Mónus Illés szociáldemokrata politikus-újságírót a vádlottak padjára ültetett Weinhardt Géza egykori nyilas kerítette kézre, rajta azonban nem a nép, hanem a bíróság és a baloldal vett revánsot. Az idilli Markó utcai képet festő cikk írója gondosan ügyelt az ekkori, „kommunista” szóhasználatra, a szemináriumok propagálására, és arra, hogy írásából egy szabad, bűnösöktől mentes Magyarország képe bontakozhasson ki előttünk. Idővel azonban minden rendszer megteremti a maga bűnöseit és a „demokrácia élharcosait”.

A Népszava 1945. augusztus 2-i számának hasábjain egy volt csendőr kihallgatását olvashatjuk. A kommunista párt a háború után feladatának tekintette, hogy minden, a Horthy-korszakból felkutatható csendőrt bíróság elé és vád alá helyezzen, függetlenül attól, hogy bűnös volt-e az illető. A történet főszereplője Juhász Antal csendőrnyomozó, akit két nappal később több rendbeli gyilkosságért állítottak bíróság elé. Vallatási módszerei kísértetiesen hasonlítottak a későbbi, kommunista stílushoz.

A világháború időszakában született nemzetközi egyezmények egy része közvetlenül nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozott Magyarországgal. A potsdami konferencia 1945. július 17.–augusztus 2. között zajlott, ezt megelőzően már a teheráni egyezmény (1943. november 28.–december 1.) és a jaltai értekezlet (1945. február 4–11.) is előrevetítette a háború utáni rendezést. Legfőképpen Sztálin és Churchill moszkvai találkozója (1944. október 9–18.) szabta meg Magyarország további sorsát: így került hazánk a Szovjetunió politikai befolyási övezetébe.

A villámhírekben a külföldi események, diplomáciai lépések pár soros leírásait olvashatjuk. A külföldi lépések is követik a már Magyarországon megismert sémát: mielőbbi választások, fasiszta bűnösök felderítése és bíróság elé állítása, diplomácia tanácskozások mihamarabbi lebonyolítása.

**A „nagykátai hóhérról” a honlapon már több, a Népszava hasábjain megjelent cikket közöltünk. Perét a Budapesti Népbíróságon tartották, a tárgyalást Major Ákos bíró, Major Tamás színész-rendező testvére vezette. A háborús és népellenes bűnök miatt felelősségre vont Murai Lipótot 1945 áprilisában másodfokon is halálra ítélték, és május 1-jén kivégezték. Egyes társai ellen már 1945 februárjában levezették a vizsgálatot, kötél általi kivégzésükre az Oktogonon került sor.

A Széchenyi fürdőt, Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumát sokan a mai napig Szecskaként emlegetik. A medencék forrásait Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a magyarországi artézi kutak feltárásának megteremtője fúratta ki. Érdekesség, hogy az 1926-ban kiírt fürdőbővítés pályázatát egy bizonyos ifj. Francsek Imre építész nyerte meg, aki később egy szovjet Gulág-táborban halt meg. A Széchenyi fürdő Budapest ostromakor kisebb sérüléseket szenvedett, de a kút szerencsére sértetlen maradt. Ennek köszönhetően a népfürdőt már januárban használatba vehették a bevonuló szovjet katonák. Az 1945-ös újjáépítést követően pedig már bárki élvezhette a Szecska nyújtotta lehetőségeket.

A Szabad Nép a Magyar Kommunista Párt központi lapja volt. Első száma a második világháború idején, 1942. február 1-jén illegálisan jelent meg. A negyedik szám kiadását követően, 1942 májusában a rendőrség felkutatta a nyomdát, és bezáratta. Hosszú szünet után, 1944 szeptemberében – nehéz körülmények között – újra megkezdte működését, ám decemberben, két hónappal a Szálasi-féle hatalomátvételt követően újra megszüntették. A Budapest „felszabadítása” után, 1945. március 25-től újjáéledő lap hűen szolgálta előbb a Magyar Kommunista Pártot, majd – a Szociáldemokrata Párt beolvasztása után – a Magyar Dolgozók Pártját.

A következő propagandacikk a magyar hadifoglyok hazaszállításáról, illetve a Szovjetunió fogolytáboraiban töltött életéről szól. Az elfogott katonák a Gupvi (Hadifogoly- és Internálótáborok Parancsnoksága) által fenntartott táborokba kerültek. Ezek a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) alá tartoztak. A cikkben felvázolt „felhőtlen” állapot javarészt erősen túlzó volt.

A Szovjetunió legfőbb napilapja a Pravda volt, amely teljes mértékben a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányítása alatt állt. Budapest eleste után a lap haditudósítói a Vörös Hadsereg dunántúli előretörését is figyelemmel követték. A szovjet katonaság 1944 decemberében sikeresen átjutott a Margit-vonal keleti részén, amely ekkor a német védelem egyik legfőbb szakasza volt. Kiépítése még hónapokkal a front érkezése előtt, 1944 őszén elkezdődött. Ám hiába rendelkezett aknamezővel, betonerődökkel és műszaki zárral, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Végül a Vörös Hadsereg a Balaton északi részén az Olga-, valamint a Zsuzsanna-állást is áttörte, és elérte Győr városát.

Az „igazságszolgáltatás” meghatározott keretei 1945 után nagy mértékben lazultak. Mit értünk keretek alatt? A bíróság működésének szabályzatát, amely fontos kritériumokon alapult. A rovat első cikkéből kiderül, hogy a későbbi bíróknak nem volt szükségük jogi végzettségre, alkalmazásuknak csupán egyetlen lényeges feltétele akadt: a rendszer kiszolgálása. Érdekes, hogy a propagandacikkben milyen körülírással igyekeztek ezt a törvénytelen lépést legitimálni.