A szőnyegbombázásnak nemcsak emberek estek áldozatul. A légnyomás következtében elpusztult Sziám, az elefánt, a bölények és a krokodilok; mégsem bombák okozták a legnagyobb kárt az állatkert állományában. A háború rögtönzött konyhájában egzotikus élőlények kerültek a „látogatók” étlapjára: zebrapecsenye, lámabecsinált, töltött sirály, főtt teve és sült antilop... A káoszban kiütközött a természet törvénye: az éhség nagy úr.

2500, javarészt ritka, külföldi állata volt az ostrom előtt a pesti állatkertnek, ma nyolcvan van.

Az ostrom előtt, 1944 októberében 2500 állatot tartottunk nyilvántartásban a Budapest székesfőváros tulajdonát képező állat- és növénykertben. Akadtak közöttük egészen ritka példányok. Ilyenek voltak például az európai bölények, amelyekkel rajtunk kívül kevés állatkert büszkélkedhetett. Akváriumunk, amelyben nyüzsögtek a tenger halai, csigái, pókjai, hüllői: ritkaságszáma ment, hiszen minden évben szakembereket küldtünk a tenger partjára, hogy felfrissítsük az anyagot. Amikor aztán az ostrom véget ért, és Budapest felszabadult, a múlt év nyarán mindössze 14 állatot találtunk itt. Csodálatosképpen mind az öt vízilovunk megmaradt…

Ezekkel az érdekes szavakkal kezdi nyilatkozatát Nádler Herbert, az állatkert igazgatója, aki körülvezet az üres ketrecek között.

Az állatkert regénye

Az állatkert gondozott útjait jobbról-balról bombasérült épületek koszorúzzák. A zsiráfházat most akarják lebontani, nehogy a látogatók fejére dőljön, a tó tükrén zöld hínár úszkál, és a medencéből nemcsak a vízi- és gázlómadarak rikácsolása hiányzik, nincsen egyetlen hal sem a vízben. Nem történt itt se több, se kevesebb, csak annyi, hogy:

A kiéhezett Pest heteken, hónapokon keresztül úgyszólván teljes egészében megette az állatkertet.

Megkérdezem az igazgatótól: európai viszonylatban hányadik helyen állott az állatkert? Így felel: – Az állatgyűjtemény szempontjából első a berlini volt, a korszerűséget tekintve a müncheni vezetett, de szépség tekintetében a pesti állatkert minden állatkertet felülmúlt a kontinensen.

– Hosszú esztendőkön gyűjtöttük az állatokat. Akadtak ezek között ritka példányok. Aztán jött a háború. 1944 augusztusáig semmi baj sem volt. Szeptember 11-én bombatámadás érte az állatkertet. Három akna és közvetlen szomszédságunkban, a vasúti sínek mellett egy negyedik robbant. A bombák ezúttal nem okoztak különösebb kárt az épületben, a légnyomás következtében azonban ekkor pusztult el a pálmaház. Az üvegezés betört, és a délszaki növények meg a pálmák megfagytak. A kígyók és a hüllők a hidegtől fél óra alatt pusztultak el. A madárház tetején keletkezett réseken a sasok és a keselyűk elrepültek.

– A szeptemberi bombázás alatt keletkezett károkat még helyreállítottuk. December elejéig nem is érte több bomba az állatkertet. Decemberben kezdődtek a belövések, és jöttek a szőnyegbombák. Mi még bejártunk a hivatalba, és december elejéig látogatóink is voltak. A bombák kevés állatot pusztítottak el. A légnyomás ölte meg Sziámot, az állatkert kedvenc elefántját, és légnyomás pusztította el a bölényeket is, amelyekből hét darabot mondhatott magáénak az állatkert.

– Volt négy amerikai és három európai bölényünk. Ritkaságok. Az európai bölények darabját tízezer dollárért vettük, ezeket a hét-nyolc mázsás állatokat itt trancsírozták fel az emberek, és vitték haza a bölénypecsenyét, hogy megfőzzék vagy kisüssék az óvóhelyeken.

Zebrapecsenye, lámabecsinált és töltött sirály…

Az üres majomketrecek előtt megállunk. Nincs bennük más, csak három hancúrozó majom, azelőtt hatvan virgonc majommal játszottak a pesti gyerekek. Az igazgató szomorúan mesél tovább:

– Karácsony táján gazdátlanná vált az állatkert. Én Budán lakom. A hidakat felrobbantották, nem tudtam átjönni. Az alkalmazottak se[m] merészkedtek ki a lakásaikból. A publikum betódult, nyilasok, civilek és katonák vegyesen. Hallom, hogy a ragadozó állatokat agyonlőtték, nehogy kiszabadulva nagyobb katasztrófát okozzanak. Így pusztultak el az oroszlánok, tigrisek, párducok, medvék, farkasok és egyéb ragadozóink. A majmok és a papagájok egy részét a látogatóink hazavitték. A fókák és a pingvinek már előbb éhen vesztek. Nem tudtunk részükre tengeri halat szerezni. A pálmaház lakói, aztán a hüllők, krokodilok megfagytak. A többit Budapest megette. Az emberek nem válogattak.

Elvittek és megettek mindent, a ragadozók kivételével. Megették a papagájokat és a struccokat, a pelikánokat és a zebrákat, [a] ritka szarvasokat és a lámákat.

Hat tevénk közül megsütöttek és megfőztek ötöt, pecsenye lett a hat antilopunkból, a ritkaságszámba menő szomáli juhainkból, indiai thar kecskéinkből, amelyeknek darabja békében ezer dollárba került, eltűnt harminc díszfácánunk, pecsenye lett a hattyúkból és a gázlómadarakból, amelyek között ritka íbiszek, batlárok és sirályok népesítették be a tavakat.

Örkényben tevével szántanak…

– Mi ma a helyzet?

– Összesen nyolcvan állatunk van. Ennyire vittük fel a tizennégyes állományt. Visszaszereztünk pár állatot, ezeket [a Város]liget környéki villákban találtuk meg. Néhány baromfit vásároltunk. Seress Miklós erdőgondnok Kelebiáról ajándékba küldött két őzet, kaptunk pár baglyot és ölyvet, de szereztünk egy tevét is. Megtudtuk, hogy egy parasztember Örkényben tevével szánt. Gyönyörű, kétpúpú tevével. Kiküldtem valakit Örkénybe. Hamar megvolt az alku. Adjunk egy lovat, és a kis gazda szívesen odaadja a tevét. Egy tevekancánk megmaradt, a két tevét egymás mellé tettük, és gyorsan megérkezett a szerelem. Hogy a paraszt [miként] szerezte a tevét? Nem tudom. Biztos, hogy a megvásárolt állat nem a mi állományunkból való.

– Mi lesz ezután?

– Nem tudom. Pénz kellene. De külföldi állatokat ma nehezen lehet szerezni. A napokban írt a schönbrunni állatkert igazgatója. Azt írta: hallotta, hogy nekünk feleslegünk van, és megkérdezte, nem adnánk-e el nekik két tigrist. Megírtam: a tigriseinket agyonlőtték, de ha ingyen ajándékba kínálna fel valaki ragadozót, akkor se[m] kellene most. Egy tigrisnek napi nyolc kiló hús kell, honnan adjon az állatkert egyetlen állatnak ennyi húst, amikor mi, alkalmazottak összesen nyolcvan dekát se[m] látunk egy hónap alatt… Honnan vegyünk ma állatokat, amikor például egy közönséges fejős kecske – erre alkudtam nemrég – nyolcmilliárdba kerül?

– Remélem, hogy mindez megváltozik. Szó van az állatkert kitelepítéséről is. Ragyogó a terv: menjünk át Budára. Előbb azonban itt kell valahogyan rendet teremtenünk. Itt, ahol e pillanatban a ketreceink üresek, és mindössze nyolcvan állatunk van.