Miként lehet úgy leírni egy ember reggeltől estig tartó napját, hogy közben minden egyes momentum a Szovjetunió felé kimutatandó hálától csorduljon túl? Lévai Béla, az Új Szó munkatársa 1945 júniusában bemutatta.

Az Új Szó cikke a társadalomban aktívan tevékenykedő fasiszták elleni harcra szólított fel, akik akadályozták az igazságszolgáltatást a háborús bűnösökkel szemben.

Írásában K. Vasziljev az újjáépítés önerőből, de szovjet segítséggel történő megvalósítását szorgalmazta. Mindazokat, akik ezt nem tartották kivitelezhetőnek, reakciósnak bélyegezte, s felszólított a harcra ellenük.

Propagandaízű és a Szovjetunióról való általános ismereteink fényében megmosolyogtatóan túlzó, paradicsomi állapotokat bemutató cikket írt az Új Szó párosa arról, hogy három magyar munkavállaló szerint szovjet kollégáik hogyan és milyen körülmények között dolgoznak, valamint mekkora megbecsülésnek örvendenek hazájukban. A véleményeket közlő részeket követő megjegyzések még idillibb helyzetről számolnak be a keleti „Kánaánban”.

Az Új Szó cikke arról értekezik, hogy a Szovjetunió a szabadságot hozta el Magyarországnak, és hazánk a szabad világban csak „igazi demokráciával” vívhatja ki az őt megillető helyet.

Az 1945. június 15-én aláírt szovjet–magyar jóvátételi egyezmény értelmében Magyarországnak 1951. januárig 200 millió dollár értékben kellett árut szállítania keleti szomszédjának. Mindezt úgy, hogy a háborús károk a magyar nemzeti vagyon közel 40 százalékával voltak egyenértékűek, továbbá a megszálló Vörös Hadsereg ellátását, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyéb költéseit is fizetni kellett. Nem beszélve arról, hogy Budapestnek más győztes országok felé is voltak kötelezettségei.

A cikk arról számolt be, hogy a szövetséges haderő őrizetbe vette Imrédy Bélát, akit a szerző fasiszta ügynöknek nevezett. Fjedorov Nyikoláj az Új Szóban megjelent szemléjében biztosra vette, hogy minden, az egykori miniszterelnökhöz hasonló háborús bűnös népbíróság elé fog kerülni.

Híradás arról, hogy a Vörös Hadsereg nagy mennyiségű – részben Magyarországról begyűjtött – élelmiszert bocsátott Budapest rendelkezésére, amelynek ellenértékét a magyar hatóságoknak később kell visszatéríteniük.

A tudósítás szerint a helyi lakosság „szabad akaratából”, valamint „a szovjet és csehszlovák kormányok között, a hagyományos barátság szellemében lefolyt tárgyalások alapján” Kárpátalja Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz került.

„Rengeteg időt fecsérelnek el. Pedig a bizonyítékok ott vannak a városok utcáin, a már lefolytatott perek irataiban” – panaszkodott a magyarországi igazságszolgáltatás lassúsága miatt az Új Szó publicistája, aki a moszkvai rádióban is felolvasott cikkében a háborús bűnösök mielőbbi megbüntetését sürgette.