A világháború után félő volt, hogy a rossz higiéniás körülmények között egy fertőző betegség további emberáldozatokat szed. Ezért is volt fontos 1945 tavaszától a – korábban börtönlázként emlegetett – tífusz elleni kötelező védőoltás bevezetése. Aki megpróbált kibújni ez alól, büntetésre számíthatott. Érdekesség, hogy a negyvenes évek végéig a budai Vár alatt lévő sziklakórházban is működött egy laboratórium a betegség elleni szérum gyártására.

A Magyar Kommunista Párt támogatásával ismét a XIV. kerületi tisztiorvosi hivatal kezdeményezésére indul meg egy olyan nagyszabású akció, amelynek a fővárosi közegészségügy megjavítása szempontjából óriási jelentősége van. A zuglói tisztiorvosi hivatal vidékről tífusz- és paratífusztörzseket szerzett, továbbá beszerezte a bouillon [a baktériumok szaporodásához kedvező körülményeket biztosító húsleves – a szerk.] készítéséhez való lóhúst és denaturált szeszt, úgyhogy lehetővé vált a tífusz- s paratífusz-oltóanyag nagybani gyártása. A gyártáshoz szükséges villanyáramot Kőbánya támogatásával az ottani orvosszakszervezet kiküldöttjének munkájaként sikerült megszerezni.

A szérumgyártást már meg is kezdték, és egyelőre kétszázezer adagot állítanak elő.

További kétszázötvenezer adagot július végéig az Egészségügyi Tanács részére szállítanak le, és ezzel a fővárosnak a betegségre elsősorban reagáló 10–50 év közötti egész lakosságát be lehet oltani.

A tífuszoltás, elsőnek Zuglóban, már húsvét után megkezdődik. Az említett korosztályban mindenkit beoltanak, mégpedig háromszor egymás után, egyhetes időközökben.

Az oltás kötelező lesz, és a napokban megjelenő falragaszok útján tájékoztatják a közönséget, hogy háztömbönként hol és mikor jelentkezhetnek oltásra. A kerületi körzeti orvosok beosztása alapján bonyolítják le az oltásra való jelentkezést, és megbüntetik azokat, akik ki akarják vonni magukat az oltás alól.

Budapest lakosságának a tífuszjárvány ellen való megvédése különösen abból a szempontból érdekes, hogy ezt a nagy jelentőségű kérdést a külső városrészeken is az orvosszakszervezetnek kellett kezdeményeznie, mivel a tisztifőorvosi hivatal nem látta elég jelentősnek ezt a kérdést. Korlátolt mennyiségben kiadott ugyan szérumot az egyes kerületek tisztiorvosi hivatalainak, ez azonban csak az egészségügyi személyzet beoltására volt elegendő, és városmértékben semmit nem jelentett.