B. Rabocsij írásában visszautalt az Új Szó korábbi cikkére, amelyben a fasiszta nyomdatermékek beszolgáltatását követelte, majd néhány példán keresztül bemutatta, hogy az intézkedések mennyire nem voltak hatékonyak, egyúttal reményét fejezte ki, hogy a politikai rendőrség fellépése változtatni fog a helyzeten.
Az Új Szó már régen foglalkozott a még mindig közkézen forgó fasiszta nyomdatermékek ügyével. Rámutattunk arra, hogy 1941 óta évente kb. 1 millióra tehető azoknak a fasiszta irányú nyomdatermékeknek a száma, amelyek napvilágot láttak, és ezzel szemben még ma sincs végleges és teljes listája azoknak a sajtótermékeknek, amelyek ebből a szempontból megsemmisítendők. Kétségtelen, hogy úgy a magyar politikai rendőrség, mint a főváros polgári hatóságai – a polgármesterrel az élen – számos intézkedést tettek, hogy ezt a fertőző tényezőt kikapcsolják az új magyar közéletből.
Részben az intézkedések teljességének hiánya, részben pedig a közönség hanyagsága következtében még ma is csak gyenge eredményt mutathat fel a harc a fasiszta nyomdatermékek ellen. Ha a meglehetősen alacsonyra értékelt évi 1 milliós példányszámot vesszük alapul, akkor is a háború 4 esztendeje alatt legalább 4 millióra tehető a megjelent fasiszta kiadványok száma, viszont hivatalos adatok szerint Budapest területén március 1-ig mindössze 36 ezer fasiszta könyvet és 2200 kg újságot és folyóiratot szolgáltattak be a hatóságokhoz.
Jellemző, hogy Budafokról, amely [az] egyik legismertebb volksbundista fészek a magyar főváros környékén, mindössze 32 db folyóiratot és két képet szolgáltattak be.
Ha azonban összehasonlítjuk Budafok beszolgáltatását a többi, Pest környéki sváb településsel, akkor Budafok még „vezet”. Így pl. Soroksár, Mátyásföld vagy Csepel községből, ahol a beszolgáltatásról szóló rendeletet ugyancsak közhírré tették, mindeddig egyetlen könyvet vagy folyóiratot sem szolgáltattak be.
Ilyen körülmények között helyeselhető a politikai rendőrségnek az utóbbi napokban történt akciója, amelyik elsősorban a könyvkereskedők, könyvkiadók és könyvtárak anyagát vizsgálta felül, és kiemelt sok fasiszta kiadványt. A napilapok jelentették ennek a kiszállásnak az eredményét. Megelégedéssel vehető tudomásul, hogy mindazok a könyvterjesztők, akik a be nem szolgáltatásért felelősséggel tartoznak, népbíróság elé kerülnek.
Ezek a razziák nyilvánvalóvá tették, hogy maguk a könyvkiadói és könyvkereskedői élet felelős tényezői szintén igen nagy hanyagsággal kezelik a fasiszta szellemű sajtótermékek beszolgáltatását és megsemmisítését.
Még egy-két példát említünk: pl. Újpest könyvtárai, könyvkereskedői és [a] magánosok eddig összesen mindössze 52 fasiszta jellegű könyvet adtak be a kijelölt gyűjtőhelyekre, Rákospalota a rendelet megjelenése óta mindössze 5 könyvet szolgáltatott be.
Különösen megtorlást érdemel az olyan eset, amikor hivatalos helyen mulasztják el a rendelet végrehajtását. A rendőrségi nyomozók megállapították, hogy a székesfővárosi könyvtár III. ker[ületi] fiókkönyvtárában például a fasiszta irodalom elkülönítését mindeddig egyáltalán nem hajtották végre. Ezt maguknak a politikai nyomozóknak kellett végrehajtani. Az elkülönített könyvek közt voltak Matolcsy Mátyásnak, Gáspár Jenőnek, Oláh Györgynek a könyvei, de ott volt még Hitler Mein Kampfja is.
Remélhető, hogy a politikai rendőrség erélyes fellépése jobb belátásra fogja bírni azokat, akik eddig elmulasztották a sajtótermékek beszolgáltatását, és rendőrkézre juttatja azokat, akik tudatosan szabotálják ennek a rendeletnek a végrehajtását.