A Szabad Nép a Magyar Kommunista Párt központi lapja volt. Első száma a második világháború idején, 1942. február 1-jén illegálisan jelent meg. A negyedik szám kiadását követően, 1942 májusában a rendőrség felkutatta a nyomdát, és bezáratta. Hosszú szünet után, 1944 szeptemberében – nehéz körülmények között – újra megkezdte működését, ám decemberben, két hónappal a Szálasi-féle hatalomátvételt követően újra megszüntették. A Budapest „felszabadítása” után, 1945. március 25-től újjáéledő lap hűen szolgálta előbb a Magyar Kommunista Pártot, majd – a Szociáldemokrata Párt beolvasztása után – a Magyar Dolgozók Pártját.

Harcos útjára

újra elindult a Szabad Nép. Néhány hónappal ezelőtt még a föld alatt nyomták. Szerkesztőit, szedőit, terjesztőit és olvasóit egyaránt a nyilas banditák és Gestapo-kopók falkái üldözték. Azóta fordult egyet a történelem kereke. A rotációs gépek, melyekből most a Magyar Kommunista Párt központi lapja kikerül, néhány napja még dübörögve ontották a földesúri birtok parasztkézre adásáról szóló rendelet sokszázezres példányait. S mire ez az első szám elér a vidékre, Sövényházán Pal[l]avicini őrgróf hitbizományának jó 50.000 holdját már birtokukba vették a jobbágyivadékok, a Wenckheim grófok földjén csak úgy, mint a Kállayak szabolcsi birtokain serényen dolgoznak a földmérők. Mindenütt húzzák az új mezsgyéket, s az új barázdák fekete rovásai egy sötét korszak letűntét, egy másik, szabadabb, biztatóbb születését hirdetik. Mikor a földalatti Szabad Nép utolsó száma napvilágot látott, még fasiszta hordák garázdálkodtak a fővárosban, német katonaság taposta Budapest utcáit. Ma országunk legnagyobb része felszabadult, s az Oderától nyugatra, a Rajnától keletre 500 km sem választja el a dicső Vörös Hadsereget az angolszász erőktől. Küszöbön a náci barbárság összeomlása, s hamarosan elkezdődik a romba dőlt magyar nemzet újjáépítésének nehéz, verejtékes, de hálás feladata.

Ebben az újjáépítésben nagy szerep vár a Szabad Népre és arra a pártra, melynek nevét büszkén viseli homlokán. A Magyar Kommunista Párt központi lapjának nemcsak hűen, pontosan, színesen kell beszámolnia az ország eseményeiről, a világ folyásáról, hanem ezen túlmenően utat kell mutatnia, kezdeményeznie, serkentenie, vezetnie kell a magyarság minden kérdésében. Elsősorban kell harcolnia ott, ahol a nemzet legelesettebb része, a falusi szegénység a földet kapja. Vezetnie kell a fasizmus elleni küzdelmet, amíg gyökeréig ki nem irtjuk a mételyt, mely annyi szerencsétlenségünk kútforrása. Hadat kell üzennie az éhségnek, mely a német rablók, a háború pusztítása nyomán és most saját dermedtségünk miatt is országunkat fenyegeti. Fel kell karolnia a legtöbbet szenvedett és legtöbbet szenvedő magyar népréteg, az ipari munkásság minden kérdését. De ezen túlmenően buzdító szóval kell fordulnia a haladó intelligenciához, a kisiparosok és kiskereskedők tömegeihez. Lelkesedéssel és szeretettel segítse fiatal magyar hadseregünket, közvetítse hozzá az egész nemzet biztatását, várakozását, és támogassa mindenben, ami előmozdítja, hogy fegyverrel is lemossuk a gyalázatot, amit a letűnt reakció népünkre kent.

De legyen a Szabad Nép ugyanakkor a Magyar Kommunista Párt lapja is. Minden sorában ott lüktessen az élettől duzzadó, erejében és céljaiban biztos, országvezető párt friss, egészséges érvelése. Legyen a kommunista mozgalomnak az a kollektív szervezője, amit nagy tanítónk, Lenin követelt a jó pártlaptól. Buzdítsa, ösztökélje a pártját újabb nagy teljesítményekre, dicsérje, ápolja benne a jót, de lépjen fel kíméletlenül, kommunista őszinteséggel és kritikával ott, ahol erre szükség van. Érezze minden híve, minden olvasója, hogy olyan párt lapjával van dolga, melyre joggal büszke nemcsak a dolgozók osztálya, de a magyarság színe-java.

Hirdesse a Szabad Nép a haladó nemzetek fasisztaellenes nemzetközi szolidaritását. Fűzze szorosabbra a kapcsolatot, melyek a hazánkat felszabadító szovjet néphez s nagy vezéréhez, Sztálin marsallhoz, az angol és amerikai demokráciához, Tito Jugoszláviájához és a környező népekhez kötik. Segítse meggyorsítani, hogy nemzetünk újra emelt fővel léphessen vissza a szabad, demokratikus népek körébe. S ezért küzdjön tántoríthatatlanul a magyar nemzeti erők összefogásáért, haladjon együtt elsősorban a Szociáldemokrata Párttal, s egy pillanatra se veszítse szem elől, hogy minél tartósabbak, mélyebbek a kapcsolatok a demokrácia erői között, annál gyorsabb lesz annyit szenvedett hazánk talpra állítása és felemelkedése.

Összefoglalva: legyen a Szabad Nép eleven, tettre kész, szókimondó, buzdító, iránymutató és harcos. Olyan, mint az a párt, melynek szócsöve volt a nyilas dúlás szörnyű napjaiban, s amelynek minden tagja joggal büszke arra, hogy 25 évi kíméletlen elnyomás és üldözés sem tudta kicsavarni kezéből az emberi haladás és szabadság lobogóját.