra ítélték, és kivégezték.