Miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, megkezdődött az ország helyreállítása. A romok eltakarítása, a holttestek eltemetése, valamint a közlekedés és az élelmiszerellátás helyreállítása után a mindennapi élet is kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba. Sorra nyitották meg ajtóikat a kávéházak, amelyek még az ostrom előtti utolsó napokban is működtek. Panaszok érkeztek azonban, hogy a kávéház vendégei között feketézők és bűnözők is vannak, a kávéházak talpra állása ugyanis sokak szerint csak miattuk lehetett ilyen gyors és látványos. Ebben a hangulatban indult meg a politikai rendőrség razziája a kávéházakban és eszpresszókban az év őszén.

A Budapesti Kávésok Ipartestülete meghívta a fővárosi sajtó képviselőit, hogy beszámoljon a kávéházak eddigi munkájáról. Az ipartestület nevében dr. Strausz Vilmos elnök adott tájékoztatót. Az ostrom előtt – [mint] mondta – 157 kávéház működött Budapesten, ebből 109 most újra megnyílt.

Február közepén, négy héttel az ostrom [pesti] befejezése után az üzletek közül elsőnek a kávésok kezdték egymás után megnyitni üzemeiket. Ezt az úttörő munkát akkor észrevette és honorálta is a közvélemény. Annál elszomorítóbb, hogy ez a közhangulat indokolatlanul egyszerre csak megfordult, és most sorozatos támadások érik a kávéházakat. Ezek lényege az, hogy a kávéházakat síberek [csempészek – a szerk.], feketézők és naplopók töltik meg. Ezzel szemben az igazság, hogy a kávéházak közönségének 90 százaléka étkezni vagy fáradtságos munkája után megpihenni jár oda.

Sok embernek a lakása és irodája még romokban van, vagy elpusztult, azok tehát ennek pótlására is felhasználják a kávéházakat. Így volt ez Budapesten, melyet a kávéházak városának neveztek a múltban is. A kávéházakban foglalkoztatott alkalmazottak száma meghaladja a 12.000 főt, azokon kívül, akiket közvetve alkalmaznak az üzletben. A budapesti kávéházak ez idő szerinti közterhei egynegyedmilliárd pengő körül mozognak. Küldöttségünk legutóbb Vas Zoltán polgármesternél járt, és támogatását kérte a kávéházak ellen megindult támadásokkal szemben. A polgármester hangsúlyozta, hogy a kávéházak hozzátartoznak Budapest képéhez, és nem mindenki feketéző, aki a kávéházakban ül.

Az ipartestület elnöke után Kiss Sándor elvtárs, a vendéglátómunkások szabad szakszervezetének elnöke beszélt. Hangsúlyozta, hogy miként a múltban, most is a sajtóhoz fordulnak támogatásért. Neki köszönhetik, hogy a megalázó borravalórendszer után – nyugati mintára – bevezették a százalékrendszert, és az ostrom utáni első hónapban a sajtó felhívására nyitották meg az üzleteket. Nem tudják pontosan ellenőrizni, kik járnak a kávéházakba, de minden kávéház bizalmija utasítást kapott a szakszervezettől, hogy a felfedezett feketézőket azonnal jelentse fel. Közölte velük, hogy a szakszervezet 250.000 pengőt ajánlott fel a hidak építéséhez és 10.000 pengőt a gáz, víz, villany, Beszkárt [Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság – a szerk.] rohammunkájában részt vett munkások jutalmazására.