Az „igazságszolgáltatás” 1945-től kezdve megváltozott keretek között működött. A kommunista propaganda azonban a népbíróságok fokozott munkatempóját lassúnak ítélte, amit a „reakció” számlájára írt.

A fegyverszüneti egyezményben Magyarország kötelezettséget vállalt, hogy a legerélyesebben leszámol a fasizmus maradványaival is. Ez az egész magyar társadalom létérdeke. A tisztogatás munkájának egy részét a magyar rendőrség köteles elvégezni. A rendőrség igyekszik ennek a feladatnak eleget tenni, ámbár a rendőrség sincs még teljesen megtisztítva a reakciós elemektől.

A reakció, amely az utóbbi időben egyre merészebben működik Magyarországon, minden téren mindent megtesz, hogy „veszélyben lévő” kádereit a jogos igazságszolgáltatás elől megmentse. Ez tény. Ezt számtalan, cáfolhatatlan adat bizonyítja. A reakció az utóbbi időben az egész országban napról napra bátrabban és szemérmetlenebbül üti fel a fejét.

Legszembetűnőbb[en] ez a politikai rendőrség munkájának szándékos akadályozása terén [látható].

A napokban megtörtént, hogy a politikai rendőrség letartóztatta a múlt politikai életének egyik reakciós vezető személyiségét. Kiszabadítására azonnal megindult a mentőakció, és olyan magas állású, aktív politikai személyiségek jártak el ügyben, hogy a politikai rendőrség az „előkelő” vádlottat „kénytelen volt” szabadlábra helyezni.

A reakció azonban már nemcsak titkos cinkosmentő-akciókat hajt végre. Az a réteg, amely a demokráciában elveszti a létjogosultságát, már nyilvánosan is színtérre mer lépni.

Július 2-án tüntetés készült az angol és amerikai követségek előtt.

Az azonnal kiszállított bizottság kiderítette, hogy a tüntetők svábok, akik a nyilas és sváb internálótáborokból akarják visszakövetelni a magyar nép oda zárt ellenségeit. A kihallgatások során kiderült, hogy a tüntetést központilag szervezték Budapesten.

Szem előtt tartandó, hogy a reakció demokratikus álarcban a demokratikus pártokba is befurakodott, és ott is végzi pusztító aknamunkáját. A tüntetésnek mintegy 20, őrizetbe vett résztvevője közül heten az öt demokratikus kormányzó párt egyik[ének]-másikának tagjai. Ez a tény fényt derít arra, hogy egyes pártoknál a tagok felvételénél és igazolásánál az éberségnek nyoma sincsen.

A demokrata köntösbe bújt reakció ellen nehéz a politikai rendőrség munkája. Az alanti kimutatás azt mutatja, hogy a rendőrség igyekszik megbirkózni a reá bízott, felelősségteljes feladattal. A politikai rendőrség június 1–20. között végzett munkájáról szóló kimutatás azt bizonyítja, hogy a lassú tisztogatás nem egészen a rendőrség hibája.

A politikai rendőrség 1945. június 1–20. között

őrizetbe vett 2498,

népügyészségnek átadott 351,

internált 1499,

rendőri felügyelet alá helyezett 706,

szabadlábra helyezett 505 személyt.

A politikai rendőrség tehát 5559 üggyel foglalkozott június első 20 napja alatt. Foglalkozhatott volna természetesen többel is, de a szám így sem kicsi.

Miért megy hát mégis oly lassan a tisztogatás? Miért mondhatta jogosan Fjodorov Nyikolaj szovjet közíró a moszkvai rádióban tartott július 2-i szemléjében, hogy: „ólomlábakon jár az igazságszolgáltatás Magyarországon?”

Tudni kell: azok, akiknek nem ízlik, hogy a politikai rendőrség hálójába a „kis verebeken” kívül bejutnak nagyobb jómadarak is, akkor nyúlnak bele a háborús bűnösök ügyeibe, mikor az ügyre a rendőrségnek már nincsen befolyása. Íme egy kimutatás a népbíróság június 1–20. között végzett munkájáról:

A népbíróság 1945. június 1–20. között

felmentett 47,

1–5 évre ítélt 56,

5–10 évre ítélt 7,

10–15 évre ítélt 5,

15 év[nél vagy annál] feljebb és életfogytiglanra ítélt 5,

halálra ítélt 2 személyt.

Milyen tanulságot rejtenek ezek a számok? A politikai rendőrség húsz nap alatt 351 embert adott át a népbíróságnak. A népbíróság ugyanezen húsz nap alatt 124 ügyben hozott döntést. És a legtöbb vádlottat felmentette, vagy a legkisebb büntetésre ítélte.

Komoly büntetés, komoly leszámolás, szigorú ítélet csak 14 személyt sújtott. 351-ből 14-et.

A népbíróság lassú munkájában rejlik a fegyverszüneti egyezmény ólomlábon járó végrehajtásának gyökere.

Természetesen következik ebből, amit Fjodorov Nyikolaj mond: „A fasiszták bűntársai ezt gyengeségnek tekintik, és nem lehet csodálkozni, ha kártevő munkájukat arcátlanul folytatják.”