Rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük a színházaknak a háború után, ha biztosítani akarták sikeres működésüket. A pengő 1945-ben gyorsan vesztett értékéből, így lassan zűrzavar kezdett eluralkodni az országban. A Népszava cikkéből jól látható, hogy milyen árnövekedésekkel kellett szembenézniük a lakosoknak. A rovatban olvashatunk még az 1945 nyarán elhunyt Csortos Gyula színész temetéséről is. Halála pótolhatatlan veszteség volt a színházi világnak, utolsó útjára óriási tömeg kísérte.

Színigazgatók, színészek és színpadi munkások közös segélykiáltása

A színigazgatók, a színészek és a színpadi munkások szakszervezetei elhatározták, hogy együttes küldöttségben fölkeresik a miniszterelnököt, a kultuszminisztert, a pénzügyminisztert és Budapest polgármesterét, hogy föltárják előttük a budapesti színházak helyzetét.

Megállapították, hogy az eddigi terhek telt házak esetén is 10–30%-kal többet tesznek ki, mint amennyit a színházak egyáltalában bevenni képesek.

A rendőrügyeleti díjat harmincszorosára emelték fel, a házbérrendelet a színházakat az „üzletek” kategóriájába sorozza, és így az eddigi bért 400 százalékkal emeli, a villanyárak szempontjából a kulturális feladatot teljesítő színházakat az eszpresszók kategóriájába utalják, és a legmagasabb tarifát követelik, a félszázalékos vigalmi adót tíz százalékra, az eddig körülbelül másfél százalékos forgalmi adót öt százalékra, a tűzoltósági díjat pedig negyvenszeresére emelték, a Székesfővárosi Hirdető Vállalat a plakátdíjakat 800 százalékkal emelte.

Ezzel szemben a helyárak a múlt évi helyáraknak mindössze ötszöröse. A színházi helyárak messze elmaradtak az általános drágulás mértékétől.

A színházak személyzete, a művészek és a munkások a legáldozatosabb munkát végzik olyan bérek mellett, amelyek megélhetésüket egyáltalán nem biztosítják. Egyáltalán nem közömbös az ország életére az, hogy a színházak ne kényszerüljenek a közönség minden támogatása mellett is a hatóságok valósággal színházellenes magatartása következtében kapuikat rövidesen bezárni.

Csortos Gyula temetése

Szombaton délben temették el nagy részvét mellett a főváros által adományozott díszsírhelyen Csortos Gyulát, a magyar színházi világ nagy halottját. A temetésre felvonult az egész író- és művésztársadalom. Major Tamás elvtárs, a Nemzeti Színház igazgatója búcsúztatta el a ravatalnál a nagy halottat, akit kartársai, tisztelői és a színházlátogató közösség osztatlan részvéte kísért végső nyugvóhelyére.