A háborús bűnösök felelősségre vonása 1945. január–februárban kezdődött meg. Fülöp Imre nyilas párttag perének tárgyalását Szegeden folytatták le, halálbüntetést kapott. Fülöpöt kínzással, sikkasztással és a részére kiutalt lakás berendezésének eladásával vádolták meg.

Fülöp Imre, a pesti nyilasház gondnoka a főváros felszabadulása után Szegedre menekült. A szegedi rendőrség elfogta Fülöpöt, és kihallgatása után ügyét a népbíróság elé utalta.

Fülöp a múlt év decemberében lépett be a „nyilas légióba”. Itt az egyik nyilasház őrzését bízták rá. December 31-ig volt a lipótvárosi nyilasház őre és gondnoka. Részt vett a nyilasházba hurcolt asszonyok és férfiak kínzásában. December 29-én két nyilastársának segítségével a Duna-parton három férfit agyonlőtt.

A gyilkosságokon kívül sikkasztás[sal is meg]vád[olták], mert a részére kiutalt lakás berendezését eladta.

A népbírósági tárgyaláson Fülöp tagadta, hogy a kivégzésekben részt vett volna. Az elnök egyik kérdésére azonban elszólta magát. Kijelentette, hogy nem négy, hanem három embert vitt ki a Duna-partra.

A népbíróság ítéletében háborús bűnösnek mondta ki Fülöpöt, és ezért halálra ítélte.