Az alábbi propagandacikk a bírósági tárgyalás elmaradását a Magyar Kommunista Párt egyik riválisa, a Polgári Demokrata Párt lejáratására használta fel.

Kassai Géza 1945. júliusi újságcikkében – az azt megelőző hónapok Új Szóban megjelent írásaihoz hasonlóan – sürgette az 1945 előtti berendezkedés híveinek kiszorítását a közéletből, őket egységesen „reakciósnak” megbélyegezve.

Az „igazságszolgáltatás” 1945-től kezdve megváltozott keretek között működött. A kommunista propaganda azonban a népbíróságok fokozott munkatempóját lassúnak ítélte, amit a „reakció” számlájára írt.

„Hadifogoly-hozzátartozók az Új Szóban két-háromsoros üzenetet küldhetnek a Szovjetunióban hadifogságban lévő rokonaiknak. Az üzenetek közlése természetesen díjtalan. Néhány hét múlva közölni kezdjük a Szovjetunió hadifogolytáboraiban lévő magyar hadifoglyok üzeneteit is” – volt olvasható a folyóirat hasábjain 1945. július 7-én.

A háború végeztével megkezdődött a háborús bűnösök felelősségre vonása. A népbírósági eljárásokat azonban sokan nem tartották elég gyorsnak.

B. Rabocsij írásában visszautalt az Új Szó korábbi cikkére, amelyben a fasiszta nyomdatermékek beszolgáltatását követelte, majd néhány példán keresztül bemutatta, hogy az intézkedések mennyire nem voltak hatékonyak, egyúttal reményét fejezte ki, hogy a politikai rendőrség fellépése változtatni fog a helyzeten.

A magyarországi háború végével megkezdődött a hadifoglyok hazatérése. A szovjetbarát sajtónak természetesen ez is lehetőséget teremtett arra, hogy a Vörös Hadsereget és a magyar hadifoglyokat „kifogástalan, emberséges bánásmódban és ellátásban” részesítő Szovjetuniót dicsérje.

**Az Új Szó 1945. július 7-i felhívásában tette közzé, hogy a hozzátartozók rövid üzeneteket küldhetnek a szovjet hadifogságban lévő rokonaiknak. Egy héttel később már a harmadik közlemény jelent meg, amelyben a nevek után tömör, de annál mélyebb mondanivalójú értesítéseket olvashatunk az aggódó, szeretteiktől életjelet váró családtagoktól.

Budapest lakosságának komoly élelmiszer-ellátási nehézségekkel kellett szembenéznie 1945-ben. A jegyrendszerre vonatkozó rendeletek betartatása komoly problémát jelentett, így azok, akik nem rendelkeztek készpénzzel a kenyérjegyeken túl, nehezen jutottak ételhez. Az Új Szó cikke az ő védelmükben íródott, de a Vörös Hadsereg főhadnagyának publikációja egyúttal a kapitalizmust is ostorozza.

1945 nyarán, Magyarországon még számos olyan települést lehetett találni, ahol a helyi vezetőréteg nem cserélődött le a háború végeztével, vagyis ugyanazok az emberek döntöttek az adott falu és annak lakói sorsáról, akik a nyilas uralom hónapjaiban is a tűz közelében voltak. Az Új Szó cikke példaként Apostag és Szalkszentmárton településeket hozta fel, és a vidéki „intelligencia” szellemi irányítóinak mielőbbi lecserélését sürgette.