1945 nyarán, Magyarországon még számos olyan települést lehetett találni, ahol a helyi vezetőréteg nem cserélődött le a háború végeztével, vagyis ugyanazok az emberek döntöttek az adott falu és annak lakói sorsáról, akik a nyilas uralom hónapjaiban is a tűz közelében voltak. Az Új Szó cikke példaként Apostag és Szalkszentmárton településeket hozta fel, és a vidéki „intelligencia” szellemi irányítóinak mielőbbi lecserélését sürgette.

Az Új Szóban július 5-én megjelent cikk egy Pest megyei község, Dunavecse furcsa „küzdelmét” mutatja be a reakcióval. Ha netán valaki úgy gondolná, hogy ez csak egy kirívó véletlen, és hogy ilyenfajta ügyek máshol nem fordulhatnak elő, téved. E sorok írója ismer számos Pest megyei községet, és beszámolhat arról, hogy mi megy végbe Endre László volt birodalmában. Vegyük például a közvetlenül Dunavecsétől északra fekvő Szalkszentmártont és a tőle délre fekvő Apostagot. Megállapíthatjuk, hogy nemcsak a Dunántúlon van baj, nemcsak a visszaözönlő nyilasokról és reakciósokról kell beszélni – vannak elegen, akik el sem menekültek, és ma is, az igazolások után is nyugodtan helyükön vannak, és „működnek”.

Különböző jellegű, rétegeződésű falvakról van szó. Nagy Lajosnak Apostagról írt szociográfiája mutatja, hogy „Kiskunhalom” bizonyos mértékben tükörképe volt az egész magyar Alföldnek. Ma is, ha nézzük Apostagot és a többi „apostagokat”, összesűrítve látjuk az egész országra jellemző tüneteket.

A környék nem jobb és nem rosszabb, nem szegényebb és nem gazdagabb az átlagosnál; a lakosság magyar vagy elmagyarosodott más nemzetiségű, Volksbundnak nyoma sincs; igaz: Endre László volt az alispán.

Apostag

Említettem, hogy Nagy Lajos írt erről a faluról. Írt róla egy másik Nagy Lajos is, az ottani református lelkész. A Dunamente című hetilapban követte el vadul uszító cikkeit. Semmi baja: működik tovább.

Bakay [Péter] esperes úr is Hitlert dicsőítette. Ő hirdette: „gyermekeinket ugyanolyan szellemben kell nevelni, mint a németek teszik”. Közismert, hogy a németek gyilkolásra nevelték gyermekeiket.

Kürtössy jegyzőt, a községnek az egész járásban rosszhírű vezetőjét állásvesztésre ítélték, holott részese emberek sorozatos megalázásának, értelmi szerzője egész sor internáltatásnak. Egyik legemlékezetesebb „fegyverténye” az volt, hogy 1941 telén a lakosság egy bizonyos részét hóeltakarítási munkára rendelte ki, korra és egészségi állapotra való tekintet nélkül, és 60 éven felüli beteg embereknek sem engedte meg, hogy akár helyettesíttessék magukat, akár pénzzel megváltsák a munkát. Ugyanakkor az egész faluban ezen a 15–20 emberen kívül senki sem takarította a havat. Kedvenc mondása: „Zsidónak semmiféle bizonyítványt nem adok ki.”

A falu kimondottan németbarát, szélsőjobboldali érzelmű. Zathureczky [Béla] nevű orvosát, aki tisztiorvosi vizsgálat ürügyével büntette, internáltatta a lakosság egy részét, még csak megfeddésre sem ítélték.

Hogy is ítélnék: nincs, aki tanúskodnék bárki ellen is. Az egész, hírhedten nyilas faluból összesen négy személyt internáltak, és a rendőrség vezetőjét csak a múlt héten váltották le, mert kiderült, hogy aktív nyilas volt. A pártokba befurakodott nyilasok résen vannak, és megakadályoznak minden akciót.

Szalkszentmárton

A Kiskunság déli végén, ebben a gazdag, magyarlakta faluban sem jobb a helyzet.

Pár adat.

A község rossz szellemét, a hírhedt falusi „intelligencia” szellemi irányítóját, Endre László bizalmasát, a női lövészcsapat és a leányleventék reakciós parancsnokát, a MOVE [Magyar Országos Véderő Egylet – a szerk.] és minden jobboldali szervezet oszlopos tagját – Télesy doktornét, illetve doktornőt – igazolták. Nyugodtan terjeszti, „ami ma van, úgysem maradhat így!” Egyetértünk. Télesyné nagyságos asszony, ez nem maradhat így.

Bévárdy gyógyszerész, a nyilaspárt alelnöke, aki állandóan zöld ingben járt, aki a Sztójay-kormány hivatalba léptekor azonnal patika és gyógyszer nélkül hagyta faluját, és egy pesti, Andrássy úti gyógyszertárat igényelt ki magának, most – mintha mi sem történt volna – hazatért, és nyugodtan működik tovább.

Vincze János és neje a nyilaspárt mecénásai, a propaganda legtevékenyebb irányítói – kutyabajuk.

Kovács Lajos fakereskedő, ismert nyilas, fakereskedés mellett ablakbeveretéssel foglalkozott – igazolva.

Arkai (Ausz) Lajos nyilas elnök – különböző ügyek hamis tanúja – az új honvédség tagja.

Majsai leventeoktató, a leventék parancsnoka, a legszélsőségesebb nácibarátok egyike, aki – a szomszédos községekkel ellentétben – nem akadályozta meg, hogy Németországba hurcolják a leventék egy részét – a községházán dolgozik.

Akció indult a képviselőtestületben, hogy az ismert reakciós, sváb származású főjegyzőt, Pustert visszahozzák a faluba. (Amikor Kálmán szolgabíró állítólag már-már kiengedte volna az internáltakat, akkor Puster kérte további fogvatartásukat.)

Országos viszonylatban ezek nem „jelentős ügyek”. De: az átnevelés, a demokrácia meghonosítása, az új vezetőréteg nevelése a falu dolga is, éspedig nagymértékben. Mit lehet várni a falutól, ha ugyanazok vezetik, nevelik, ugyanazok szellemi hatása érvényesül, ügyeiket ugyanazok intézik, akik egyszer már bebizonyították, hogy az országot csak romlásba tudják vinni.

Az ország érdekei nem ezt kívánják, és úgy tudjuk, a fegyverszüneti feltételek sem ezt írják elő.