A következő propagandacikk a magyar hadifoglyok hazaszállításáról, illetve a Szovjetunió fogolytáboraiban töltött életéről szól. Az elfogott katonák a Gupvi (Hadifogoly- és Internálótáborok Parancsnoksága) által fenntartott táborokba kerültek. Ezek a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) alá tartoztak. A cikkben felvázolt „felhőtlen” állapot javarészt erősen túlzó volt.

Alighogy a magyar bizottság aláírta a fegyverszüneti szerződést, máris megindult a Szovjetunióban levő magyar hadifoglyok hazaszállítása. Az első csoport a múlt héten ért a magyar határra. Megható ünnepség keretében fogadták messziről érkezett honfitársainkat. Békés vármegye főispánjának vezetésével az egész környék lakossága kivonult a pályaudvarra, és virággal üdvözölte a hazatérteket. Mindnyájan egészségesek, derűsek, élénk cáfolatai a göbbelsi propagandának, amely azt hitette el az emberekkel, hogy a hadifoglyokat Oroszországban megkínozzák, megölik, vagy legjobb esetben a szibériai ólombányákba deportálják.

Egy fiatal zászlós elmondja, hogy a lehető legjobb bánásmódban részesült, elfogatása után kihallgatták, és megnyugtatták, hogy rövidesen visszatérhet hazájába. Adatainak felvétele után elindították a hátországba, egy fogolytáborba. A fogolytábor élete – mint elmondta – rendes, emberséges körülmények között folyt. Heten-nyolcan aludtak egy szobában, mindenkinek ágya, tiszta párnája és takarója volt. Hetenként tiszta fehérneműt kaptak. A szobákban, az üzemekben és a raktárakban szólt a rádió, hetenként moziba és fürdőbe mehettek. Kultúrelőadásokat tartottak, és aki akart, iskolában tovább művelhette magát. Rákosi Mátyás, Vas Zoltán, dr. Andicsné [Andics Erzsébet – a szerk.] tartottak előadásokat. Elmondta még a zászlós, hogy mindenki, akinek csak a legkisebb reménye is van arra, hogy rokona vagy ismerőse orosz hadifogságba esett, nyugodt lehet az illető sorsa felől. Mindenki hazatér, hogy folytathassák a harcot a hitleri zsarnokság ellen, akár a munka frontján, akár pedig a magyar nemzeti hadseregben, a dicső Vörös Hadsereg oldalán.